A művi terhesség megszakítás orvosi javallatainak etikai vonatkozásai*
Prof. Dr. Boda Domokos (Szeged)

     A terhességek megtartásával, illetve meg nem tartásával kapcsolatos tanácsadás szakmai és etikai szempontból az orvostársadalom legsúlyosabb tehertétele, felelőssége. Téves azt gondolni, hogy kérdések esetén a terhesek csak szabadulni akarnak a gyermekvállalásától. Mélyen meggyőzőek azok a felmérések, amelyekből kitűnik, hogy a terhesség megszakítására jelentkező asszonyok jelentős hányadban tudatosan vállalták a terhességet, sokszor csak a környezetük (partner, férj, anyós, főnök) fenyegetése miatt kényszerülnek a gyermek megszüléséről lemondani. Az orvostól valójában gyakran védelmet várnak. Tehát sok esetben szó sincs a nők oly sokszor hangoztatott jogairól az abortusz kérdésében.
     Orvosi szempontból élesen elkülönítendő a terhesség megszakítások két formája: nevezetesen a korai, a betöltött 12. terhességi hét előtti és az azutáni időben történő terhesség megszakítása. A korai terhesség-megszakítás nem orvosi indokból, hanem társadalmi okokból történik, az orvos csupán a beavatkozás végrehajtásában vesz részt, magáért a döntésért nem felelős. Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy nincs is feladata a korai terhesség megszakítások minden lehetséges módon való visszaszorításában. Maga az a tény, hogy a terhesség-megszakítás az asszonyok legalább 10 %-ában egész életre szóló egészségkárosítást okoz és az infertilitások szintén mintegy 30%-áért, későbbi szülések esetén pedig a koraszülések nagy számáért felelős, akkor az orvosnak minden lehető eszközt meg kell ragadnia ahhoz, hogy az ezzel járó veszélyeket valamennyi lehetséges fórumon és alkalommal a legszélesebb körben tudatosítsa. Az abortusz elleni védelem nem merülhet ki egyszerűen csak a fogamzásgátlás propagandájában, sokkal fontosabb és elmulaszthatatlan kötelesség a tiszta szerelem, a házasság szépségének tudatosítása, a gyermekvállalásra való bátorítás, a családnak, méghozzá a többgyermekes családnak, mint az élet egyedüli igazi értelmének hangoztatása. Ennek igen fontos eszköze lehet a fiataloknak a családi életre való felkészítése, de ilyen beállítottságot kell képviselnie a tanácsadásban minden orvosnak az egyénileg is hozzájuk fordulók problémájának megbeszélése során is.
     Már kifejezetten súlyos etikai vétség a terhesség korai első diagnózisa alkalmával a helyzetet úgy beállítani és a pácienst úgy kezelni, mintha az a gyermeket nem akarná, majd mindjárt segítőkésznek lenni - úgymond - a probléma "megoldásában". Távolról sem egyedi, de mégis konkrét esetekre utalva emlékezetes számomra, milyen súlyos megrázkódtatást váltott ki abban az édesanyában, aki hosszabb idő után végre megtudhatta, hogy babát vár, amikor az ultrahang vizsgálatot végző orvosnak csak egy kérdése volt: "megtartja ?". Ugyanilyen - sajnos mindennapi példa annak a 35 éves asszonynak az esete, akit valósággal zaklatásnak tettek ki, hogy ne merje vállalni a terhességet. A terhesség ilyen korai szakában az anya még nem azonosul leendő gyermekével. Ilyenkor a kételyek megalapozatlan megerősítése, még inkább gerjesztése annál súlyosabb felelőtlenség, mivel csak a későbbi hetekben következik be a terhességnek az anya személyiségét, érzésvilágát teljesen átformáló hatása.
     A korai abortuszokkal szemben azonban igen éles ellentéttel, a 12. terhességi hetet követő terhesség-megszakítások eldöntésében kizárólag orvosi szempontok és indikációk érvényesülhetnek, amelyekben a legcsekélyebb mértékben sem okozhat befolyást az a körülmény, hogy előzetesen terhességek ezreit szakítják meg. Az indikációk tekintetében a nemzetközi orvostársadalom tudományosan megalapozott (konkrét adatok alapján bizonyított) álláspontja az irányadó. Ennek lényege: ebben a stádiumban a terhesség megszakítása a magzat károsodásának súlyosságától, ill. a terhesség előrehaladottságától függően életképtelen vagy súlyosan beteg magzat esetén, továbbá az anya életének súlyos fokú fenyegetettsége miatt javasolható.
     Borsos Miklós rajza A nemzetközi szakirodalom elfogadhatónak tartja, hogy a betegség típusától függően a terhesség megszakítás akkor is indokolt lehet, ha a magzat ártalmának valószínűsége 25 %, ill. (lehet, hogy csak nálunk mindössze 10 %), a lényeg azonban az, hogy ennek a valószínűségnek azonban 10 %-osan bizonyítottnak kell lennie. Tehát az ab. indikációja nem áll fenn akkor, ha a valószínűség csak valószínű.
     Sok baj forrása az, hogy főleg a genetikai ismereteket népszerűsítő propaganda a lakosságban túlzott aggodalmat ébreszt a magzati fejlődési rendellenességekkel szemben. Nap, mint nap hallunk újabb akciókról, szűrővizsgálatokról, nagy fokban dramatizálva a veszélyt, amitől a terheseket úgymond meg akarják szabadítani, ráadásul sok esetben nem bizonyított, egyenesen tudományetikai szempontból nem is engedélyezett kutatási célból beindított akciókról van szó, amelyek mögött még ennél is elfogadhatatlanabb szubjektív szempontok, önreklám, akár anyagi érdek is a háttérben lehet.
     Hasonlóan sok áldozatot követel az orvosok rosszul értelmezett felelőssége, amikor éppen elégtelen szakmai felkészültségből eredő kétely esetén valósággal rábeszélik az anyát a magzat elvételére pusztán a felelősség elhárítására amiatt, hogy ha mégis fejlődési rendellenességgel születne meg a gyermek, őket szemrehányás ne érhesse.
     Az aggodalom gyakori oka a különféle gyógyszerek magzatkárosító hatásának lehetősége. Ez az aggály érthető, ha megnézzük a gyógyszereket ismertető kiadványokat, amelyekben csaknem kivétel nélkül minden gyógyszer mellett ott látható a refrénszerű kitétel: terhesek részére nem ajánlott. Hogy ez mennyire alaptalan, ahhoz elég az az adat, hogy több mint 3500 gyógyszerből csak 30 okozhat magzati károsodást, ebben az esetben is csak elenyésző százalékban. Mindez tehát csak a gyógyszergyártók részéről a felelősség áthárítása, ugyanakkor alkalmas arra, hogy indokolatlan rémületet okozzon. A thalidomid katasztrófa által kiváltott pánik sokszorta több meg nem született élet kioltásához vezetett terhesség szempontjából ártalmatlan gyógyszerek miatt, mint magától az említett ominózus szertől.
     Ilyen körülmények magyarázzák meg, hogy a genetikai tanácsadóban a terhes nemegyszer kívánt terhességével is már erősen motiváltan érkezik, kényszerhelyzet elé állítva a döntéshozókat. A terhességek orvosi indikációból történő megszakításának végrehajtásához közismerten a terhes hozzájárulása (pontosabban kifejezve: beleegyezése) is szükséges. Sajnos sokszor találkozunk azzal, hogy nem ez történik, hanem - úgymond - a beavatkozást "az anya kívánságára" hajtják végre. Ez így nem fogadható el, hiszen így tulajdonképpen nem az orvos, hanem az anya dönt. Valójában az ilyen jellegű döntések mögött sokszor az áll, hogy az orvos a teendők tekintetében bizonytalan és a felelősséget az anyára hárítja át. Ezen a téren az a helyes gyakorlat, ha az indikációt előzetesen az anya véleményétől függetlenül állítják fel, majd az anyát csak ez után kérdezik meg, hogy a döntést elfogadja-e. Ha a válasz nemleges, ezt az orvosnak nem szabad rossznéven vennie, hanem a legnagyobb mértékben tiszteletben kell tartania, kijelentve, hogy ettől függetlenül a továbbiakban az anyának minden lehetséges módon segítségére lesz. Ha az orvosi döntés eredménye az, hogy nem indokolt a terhesség-megszakítás, akkor nincs mód arra, hogy az anyát megkérdezzük, hogy a döntést elfogadja-e. Emiatt az a célszerű, ha az anyát erről előzetesen tájékoztatjuk.
     Ami a genetikai tanácsadók kérdését illeti, ezek tevékenységét eddig jórészt irányelv jellegű szabályok vezették. A téma aktualitását meghatározza az a körülmény, hogy ezen a téren az utóbbi időben a tudományos kutatás eredményei állásfoglalást lehetővé tevő adatok birtokába jutottunk, tehát a jelenleg elfogadott és a gyakorlatban alkalmazott szabályok felújításra szorulnak. Alapvetően fontos, hogy a jövőben az orvosi indikációból történő terhesség-megszakítás során a döntés az új és korszerű szabályok érvényesüljenek, ill. pontosabban fogalmazva, az orvosi szabályok súlyos megsértésének tekinthető ezek figyelmen kívül hagyása.

* Elhangzott az Alfa Szövetség, a Magyar Egészségügyi Társaság és a Pacem in Utero Egyesület szervezte Az orvos és az abortusz című konferencián. [Vissza]

© 2001, Magzatvédő Társaság