A feltételes jogképesség (a jogokat és kötelességeket tartalmazó függő jogi helyzet) ellenére a magzat, ha nem is abszolút mértékben, de jogalany (személy), meghatározott jogok alanya lehet. " A még meg sem fogant születendő ember nem lehet jogalany hatályos jogunk szerint. (Bár biztosítási szerződésben kedvezményezettként szerepelhet)."

A magzat jogalanyisága, jogképessége a személyi jogok, így az élethez való jog vonatkozásában sajátos: a függő jogi helyzet miatt nem abszolút, ugyanakkor, ha nem áll fenn törvényben meghatározott terhesség-megszakítási ok (indikáció), illetve időhatár, akkor az élethez való jog (is) "abszolút" mértékben védendő (l. pl. Btk. 169. §), az élethez való jog a megszületéshez való jogként manifesztálódik. Az, hogy ha a gyermek utóbb mégsem születik meg élve (pl. spontán vetélés, halva születés következik be), nem érinti élethez való jogának ezen minőségét. Az élve születés - mint pozitív feltétel - be nem következése miatt történő "váromány"-vesztés, a vagyoni jogok körébe eső jogképesség - fogamzás időpontjáig történő - megszerzésének meghiúsulása nem érinti a magzat személyi jogai (élethez való jog, méltósághoz való jog, testi épséghez, egészséghez, gondozáshoz való jog), sőt bizonyos vagyoni jogai (pl. a terhesség ideje alatti tartáshoz való jog) vonatkozásában - terhesség alatt is - meglévő jogalanyiságát.

A magzat tehát olyan feltételes jogképességgel rendelkező emberi személy (jogalany), akinek jogképessége általános és egyenlő, és különösen személyi jogai, így például élethez való joga - a tárgyi jog által - "teljes" védelmet élvez, ha a nő a törvényben meghatározott ok (időhatár) fennállása ellenére gyermeke megszülése mellett dönt; vagyis ezen jogok fennállásának nincsenek további feltételei, ezek a jogok ilyenkor abban az esetben is megilletik a magzatot, ha mégsem születik meg élve. A magzat jogalanyiságát élethez való joga alapozza meg, amely akkor áll fenn, amikor a nő nem él az "abortuszlegalizáció" lehetőségeivel. Tehát a magzat - "főszabályként" - élve születése előtt is jogalany, függetlenül jogképességének feltételes voltától, amely miatt nem abszolúte jogalany, és amelynek - Alkotmánybíróság szerinti - következménye, hogy a nő önrendelkezési joga az erősebb.

Az a jogtudományi tétel, hogy a születendő gyermeket különösen személyi jogai (pl. élethez való joga) akkor is megilletik, ha - édesanyja szülés melletti döntése ellenére - nem születik meg élve, egyúttal azt is jelenti, hogy ezen jogok vonatkozásában a magzat - főszabályként - nem mint leendő jogosult van jelen a polgári jogviszony alanyaként, hanem mint jogalany (személy), akinek ezen jogok tekintetében alanyi joga (jogosultsága) van és igénye lehet; ezen jogok nem mint várományok állnak fenn (feltétel hiányában nincs függő jogi helyzet).

Mindebből következik, hogy a magzatelhajtás büntetőjogi tényállása esetében, vagyis amikor a magzatelhajtás - az 1992. évi LXXIX. törvény szerinti indikációk hiánya miatt - jogellenes, a bűncselekménynek a magzat (is) passzív alanya, a jogi tárgy körébe pedig a magzat élete is beletartozik; ha az "abortuszlegalizáció" indikációi a konkrét esetben nem állnak fenn (beleértve ebbe - mint feltételt - az állapotos nő terhesség-megszakításra irányuló szándékát, szabad akarat-elhatározását is), akkor a magzat - büntetőjogilag is - jogalany.

A jog a magzatelhajtás büntetőjogi szankcionálásával a magzati korát élő gyermek életét is védelemben részesíti, és ezzel a gyermek élve születését is elősegíti. [ ...]

A magzat jogalanyiságát a jogszabályok szó szerint is nevesítik. A magzat részére gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges (l. Ptk. 10. §).

A magzatnak - élethez való joga alapján - igénye lehet arra, hogy megszülethessen; ez állami eszközzel (bírói úton) kikényszeríthető. A magzat ezen igény érvényesítéséhez való joga a hatályos magyar jogban megtalálható. A magzat helyett, az ő nevében és érdekében a (gyámhatóság által) részére kirendelt gondnok - gyámi jogkörrel - jár el. A magzati gondnok a magzat akaratát közvetítve tesz, illetve fogad el akarat-nyilatkozatot. A magzat igényérvényesítése, mint a jogosult részéről megnyilvánuló lehetséges emberi magatartás, épp úgy, mint a már megszületett kiskorú gyermek esetében, az őt képviselő személy (méhmagzati gondnok, egyéb törvényes képviselő) akarat-elhatározásán múlik. A magzat részére kirendelt gondnoknak - tisztségénél fogva - törvényi kötelessége, hogy a magzat helyett, a képviselt magzat nevében és - jogainak megóvása - érdekében igényérvényesítéssel éljen.

Igényérvényesítésre akkor kerül sor, ha az alanyi jogot valamely sérelem érte, vagy legalábbis a jogosult, illetve - annak akaratát megdönthetetlenül vélelmezve - a képviselője által ez feltételezve van.

Ha az abortusz elvégzéséhez szükséges törvényi feltételek hiányoznak, a magzat élethez való joga a "megszületéshez való jog"-ként jelenik meg, és a megszületésre vonatkozó igény érvényesítésére sor kerülhet.

Ha bárki a hatósághoz (pl. gyámhatósághoz, ügyészséghez), illetve bírósághoz intézett bejelentésében az abortusz elvégzéséhez szükséges törvényi feltételek hiányát (pl. az állapotos kiskorú gyermek véleményének jogellenes figyelmen kívül hagyását) állítja, az érintett hatóságnak (bíróságnak) - a születendő gyermek jogainak megóvása érdekében, gondnokrendelés végett - ex officio kell megkeresnie a gyámhatóságot, s a gyámhatóságnak a magzat részére (külön kérelem nélkül is) gondnokot kell kirendelnie. Gondnokrendelésnek hivatalból is helye van. [ ...]

Ha a születendő gyermek - általános, egyenlő és feltételes - jogképessége, az élve születése időpontjától kezdve meglévő abszolút jogalanyisága (jogilag is "ember"-i állapota) amiatt kerül veszélybe, mert a gyermek édesanyja a terhességét jogellenesen akarja megszakítani, vagy legalábbis ezt a jogellenességet a magzat helyett, annak nevében és érdekében - a gyámi jogkörrel - eljáró gondnok állítja, akkor a magzati korát élő gyermek perbeli jogképessége fennáll. [ ...]

Azt a tételt, hogy a magzatnak - a hatályos magyar jog szerint, jogképességének feltételes volta ellenére - alanyi joga van az élethez (és egyéb személyi jogaihoz), az előzőekben kifejtettem. A magzati élet védelméről szóló törvényben taxatíve meghatározott indikációk, a kizárólag veszélyeztetettség és törvényi feltételek fennállása esetén lehetséges terhesség-megszakítás szabályozása ellenére a magzat élethez való alanyi joga fennáll; mivel a törvény szerint "a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze", főszabályként a terhesség-megszakításra nem kerülhet sor. ("Mit kivételként fogadtak el, azt nem lehet általánosítani." - Quod contra rationem iuris receptum est, non est producendum ad consequentias. - Paulus-D.50.17.141.pr.) [ ...]

Mint ahogy az V. Fejezetben - Moór Gyula "Jogfilozófiá"-ját felhasználva - kifejtettem: álláspontom szerint a magzat feltételes jogképessége esetén (a hatályos magyar jog alapján) a jogalanyiságnak két fajtája létezik, amelyeket meg kell különböztetni egymástól; nevezetesen a teljes (abszolút) és a nem teljes jogalanyiságot. Alapvetően az Alkotmány 8. § (1) bek., 54. § (1) bek. és 56. § rendelkezéseiből következően a még (élve) meg nem született ember (magzat) jogalanyisága is fennáll, jogalanyisága azonban nem teljes, a személyi jogok körében áll fenn. A jogalanyiság ezen két fajtájához (törvényszerű velejáróként) igazodik az - Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből következő - abszolút és nem abszolút védelem. Ezért az Alkotmánybíróság azon megfogalmazásával (álláspontjával), hogy a magzat - a hatályos magyar jog alapján - nem jogalany, nem tudok egyetérteni. A Magzatvédelmi törvény értelmében a magzat "nem abszolút jogalany", a törvény a magzat jogairól - a személyi jogok keretén belül - rendelkezett.

A jogalanyiság fennállása vagy fenn nem állása adott; a nem abszolút jogalanyiság fennállása mindössze annak a kérdésnek az eldöntését kívánja meg, hogy a jogi "ember"-fogalom kiterjed-e a nem abszolút jogalanyra (a megfogant, de élve még meg nem született emberre), vagy csak az abszolút jogalanyra (az élve megszületett emberre) terjed ki. E teoretikus kérdés "pro" vagy "contra" történő eldöntése nem befolyásolja azt a tényt, hogy a magzat a személyi jogok vonatkozásában jogalanyisággal bír, például az élethez, az egészséghez, a testi épséghez feltétel nélkül joga van, ezen jogoknak nem várományosa, hanem alanya, ezek a jogok létezésének időszakára vonatkozólag akkor sem szűnnek meg, ha - akár a legális művi terhesség-megszakítás miatt - nem születik meg élve; ezek a jogok a magzati lét szakaszára nem visszamenőleges hatállyal, az abszolút jogalanyiság feltételének (az élve születés) bekövetkezésével jönnek létre, hanem a fogamzás időpontjától kezdve fennállnak és megilletik a magzatot (az "abortuszlegalizáció" által biztosított terhesség-megszakítás mindössze kivételes, törvényi feltételekkel biztosított szabályozásként, csak veszélyeztetettség esetére van jelen a hatályos magyar jogban); vagyis a magzat - mint e jogok alanya - e jogok vonatkozásában (jogilag) személynek minősül.

Ha az élve születést mint az abszolút (feltétlen) jogképesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt hangsúlyozandó álláspontot vesszük alapul, akkor a jogi "ember"-fogalom a már (élve) megszületett embert foglalja magában, a magzat fentiekben ismertetett jogalanyisága érintése nélkül.

Ha pedig a magzat - személyi jogok vonatkozásában fennálló - személyi állapotát (jogalanyiságát), az emberi élet születés előtti és utáni szakaszait egységes egészként (folyamatként) hangsúlyozandó álláspontot követjük, akkor a jogi "ember"-fogalom kiterjed a már megfogant, de még élve meg nem született emberre is; anélkül azonban, hogy a feltételes jogképességből következő, fentiek szerinti magzati jogalanyiság kiterjedne a vagyoni (dologi, kötelmi, öröklési, stb.) jogok területére.

A kérdés tehát elméleti, különösebb gyakorlati jelentőséggel nem bír; ami viszont igen, az a felismerés, hogy a magzat a személyi jogok vonatkozásában jogalany (alanyi joga van pl. az élethez), e jogok érvényesítése iránt - bírósági eljárásban is - igénye lehet ("kereseti joggal védett igények"), a magzat perbeli legitimációja (e jogok vonatkozásában) az abszolút jogképesség feltételének bekövetkezésétől függetlenül fennállhat, ítélet - e tekintetben - a gyermek születése előtt is hozható.

Hangsúlyozandó, hogy mindez "a magzati élet védelméről" szóló törvény rendelkezéseivel összhangban értelmezendő.

Álláspontom szerint a magzat élethez való alanyi jogának fennállása miatt - a feltételes jogképesség létezése ellenére - nem lehetséges, hogy azzal szemben más jogokat (pl. az anya egészséghez való, vagy önrendelkezési jogát) mérlegelje a törvényhozó, ezért "a magzati élet védelméről" szóló törvény indikációi (nem számítva a végszükségi indikációt), alkotmányellenesek. [ ...]

Kétségtelen tény, hogy az abortusszal kapcsolatban - mind az állapotos nő, mind pedig a születendő gyermek szemszögéből vizsgálva - igen összetett és súlyos problémakörről van szó. Az abortusz mindenkinek rossz, mert a magzat halálán túl is igen súlyos - minimum mentálhygiénés - (hátrányos) következményekkel jár.

Nagyon sok - tudományosan is alátámasztható - érv hozható fel az abortusz mellett és ellene egyaránt. A magzati korát élő gyermek élethez való joga és az egyéb alapvető emberi jogok, értékek (pl. a szociális jóléthez, a szabad családtervezéshez és az egészséges élethez való jogok) kollíziójával kapcsolatban azonban világosan látni kell, és ki kell mondani, hogy az életnél nagyobb érték nem létezik. Minden más értéknek és jognak az élet az alapja és forrása, más személy élete felett, még ha csak születendő, a hatályos magyar jog szerinti feltételes jogképességgel rendelkező személyről is van szó, se államnak, se más személynek nem szabad rendelkeznie.

A magzati korát élő gyermek még egyáltalán nem képes megvédeni magát, ki van szolgáltatva mindennek és mindenkinek ("védtelen"): jogainak védelmében, illetőleg azok érvényesülése érdekében - személyesen - nem tud eljárni; ha érdekei törvényes képviselőjének (édesanyjának) érdekeivel összeütközésbe kerülnek, jogi védelemben kell őt részesíteni. Ezt hivatott biztosítani a "méhmagzat gondnoka" jogintézménye.

A társadalom magzati életet védő felfogásának (jogi értékének), erkölcsi normavilágának kialakulása - úgy tűnik - hosszabb folyamatot igényel. "A magzat élethez való joga" című dolgozatommal illúziók nélkül, de mély jogtudományi meggyőződéssel és érveléssel (tudományos ismeretterjesztéssel) szeretném elősegíteni ezt a folyamatot. Ady Endre szavaival élve azért, mert: "Az Élet él és szent okokból élni is akar."

(Részletek a megjelenés előtt álló könyvből. A magzat életjoga című könyve -Anya-Ország könyvek 1.- megrendelhető az Alfa Szövetségtől.)

© 1999, Magzatvédő Társaság