1. A magzattal kapcsolatos orvosi gondolkodás alapjait a hippokrátészi orvosi iskola esküje körvonalazta azzal, hogy rögzítette nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.
   2. A magzatvédelem jogi kérdései keretében az Alkotmánybíróság két, e tárgyban hozott határozatát kell megismerni. E két határozat adja azokat a kereteket, amelyek a törvényhozó és minden jóakaratú magyar állampolgár számára a gondolkodás határait megszabják.
   3. A magzat jogi státusza az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozata és a 48/1998 (XI.23.) AB határozata alapján valószínűleg nem dönthető el, de az Alkotmánybíróság az alábbi, igen fontos megállapításokat tette.
   3.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogképesség, s így a jogi ember-fogalom megváltoztatásának egyetlen alkotmányos lehetősége van, a kiterjesztés a születés előttre.
   Nincs akadálya tehát annak, hogy a törvényhozó a születés előtti időpontot jelöljön meg az élet, az egészség és a testi épség (abszolút) védelmére.
   3.2. A puszta információs kötelesség, amely a tanácsadó szerv pozitív, a terhesség megtartására bátorító állásfoglalását és segítségét törvényi kötelességként nem tartalmazza, nem elégséges ahhoz, hogy a magzatnak az alkotmányosan megkövetelt minimális védelmet nyújtsa a másik oldalon kiterjesztett magzatelhajtási lehetőséggel szemben. A tanácsadásnak nem a puszta tájékoztatás a feladata, hanem az anya olyan megsegítése válsághelyzetében, amely célját tekintve a magzat megtartására irányul. A semleges információ nem elég. Az államnak alkotmányos kötelessége, hogy az anya előtt a gyermek megtartásának és felnevelésének távlat megnyissa. Ez elsősorban az állapotos nővel való együttműködésre, krizishelyzetében való megsegítésére irányul azzal a törekvéssel, hogy az anya magzatát megtartsa. Az erre a célra irányuló, kötelező tanácsadás alkalmas arra, hogy annak révén az állam az ellenőrizetlen indikáció elismerése mellett is eleget tegyen életvédelmi kötelezettségének.
   A Parlamentnek tehát olyan életvédelmi törvényt kell alkotnia, amely alapján a tanácsadás kötelező és a tanácsadás nem pusztán informál és tájékoztat, hanem célja a magzat megtartására irányul, a terhesség megtartására bátorító.
   3.3. A magzati élet védelmére irányuló állami kötelességgel nem fér össze, hogy a súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő csupán a kérőlap aláírásával igazolja, s hogy a nyilatkozat tartalmával, illetőleg valódiságával kapcsolatban a Családvédelmi Szolgálat munkatársának, aki a törvényi feltételek fennállását megállapítja, mérlegelési joga nincs.
   Az állapotos nő nyilatkozatával kapcsolatban a tanácsadásnak tehát mérlegelési joga van.
   3.4. Védeni kell a terhességet olyan harmadik személyekkel szemben is. akik az anyát a terhesség megszakítására kényszerítik.
   A jogalkotónak tehát tényállást kell alkotnia a kényszerabortuszra.
   3.5. Az állam nem mondhat le arról, hogy az abortusz társadalomra veszélyességét fenntartsa.
   A törvényhozónak tehát továbbra is fenn kel tartani az abortusz büntetőjogi fenyegetettségét, az említett, kényszerabortuszra vonatkozó tényállási tisztázással kiegészítve.
   4. Összegezve: az állam feladata a terhesség és a magzat, illetve a megszületés támogatása tanácsadással, pénzzel és szolgáltatással. Az emberi életet a születés előtt és utána is támogatnia kell. Az államnak életvédelmi törvénykezést kell folytatnia a születés előttre nézve is. A jogellenes abortuszt és az arra való kényszerítést egyaránt büntetőjogi eszközökkel kell kezelni. Tanácsadó szerveknek mérlegelési joggal kell bírniuk. A mérlegelési jogkörben hozott döntés ellen természetesen biztosítani kell a jogorvoslat lehetőségét.
   5. A fentiek alapján a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) és a magzati élet védelméről szóló törvény alábbiak szerinti módosítása lehet indokolt:
   5.1. Btk. 169.§ (1) Aki más magzatát elhajtja, mást magzatelhajtásra rábír, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
   (2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást
   a) üzletszerűen,
   b) a nő beleegyezése nélkül,
   c) súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el.
   (3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.
   (4) Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Az (1) - (3) bekezdésekben meghatározott bűncselekmények miatt nem büntethető az elkövető orvos, egészségügyi dolgozó, ha a nő engedélyt kapott a Családvédelmi Szolgálattól magzata elhajtására.
   5.2 Magzatvédelmi törvény
   5.§ A terhesség csak veszélyeztetettség esetén az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
   6.§ (1) a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha
   a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja,
   b) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.
   (2) A terhesség az (1) bekezdésben foglalt feltételek esetén a 18. hetéig szakítható meg, ha az állapotos nő
   a) korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve bármely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége (1) bekezdésben foglalt időtartamot.
   (3)
   (4) A terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg
   a) az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok, illetve
   b) a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.
   7.§ (1) A terhesség megszakítása, ha azt nem egészségi ok indokolja, az állapotos nő írásbeli kérelme alapján végezhető el.
   (2) A terhesség megszakítását a 3. § (1) bekezdésében meghatározott személyeken kívül a Magyarországon érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár is kérheti.
   8.§ (1) Az állapotos nő terhesség-megszakítás iránti kérelmét a Családvédelmi Szolgálat munkatársa (a továbbiakban: munkatárs) előtt személyesen terjeszti elő, a terhességet megállapító szülész-nőgyógyász szakorvos által kiállított igazolás benyújtása mellett.
   (2) Korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhesség-megszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges.
   9. § (1) A munkatárs a terhesség-megszakítási kérelem bejelentését követően - lehetőleg az apa jelenlétében - tiszteletben tartva az állapotos nő érzései és méltóságát, tájékoztatja őt
   a) a magzata (gyermeke) megtartásának helyességéről,
   b) a gyermek vállalása esetén elérhető állami és nem állami, anyagi és természetbeni támogatások lehetőségéről,
   c) olyan szervezetek és intézmények létéről és tevékenységéről, amelyek erkölcsi és anyagi segítséget nyújtanak a gyermek vállalása esetén,
   d) az örökbefogadás lehetőségéről és feltételeiről,
   e) a terhesség-megszakítás körülményeiről, módjáról, veszélyeiről és az esetleges későbbi terhességre gyakorolt hatásairól,
   f) a terhesség-megszakítás jogszabályi feltételeiről, a terhesség-megszakítást végző egészségügyi intézményekről, valamint
   g) a fogamzásgátlás személyre szólóan ajánlható módszereiről.
   (2) Az eredménytelen tájékoztatást követően a munkatárs kiállítja az e célra szolgáló kérőlapot, amelyet a kérelmező (lehetőség szerint az apa is) aláír és egyben megnevezi a terhesség-megszakítás elvégzésére általa választott egészségügyi intézményt.
   (3) A munkatárs az aláírásával ellátott kérőlap másolatát haladéktalanul megküldi a választott egészségügyi intézménynek.
   (4) A munkatársként közreműködő személyeket titoktartási kötelezettség terheli.

Előadás formájában elhangzott Kecskeméten, 1999. március 19-én, az Alfa Szövetség által szervezett, Az élet örömhíre című, "dávodi" emlékkonferencián.

© 1999, Magzatvédő Társaság