Egyértelműen megállapítható, hogy az abortusz senkinek sem jó megoldás. Nem jó a meg nem született gyermeknek, mert élete idejekorán véget ér. Nem jó az apának, aki sokszor nem is tud róla, hogy gyermeke nem született meg. Nem jó az anyának, mert rajta van minden fizikai teher és a döntés felelőssége is. Nem jó a társadalomnak, amely hosszabb távon a munkaerő mérsékelten bővített újratermelésében érdekelt. Mégis sokan választják a "családtervezés" ezen módját. Az előforduló indítékokat az előző fejezetben részleteztem. Mint minden cselekedetnek, az abortusznak is vannak következményei. Sajnálatos módon a tapasztalat azt mutatja, hogy az abortusz veszélyeiről, következményeiről nincs kellően komoly felvilágosítás az emberek körében.

A jelenleg működő életvédő civil szervezetek - jórészt anyagiak hiánya miatt - gyengék, kicsi a befolyásuk. A magyar sajtóban kisebbségben van az életvédelmi szemlélet. Egyedül a Családvédelmi Szolgálat védőnőinek kötelező feladata az abortuszra jelentkező nők felvilágosítása a műtét lefolyásáról, az egészségügyi következményeiről és a fogamzásgátlás lehetőségeiről. Ennek a helyzetnek egyik eleme a demográfiai katasztrófa. A következmények sokkal súlyosabbak :tönkrement egészségű nők százezrei, a nyugdíjrendszer válsága, a gyermekhiány miatt bezárt egészségügyi és oktatási intézmények mellett a legsúlyosabb következmény talán, hogy a magyar társadalom többsége ténylegesen elfogadta és alkalmazza a gyermek- és életellenes politikát életszínvonalának vélt megőrzésére, emelésére.

Mint a legtöbb műtéti beavatkozásnak, az abortusznak is lehetnek szövődményei, amelyeket több szempontból oszthatjuk fel. Vannak korai, a műtétet közvetlenül követő és késői szövődmények. Vannak testi és lelki problémákat okozók. Vannak olyan szövődmények, melyek valamilyen betegség képében jelentkeznek, míg mások egy későbbi terhesség lefolyását zavarják meg. Továbbá feloszthatjuk a nőt, illetve a később született gyermeket károsító szövődményekre.¹

Korai szövődmények tehát azok, amelyek a műtétet követően néhány napon, héten belül fejlődnek ki. Gáti István (Az élet védelmében című konferencia, Bp. 1990.V.11.) szerint még optimális körülmények között is számolhatunk szövődményekkel (ld. Függelék 3. táblázat). Az egyik leggyakrabban fellépő veszély a fertőzés. A világ egyik legjobb hírű orvosi központjában a John Hopkins Egyetemen végzett tanulmány erről így ír: "A művi terhességmegszakítások után a nemi szervek fertőződése jól ismert szövődmény." Az intézet adatai szerint az első trimeszterben végzett abortuszoknál az esetek 5,2%-ában, a második trimeszterben végzetteknél az esetek 18,5%-ában fordul elő fertőzés.² Valószínűleg a magyar egészségügyi ellátás színvonala alacsonyabb, mint amiről ez az egyetemi tanulmány beszámol, mégis dr. Rákóczi István (Az egészséges életért sorozat: Az abortusz c. könyvének írója) hazánkban a fertőzések létrejöttét 1%-ra teszi.

A fertőzések mellett a leggyakoribb közvetlen szövődmény a terhességi szövetek visszamaradása a méhüregben (kb. 200 abortuszból 1 esetben). Vérzés, láz, erős görcsök jelzik a tökéletlenül végrehajtott abortuszt. Ilyenkor a méhüreg kitisztítását meg kell ismételni.

Reális veszély a méh átfúródása is, mivel nehéz a küretet végző műszerrel érzékelni, milyen mélyen hatol be a méhfalba. Megeshet a leggyakorlottabb orvossal is. Rendszerint azonnali műtét szükséges, hogy a sérülést ellássák,s előfordul, hogy az életveszélyes állapot csak a méh eltávolításával hárítható el. A terhességmegszakításnak sajnálatos módon halálos áldozatai is lehetnek. Magyar szerzők ennek átlagos gyakoriságát 0,123%-ban adják meg, ami azt jelenti, hogy az elmúlt 35 év alatt minden ezredik abortusz halállal végződött, összességében megközelítően 3-4,5 ezer nő halt meg az abortusz közvetlen következtében Magyarországon.³

A méh nyálkahártyája erekben gazdag, ezért esetleges sérüléskor erős vérzés indulhat meg. Különös veszély akkor jelentkezik, ha súlyos utóvérzés lép fel. Ilyenkor vérátömlesztést kell adni (kb. 100 esetnél 1-szer van erre szükség). Mint minden vérátömlesztés esetén, itt is megvan az esély pl. vírusos hepatitisz vagy AIDS megkapásának a gondos szűrési eljárás ellenére is. További veszélyt jelent a terhességmegszakítás folyamán vérrögök és embólia kialakulása, amely súlyos károsodást, esetleg halált is okozhat. Ugyancsak okozhatja az abortuszon átesett nő halálát súlyos kismedencei gyulladásból továbbterjedő sepsis (vérmérgezés), vagy mellűri gennyesedés. Ritkán előfordul az is, hogy a terhességmegszakítás nem volt sikeres, különösen korai abortusz során (100 eset közül 1-szer az első héten végzett megszakítások esetében): a kis magzat nem kerül eltávolításra és továbbfejlődik.

A felsorolt korai szövődmények kürettkanállal végzett abortusz esetén nagyobb arányban fordulnak elő, mint a vákuum-aspirációs eljárás esetén.

Késői szövődmények a műtétet követően hónapok, évek múlva fejlődnek ki, s csak később derül rájuk fény, amikor negatívan befolyásolják a jövőbeni teherbeesést. Ezek közül jelentősége miatt magasan kiemelkedik a másodlagos meddőség, méhen kívüli terhesség, a spontán vetélés és a koraszülések ugrásszerű növekedése.

A másodlagos meddőségnek elméletileg két fő oka lehet. Az egyik ok a fertőzés, amely károsítja a méhkürtöket és elzáródását okozhatja, míg a másik ok a méhnyak károsodása. Amerikai adatok szerint a művi terhességmegszakításon átesett nők között 3-4-szer gyakoribb a másodlagos meddőség kialakulásának veszélye, mint a korábban nem abortált nőknél. Egy 1974-es csehszlovák tanulmány megállapítja, hogy az első terhességüket megszakító nők durván 25%-a gyermektelen marad. Angol statisztikai adatok szerint a terhességmegszakításon átesett nők 4-5%-a meddővé válik. Magyar adatok hasonló eredményeket tükröznek. Nem egészen harminc év alatt (1957-1985) közel 150.000 meddő nő az abortusz következménye. Az összes másodlagos meddőség 32,8%-a pedig az első terhesség megszakításából származik.⁴

Amennyiben a petevezeték elzáródása részleges, akkor a mikroszkópikus méretű hímivarsejt képes áthaladni a petevezetéken és megtermékenyíteni a petesejtet. Ezután az új emberi lény, amely több százszor nagyobb, mint a hímivarsejt, esetleg már nem képes átjutni a petevezetéken. Ilyenkor a parányi embrió a petevezetékben ágyazódik be és a nőnek méhen kívüli terhességet okoz. A vékonyfalú petevezeték nem képes a magzat életének a fenntartására és hamar szétszakad. Erős belső vérzések keletkeznek és azonnali sebészeti beavatkozásra van szükség. Az is előfordulhat, hogy a nő meghal.⁵ Az USA-ban pontos statisztikai adatok állnak rendelkezésre, amelyek egyértelműen bizonyítják a művi terhességmegszakítás és a későbbi méhen kívüli terhesség közti szoros összefüggést. Az USA-ban a legális abortusz bevezetése óta (1973.) 300%-os növekedés tapasztalható a méhen kívüli terhességek gyakoriságában. Előfordulása 30%-al növekszik egy abortusz után, 160%-al két vagy több abortusz után. Magyar szerzők a méhen kívüli terhességek 66%-ának kórelőzményében találtak egy vagy több művi vetélést.⁶

A művi terhességmegszakításhoz használatos műszerek károsíthatják a méh nyálkahártyáját és izomrétegét, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a pete beágyazódását, ezért a pete elhalhat és spontán vetélés következhet be. Ez akkor gyakoribb, ha az abortuszt hamar követi terherbeesés. Különösen veszélyes ebből a szempontból is az első terhesség megszakítása. Ruzicska Gy.és Szűcs G. a Magyar Nőorvosok Lapjában már 1971-ben feltárta ezt az összefüggést. Tanulmányukban a spontán vetélések és koraszülések 13-19%-ában az előző művi vetélések tehetők felelőssé a terhesség sikertelenségéért.⁷

A méhnyak tágítása közben előfordulhat, hogy az bereped, ami heggel gyógyul és rontja a méhnyak szerkezetét, ennek következtében az nem tudja ellátni feladatát. A növekvő magzat a terhesség kb. 5. hónapjától a méhnyakat terheli, ezért koraszülés léphet fel. A hetvenes évek elején készült tanulmányok 14%-ra teszik a koraszülés valószínűségét egy megelőző művi abortusz után, két abortuszt már 18%-os valószínűséggel követ koraszülés, hármat pedig 24%-os valószínűséggel, szemben a korábban nem abortált anyák 5%-os koraszülési arányával. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 1979-es széleskörű felmérése szerint - amelynek során nyolc európai országban 7228 nőt kérdeztek meg - azoknak a nőknek, akiknek korábban abortuszuk volt, szignifikánsan több második trimeszterben bekövetkezett vetélésük, koraszülésük és alacsony súlyú gyermekük volt, mint az olyan hasonlókorú nőknek, akiknek nem volt terhességmegszakításuk. Magyarországi adatok szerint 1950-ben, amikor még az abortusz nem volt szabadságjog, az összes élveszületett gyermek 5,5%-a volt alacsony súlyú. A későbbiekben ugrásszerűen nő ez a szám, 1974-ben ér a csúcsra 11,7%-kal. Duplája a szabad abortusz előtti időszaknak. Jelenleg 9-10% között található ez az ún. koraszülött arányszám. Ez azért elkeserítő, mert a koraszülött gyermek esendősége magasan fölötte van a normális időre és megfelelő súllyal születettekének.⁸

A felsorolt leggyakoribb késői következmények mellett, amelyek érintik mind az anya, mind a később születendő gyermek életét, léteznek egyéb megbetegedések, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ilyen a vizeletvisszatartási képtelenség, amelynek gyakorisága a művi abortuszok után kétszer akkora, mint normális terhességek után. Felléphet Rh-érzékenység, amely egy következő terhességnél károsíthatja a magzatot. Ennek elkerülése érdekében feltétlen szükséges, hogy az anya közvetlen az abortusz után kapjon RhoGAM-ot (anti-D gamma globulin).⁹ Az abortuszon átesettek között megnőttek a női nemi szervek daganatos megbetegedései a petefészek, a méhnyak rosszindulatú daganatai és a magzatfekvési rendellenességek.¹⁰

A születések számának csökkenése, valamint a művi abortuszok számának növekvő tendenciája az európai kontinens elöregedésével fenyeget. Sokan ún. "demográfiai tél"-ről beszélnek. A termékenységi mutatók csökkennek úgy a nyugat-, mint a közép-európai országokban. Ugyanaz a folyamat megindult Kelet-Európában is, társulva a nyugati fogyasztói mentalitással. Egyidejűleg hosszabb a várható élettartam, Európát öregedő népesség jellemzi. Az idősek aránya növekszik. Néhány országban a 65 éven felüliek a népesség 15%-át teszik ki. Az Európai Unio Bizottsága szerint ez az arány 2025. évben 50%-al lesz magasabb. További okot ad az aggodalomra a demográfusok szerint a fiatalok egyre csökkenő aránya, ami a demográfiai egyensúly komoly veszélyeztetését okozza.¹¹ Az aktív népesség elöregedése csökkenti a munkaerő rugalmasságát és mozgékonyságát.

Az a társadalom életképes, amelynek tagjai az élet átörökítését is célul tűzték ki, legalább olyan mértékben, hogy a népesség számbelileg fennmaradjon, sőt némi szaporodás jöjjön létre. Ha a népesség önmagát reprodukálni akarja, akkor átlagosan egy nőnek 2,3 gyereket kell szülnie.

Ez a szám megfelel a termékenységi arányszámnak, ami azt jelzi, hogy egy nő átlagosan hány gyermekkel fejezné be termékenységét, ha olyan gyakorisággal szülne, mint az adott évben szülő 15-49 éves nők tették. Ha az arányszám nagyobb, akkor a nemzet népesedése növekszik, ha alacsonyabb, akkor a nemzet elöregedik és lassan kihal.

Magyarország népesedési kérdésköre sorsproblémává nőtt, éppen ezért az abortusz sem lehet magánügy. Az abortusz-kérdés és a hazai népesedés társadalmi összefüggéseire és következményeire mutat rá az a kiáltvány, amelyet az Amerikai Magyar Szövetség tett közzé 1983-ban:"A lepergett századok folyamán már többször indult fogyásnak a magyar... Ami azonban negyedszázad óta megy végbe Magyarországon, az példátlan eddigi történelmünkben, mert most először történik, hogy népünk fogyását nem külső erőszak, hanem a magyar anyák termékenységének hanyatlása okozza. Ez a nemzet jövője szempontjából beláthatatlan veszélyeket rejt magában."¹²

A demográfusok az ún. "demográfiai átmenet" elmélettel írják le az Európában - így Magyarországon is - érzékelhető jelenséget, ahogy a népesedési mód az utóbbi századok során alakult. Az elmélet szerint öt fázis különböztethető meg: 1., magas termékenység, magas halálozási arányszám, amelynek eredménye a kevés szaporodás. 2., a halálozások rohamos csökkenése (főleg higiéniai ismeretek következtében), a termékenység marad egy ideig (Magyarországon kb. 30-40 év), eredmény: a népesedés rohamos növekedése. 3., a termékenység csökkenése, mivel nem kell már annyit szülni, hogy néhány gyermek életben maradjon, eredmény: csökken a gyarapodás, 4., a termékenység alacsony, a halálozás alacsony, eredmény: stabil, de öregedő népesség, 5., a termékenység alacsony(abb), a halálozás lassan növekszik, eredmény: fogyó népesség. E folyamatok természetesen több száz évesek.¹³

Magyarország tehát elérkezett a folyamat utolsó fázisához. 1950-től 1955-ig nőtt a népesség. 1956-tól 1980-ig a népesség növekedése mérséklődött, majd 1980-tól megkezdődött az ország lélekszámának tényleges csökkenése (ld. Függelék 4.táblázat), ami azt jelenti, hogy a halálozások száma nagyobb a születések számánál. Ezalatt megváltozott a társadalom családösszetétele is úgy, hogy túlsúlyos lett a kiscsaládok aránya. 1980-tól 1998-ig Magyarország lakossága 433 ezer fővel csökkent. Azaz, mintha letörölték volna a térképről Szeged, Debrecen és Vác városát. Évente egy középnagyságú városnak megfelelő számmal (40 ezer fő) csökken a lakosság. Ez évente majdnem két mohácsi csatavesztés embermennyiségét jelenti. A világ leggyorsabban öregedő népe lettünk. A termékenységi arányszám a századfordulón még 5,3 volt, 1940-re 4,3 lett, 1980-ban 1,9-re csökkent és a tavalyi évben (1998) csupán 1,33. Zuhanásszerűen csökkent a három és több gyermekes családok száma. Ezzel párhuzamosan több lett a gyerek nélkül élők, valamint az egy és két gyermeket vállaló családok száma. Az általánosan elterjedt kétgyermekes családmodell (ld. Függelék 5.táblázat), azonban nem elég az egyszerű reprodukcióhoz, mert vannak nők, akik biológiai okok miatt nem képesek szülni. Mert válás és özvegyülés miatt a kívánt gyermekszámok némely esetben nem valósulnak meg. Mert a megszületett csecsemők közel két százaléka meghal egyéves kora előtt és további több mint félszázalék a felnőttkor elérése előtt. Mert a hajadon maradó nők nagy része nem szül gyermeket.¹⁴

Miért nem vállalkozik a mai családok túlnyomó többsége kettőnél több gyerekre? Az életszínvonal növekedése céljából. Molnárfi Tibor közgazda, a következő számításokat végezte a jövedelemszint és a gyermekszám kapcsolatáról: "Ha valaki nem vállal gyereket, akkor amennyiben 1 gyermekes családból jön, életszínvonala a (volt) egygyermekes családjának 123,5%-a lesz, vagyis egyötöddel jobban élhet. Ha 2 gyermekes családi fészekből kilépve alakít új családot, akkor életszínvonala a (volt) kétgyermekes család 153,8%-a lesz, vagyis másfélszer jobban élhet. Ha 4 gyermekes családot hagyott maga után, akkor életszínvonala a (volt) 4 családos lehetőség 277,8%-a lesz, háromszor jobban élhet. Ha valaki 3 gyerekes családból jön és nem vállal gyereket, életszínvonala a volt 3 gyerekes családok életszínvonalának 192,3%-a, vagyis kétszerese lesz. 4 gyerek esetén a volt család életszínvonalának 69,2%-a lesz."¹⁵ Ez a nézet rövid távon igaznak látszik, de hosszú távon a gyermektelen emberek öreg korát tekintve feltétlenül hibás magatartás.

Hazánk lakosságának lélekszáma 1999. január 1-én 10.092.000 volt. Becslések szerint ez a szám 2 év elteltével 10 millió alá fog menni, 10-15 év múlva megközelíti a 9 milliót. Ez a csökkenési folyamat az évek haladtával fel fog gyorsulni. Ahhoz, hogy ez ne így történjen legalább évi 50 ezer szaporulat kellene. Ez 20 év alatt egymillió. A szaporulat kb. 25 év múlva kezdene lassan "termelő erővé" válni, és mintegy 40-50 év szükséges a népesség kiegyensúlyozott fejlődéséhez.¹⁶

A népességszám csökkenése nem csak a magyarság elfogyását eredményezi, hanem komoly gazdasági következményei is vannak, ami szorosan összefügg a népesség elöregedésével. Andorka Rudolf szerint: "2021-re a 60 évesek és idősebbek aránya el fogja érni a 22-24%-ot, miközben a fiatalok aránya gyorsan, a munkaképes életkorúaké lassabban csökken. Ilyen körülmények között 30-35 év múlva két 20-59 éves férfira és 20-54 éves korú nőre (őket vehetjük nagyjából az adott évi nemzeti jövedelmet előállító népességrésznek) fog egy nyugdíjas életkorú jutni. Ez azt jelenti, hogy két "dolgozónak" (szaknyelven: két aktív keresőnek) kell előteremtenie azt a nemzeti jövedelmet, amelyből egy idős (nagyrészt) nyugdíjas személy él. Nem nehéz belátni, hogy ez igen nagy megterhelést jelent az aktív népességre nézve."¹⁷

Kovács Judit 1996-ban a következőket írja: "...1950-ben száz munkaképes korúnak még csak 12 öreget kellett eltartania, ma már 31-re nőtt ez a szám.... 1950-ben Magyarországon még feleannyi volt az idős ember, mint a gyermekkorú.... ma már az öregek négy százalékkal többen vannak."¹⁸ Ha nincs elég fiatalabb adófizető dolgozó, akkor egyszerűen nem lesz mód a továbbiakban legalább a korábbinak megfelelő nyugdíjakat és orvosi ellátást nyújtani. Hogyan lehet ezt a problémát megoldani?... Félő, hogy a válasz: - Eutanáziával!!!?

Az egészségügyi és demográfiai következmények mellett nem hanyagolhatók el a lelki hatások sem, melyek a nők jelentős részét elkísérik. Általában három szakaszt szoktak elkülöníteni: elsőként - döntés az abortusz mellett, másodsorban - maga a fizikális eljárás, végül szembekerülés az eredménnyel. Sokaknál jelentkezik, amikor a félelem nyomasztó érzése megkönnyebbülést keres. Werner Mende, a müncheni egyetem orvostudományi karának professzora, foglalkozik egyik tanulmányában a pszichikai következményekkel is, amelyben megállapítja, hogy a terhességmegszakításon átesett nők kb. 10-15%-ánál mutatkoznak tartós pszichikai reakciók.¹⁹

Az orvosok "abortusz utáni tünetcsoportoknak" (posztabortusz szindróma) nevezik az érzelmi és pszcihológiai tüneteknek azt az együttesét, amelyet sok nő tapasztal abortusz után. A nők többsége az abortuszt követően általában megkönnyebbül. Valami nyomasztó tehertől szabadult meg, s ez örömmel tölti el. Ha gondol is rá, milyen áron nyerte vissza "szabadságát", pszihikuma védekezik az önvád ellen, elnyomja, elutasítja a közelmúlt eseményeivel kapcsolatos gondolatait. Évek múltán azonban ezek az elhárító mechanizmusok gyengülnek, feltámadnak a régi emlékek. Akkori döntését a nő másként értékeli, lelkifurdalás, önvád támad, melynek következtében lassan depresszióssá válik. Álmatlanság, lehangoltság, reménytelenség érzés uralkodik el rajta. Nem ritkák az abortált gyermekkel kapcsolatos gyakori álmok, a műtét körülményeinek újra átélése, az abortusz napjának évfordulóján fellépő zaklatott, depressziós állapotok, más gyerek túlzott "szeretete", ellenségesség mindazokkal szemben, akiknek közük volt az abortuszhoz, esetenként öngyilkosság ötlete, sőt kísérlete. Az egész folyamat végeredményeként ezek a nők nemegyszer képtelenné válnak a megszokott szexuális életre, megromlanak korábban kiegyensúlyozott kapcsolataik, esetleg tartósan gyógyszerfüggővé válnak.²⁰

Valószínű, hogy ezeknek a tüneteknek valamelyike kisebb-nagyobb mértékben minden abortuszon átesett nőben fellép, a teljesen kifejlett kórkép természetesen ritkább. Sokszor megfigyelhető, hogy abortusz után a nők egy része élesen abortuszellenes lesz.²¹ Két konkrét példa a sok közül: "Most 23 éves lenne, ha hagyom megszületni. Gyakran jelenik meg képzeletemben... Amikor felébredtem mélységes szomorúságot éreztem és csöndet a testemben. Megszűnt a tavaszi zsongás. A kis testet pedig elvitték a véres vödörben... A sápadt fiatal arc azóta megjelenik előttem, olykor keservesen elsiratom (K.L.-né, Új Ember, 1991.XI.11. olvasói levél)." "Én is közömbös arccal távoztam. Egy év telt el. Azóta is megszólal a lelkiismeretem, hogy gyermekemet nem fogadtam el." (M. Magda, Remény, 1991. III.17.). Amerikai kutatások szerint az abortusz utáni szindrómában szenvedők 80%-a nem hívő, és legtöbbjük az abortusz idején gyakorlatilag semmilyen ismerettel nem rendelkezett a magzati életről, fejlődésről. A kutatók véleménye szerint ez a probléma még egyáltalán nem lezárt a kutatás számára, s egyre inkább a pszihiáterek érdeklődésének középpontjában kerül. Magyar szakemberek is ismerik a kórképet, lényegesen kevesebb figyelmet szentelnek azonban neki, mint amennyit valójában megérdemelne.

Dr. John Willke könyvében beszámol egy olyan tünetcsoportról, amely az abortuszon átesett nő már meglévő gyerekeire vonatkozik: "A gyerekek általában tudják, ha az anyjuk terhes. Azt is tudják, ha a terhességet megszakítják. Ez olyan túlélési tünetcsoportot okozhat, amely hasonlít ahhoz, amit a holokausztot átvészelő zsidók tapasztaltak meg.... azt kérdezik maguktól: "Miért én menekültem meg, és miért a másikat ölték meg?"...Általában egy kisgyermek, ha tudja, hogy testvére lesz, először nem, örül neki. Ha ez a gyermek hirtelen eltűnik, akkor a testvérétől félő gyermekben kialakul egyfajta beteges hatalomérzés, hogy akaratával másokat megsemmisíthet. Vagy pedig, ha tudja, hogy ebben a megsemmisítésben az anyának aktív szerepe volt, akkor kezd félni az anyjától."²²

Szólni kell az abortusz erkölcsi megítéléséről is. Az ismert tények alapján minősíthetjük az abortuszt. Az emberi élet egyértelműen felbecsülhetetlenül értékes. Ezt az értékes életet mindnyájan megkaptuk, de nincs hatalmunkban. Teljes értelemben sem létrehozni, sem elpusztítani nem tudjuk. Az elsőre példa, hogy csupán az élet továbbadásában, és nem létrehozásában van szerepünk, a másikra pedig Jézus keresztrefeszítése és feltámadása a példa. Isten nem csak létet és örök életet ajándékoz az embernek, hanem meghívja arra is, hogy társa legyen az élet továbbadásában és kibontakoztatásában.

Éppen ezért az abortusz minősítetten az egyik legsúlyosabb bűn az emberi élet ellen. Az áldozat valóságos emberi lény, aki az egyedfejlődésének azon a szakaszán tart, ahol még fokozott védelemre szorul. Teljesen ártatlan. Az orvos mielőtt megkezdte volna magasztos hivatását, esküt tett az élet védelmére. Ezzel ellentétben az abortuszt végző orvos beavatkozása direkt és kizárólagosan az élet elpusztítására irányul. Öngólt lő. Minden nő a fogamzás pillanatában édesanyává válik. A világon a legnagyobb érték létrehozásában az első számú szerep az övé. A nő testi-lelki valója anyai mivoltának kiérlelődése felé tart. Amikor az abortusz mellett dönt, mindezt pótolhatatlanul lerombolja. Hasonló az apa helyzete is. Ő ugyan nem képes annyira egzisztenciálisan átélni a szülővé válását, mint az asszony, az értelmetlen pusztításban való részvétele nem kevésbé súlyos bűn.

Erkölcsileg semmiképpen nem igazolható az a tett, amely direkt a rosszra irányul, még akkor sem, ha jó következményei is lesznek. De van-e az abortusznak egyáltalán jó következménye? A tönkretett, megsebzett anyai állapot nem nevezhető jónak. Az abortusz után beszélhetünk-e erkölcsi győzelemről? Aligha, hiszen bármi is "kényszerített" valakit erre a tettre, az abortusz utáni állapotot csak megfosztottságként, megalázottságként és erkölcsi vereségként lehet átélni. Ma azonban sokak lelkiismeretében az abortusz bűne súlyosságának tudata fokozatosan elhalványodik. Sokan jó következménynek tartják a terhesség előtti állapot visszaszerzését. Csakhogy az az állapot sem erkölcsi, sem fizikai értelemben soha többé nem szerezhető vissza.²³

A legsúlyosabb erkölcsi következmények lelki természetűek. Devalválódott az emberi élet értéke. Az általános erkölcsi tudat magzatellenes lett. A szülők gyakran döntenek a gyermekük ellen. Bioetikai kérdésekben az utóbbi évtizedek kormányai hagyták magukat sodortatni a napi igényektől. Végeznek Magyarországon is embrió-kísérleteket. A Szegedi Orvosi Egyetemen élő magzatok eleven, dobogó szívét (akár a gesztáció 15. hetében) emelték ki kísérletezés céljából.

A következmények alapos áttekintéséből látható, hogy milyen széles skálájú szövődménnyel számolhatnak, akik az abortusz mellett döntenek. Ezek száma (elsősorban egészségügyi) a modern technikák bevezetésével egyre csökken, de az is igaz, hogy szövődmény mindenkinél kifejlődhet, s mindenkinek esélye lehet rá. Mindemellett Isten igazságos ítéletét senki nem kerülheti el az Utolsó Napon.

1. Gresz Miklós: i.m. 25.p. [Vissza]
2. J. Willke: i.m. 114.p. [Vissza]
3. Paksy Mária: i.m. 74-75.p. [Vissza]
4. Paksy Mária: i.m. 75-75.p. [Vissza]
5. J. Willke: i.m. 128-129.p. [Vissza]
6. Paksy Mária: i.m. 76-77.p. [Vissza]
7. u.o. 77-78.p. [Vissza]
8. u.o. 78-80.p. [Vissza]
9. J.Willke: i.m. 134-135.p. [Vissza]
10. Kavin Ferenc: Az abortusz orvosi, társadalmi és demográfiai következményei, in :"Az élet védelmében" Bp., 1990 május 11-12. [Vissza]
11. Család és demográfia Európában c. konferencia a Vatikánban 1996., Bp.1997. Családpasztorációs füzetek 1. 93-94.p. [Vissza]
12. Túl a tizenkettedik órán in: Magzatvédelem 1992/1. 8--9.p. [Vissza]
13. Család és demográfia Európában : i.m. 11.p. [Vissza]
14. Andorka Rudolf: Hazánk népesedési helyzetének problémái és orvoslási lehetőségei in: Vigilia 1989/4 294.p. [Vissza]
15. Dr. Molnárfi Tibor: Nemzeti létünk és az abortusz in:"Az élet védelmében" c.konf.1990.V.11.45.p. [Vissza]
16. Dr. Ádám Sándor: A magyarok pusztulása Bp. 1998. második kiadás 126.p. [Vissza]
17. Andorka Rudolf: i.m. 245.p. [Vissza]
18. Kovács Judit: A magyar népesedés sajátosságai in: Magyar Nemzet 1996.VIII.7. [Vissza]
19. Werner Mende: A terhességmegszakítás kockázatai in: Mérleg 1981/2 149.p. [Vissza]
20. Paksy Mária: i.m. 80-81.p. [Vissza]
21. Glóner Rózsa: i.m. 46.p. [Vissza]
22. J. Willke: i.m. 172-173.p. [Vissza]
23. Dr. Balázs Pál: Az abortusz katolikus szemmel in: "Az élet védelmében" Konferencia, Bp.1990.május 11.54-58.p. [Vissza]

V. Kiút a válságból

© 1999, Magzatvédő Társaság