Az utolsó fejezetben azt kívánom áttekinteni, milyen megoldási lehetőségek kínálkoznak az abortuszok számának csökkentésére, a szülési kedv fokozására. Az abortusz összetett probléma, ezért az egyes lehetőségeket nem szabad elszigetelt önálló, egyedüli megoldásnak tekinteni. Először kell kezdeni azoknak az okoknak a kiküszöbölését, amelyek miatt az édesanyák a nők egészségére és lelki világára káros abortuszt választják. Olyan társadalmi közgondolkodást kell kialakítani szociális intézkedésekkel alátámasztva, amelyben az abortusz gondolata fel sem merül. A kérdés tehát: "Kinek kell tennie valamit, és mit?" Természetesen a társadalom minden tagjának kell tennie valamit állapotának, korának és hivatásának megfelelően.

Újra fel kell fedezni eredeti és lényeges erkölcsi és emberi értékek létezését. Ilyen érték többek között a család, amelytől nagymértékben függ Magyarország újjászületése, amely az élet szentélye, az emberiség bölcsője és a jövőbe vetett remény jele.

Nagy lehetőségei és feladatai vannak a civil társadalomban az egyházaknak és a polgári szerveződéseknek. Az emberi életről való vitában a keresztényeknek a reménység világosságát kell elhozniuk.

A "Mit tehet a törvényhozó?" kérdésre egyértelmű a válasz: "Magzatvédelmi törvényt alkosson és ne abortusz törvényt!" A teendők között első helyen áll - ahogyan a Magyar Katolikus Püspöki Kar is nyilatkozta 1991-ben - olyan helyzet teremtése, ahol biztosítva van mindenki számára az élethez való alapvető emberi jog. Az államfőknek és a törvényhozóknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a közhatalomnak az a dolga, hogy megfelelő törvényekkel és büntetésekkel védelmezze az ártatlanok életét. Az alapvető erkölcsi értékek vonatkozásában nem a hibás gyakorlathoz kell igazítani a törvényt, hanem fordítva. Minden törvény csak akkor jó, ha az általa megcélzott érték a legfőbb jó, s a törvény ehhez kívánja felemelni a törvény teljesítőjét.

Milyen az a törvény, amely a legmaximálisabban védelmezi a magzatot? Állítja, hogy az élethez való jog minden embert megillet, s az emberfogalomban a magzat is beletartozik fogamzásától kezdve. Az élethez való jog abszolút, korlátozni nem lehet, vele szemben csak hasonló jog versenyezhet. Így a terhességmegszakítás csak az anya életveszélye esetén engedhető meg. A méhmagzat fogamzásától kezdve emberi személy, jogai a megszületett emberével azonosak. Minden magzatelhajtás szándékos emberölés (gyilkosság). Lényegében ezt az álláspontot vallja a római-zsidó-keresztény jogrendszer az ókorban, illetve a középkorban. Ezen az állásponton van napjainkban a Katolikus Egyház, a létező európai nemzeti jogalkotások közül Írország, a magyar alkotmánybírák közül Lábady Tamás, továbbá az iszlám államok, a buddhista és hindu világ.⁸

Az állam szerepvállalása a család életkörülményeinek alakításában igen fontos. Az adók nagysága, a gyermektámogatás különböző formái, az anyasági segélyek, az iskolarendszer és a társadalompolitika befolyással vannak az anyaság vállalására. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy az anyaság szempontjából optimális politikai és gazdasági körülmények automatikusan több gyermek születését eredményezik, de az biztos, hogy csak megfelelő feltételek megléte esetén várható, hogy a nők több gyermek vállalása mellett döntenek.

Ennek érdekében 1998. december 24-én új törvény született a családok támogatásáról. A törvény új elvi alapokra helyezi a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatás rendszerét. A szabályozás célja, hogy jobban szolgálják a gyermekes családok társadalmi esélyegyenlőségét, a gyermekvállalással járó többletterhek elismerését, javítsák a gyermekvállalás feltételeit és hosszabb távon előmozdítsák a népesedéspolitikai célok megvalósítását. Nevelési ellátások címen tárgyalja a családi pótlékot és az iskoláztatási támogatást, amelyek a gyermekek neveléséhez biztosított támogatási formák. A gyermeket nevelő szülők megélhetésének alapjául szolgálnak a gyermekgondozási támogatások, nevezetesen a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás. Az előzőektől eltérően egyszeri támogatási forma az anyasági támogatás, amely a gyermek születésével kapcsolatos kiadások fedezéséhez nyújt segítséget. A nevelési ellátás összegei családtípus, a gyermekek száma és egészségi állapota szerint differenciáltak.

A felsorolt családtámogatási formákon kívül a gyermeket nevelő családokat segíti a személyi jövedelemadóról szóló törvényben újólag bevezetésre került gyermekek után járó adókedvezmény.¹

Az 1998-as választások eredményeként alakult új kormány családtámogatási rendszere kétségkívül pozitív változásokat tartalmaz, de vannak még teendők. Egy kedvező feltételű szülési szabadság igen nagy mértékben ösztönözné a nők több gyermek vállalására irányuló kedvét. Az a körülmény szintén fokozza a gyermekvállalási kedvet, ha az anya a szülési szabadság lejárta után garantáltan visszakapja munkahelyét. Szükség van a fiatalok lakásszerzését, házasságkötését támogató hitelrendszerre, amely figyelembe veszi a jövőben megszületendő gyermekeket.

A kereszténység olyan pozitív erkölcsiséget hordoz, amely képes arra, hogy felmutassa a társadalomnak azokat az értékeket, amelyek segíthetnek a krízisek megoldásában, és kisugározzák az életnek azt az igenlését, amely segíthet felülemelkedni a merőben anyagi szempontokon.

"Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia." - írja II. János Pál az "Evangélium vitae" c. enciklikájában.² Tehát alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása minden emberi élet páratlan és sérthetetlen értékének kérdésében, amelyhez szorosan kapcsolódik a nevelői munka. Nevelő értéke van már a magzati lét hónapjainak. Az édesanya áldott állapotának korszakában nem csupán a gyermek biológiai szervezetét, hanem közvetve egész emberségét építi.

A gyermekek első és fő nevelői a szülők. Nevelői küldetésüket megosztják más személyekkel és intézményekkel, az Egyházzal és az állammal. A szülők feladata, hogy Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elősegíti a gyermekek minden irányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára. A szülőknek bizalommal és lelki erővel kell nevelniük gyermekeiket az emberi élet értékeire. A gyermekeknek az anyagi javaktól való függetlenség légkörében kell nevelkedniük, úgy, hogy az egyszerű és szűkös életkörülményeket is elfogadják abban a meggyőződésben, hogy az embert személye és nem a javai teszik értékessé.³

Nagy jelentősége van annak, hogy az új nemzedékeket úgy neveljék, hogy életük minden dolgában a legnagyobb mértékben tudatában legyenek felelősségüknek, így majd a családalapításban, a gyermekek vállalásában és fölnevelésében is.

Az abortuszok nagy számának visszaszorításának kulcsszava: a megelőzés. Ennek érdekében az ifjúságot alkalmas módon és idejekorán, elsősorban a családon belül, fel kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. A nemi tudat kialakulása, az éntudat kialakulásához köthető három éves kor környékén. Ettől fogva megindul a két nem közötti feszültség, kialakul a vonzás, mely kiváncsiskodásban ölt testet. Szexuális nevelés szempontjából a kamaszkor jelentős időszak. Előd István a szexualitás kamaszkori megjelenését egy fel nem robbant bombához hasonlítja. Milyen magatartások lehetségesek ekkor? Az egyik, hogy kiváncsiságból megpiszkálják, a következmény a robbanás. Ez az a sajnálatos eset, amikor 15 éves lányok terhesek lesznek. Bárhogy is dől el további sorsuk, mindenképpen megsérülnek, sokszor életre szólóan. A másik lehetséges magatartás a fel nem robbant bombával szemben az, hogy egyszerűen eltüntetik a szemük elől: letagadják. Önmaguknak azt hazudják, hogy nekik ilyen jellegű problémájuk egyáltalán nincs. Mivel nem oldották meg a problémát, előbb-utóbb mégis robbanni fog a bomba. A harmadik megoldás a bölcs: tűzszerészeket kell hívni, ők hatástalanítják. Kik a "tűzszerészek"? Elsősorban a szülők, azután a keresztény szűk baráti kör tagjai, s végül a pap, a lelkivezető.⁴

Elengedhetetlen feltétel a szülők számára a szeretetre mint önátadásra való nevelés ahhoz, hogy gyermekeiknek világos és okos nemi nevelést tudjanak adni. Egy olyan kultúrával szemben, amely legnagyobbrészt "vulgarizálja" az emberi nemiséget - mert elszegényítve csak a testhez köti és nem lát benne mást, mint az önző gyönyörvágy kielégülését -, a szülők nevelői szolgálatának egészen és igazán a személyes nemi kultúrára kell támaszkodnia. Nem szabad mellőzni a tisztaságra mint erényre való nevelést, amely legfőbb módja a leányanyaság elkerülésének. A nevelésnek rá kell vezetnie a gyermekeket arra, hogy az erkölcsi törvényeket úgy fogják fel és úgy értékeljék, mint szükséges és drága oltalmat a felelős személyiség kifejlődéséhez mindabban, ami az ember nemiségéhez tartozik.⁵

Az életre való nevelés magával hozza a házastársak nevelését a felelős nemzésre. Fáradozni kell az anyai feladat társadalmi újraértékeléséért, a velejáró fáradozás megbecsüléséért. Minden emancipáló törekvéssel szemben áll az az igazság, hogy az Isten rendelése szerint a nő sehol másutt nem tudja jobban "megvalósítani önmagát", mint az anyaságban.

Mindazt, amit a keresztény nevelésről összefoglaltam, kell megvalósítani a gyakorlati életben. Ehhez nagy összefogásra, a keresztény közösségek megújulására, a családok egymás közötti segítségére van szükség, hogy a leendő anyák és a társadalom is megértse, az emberi élet a fogamzással kezdődik és az emberi élet a legnagyobb érték.

A gyermekek nevelésében a szülőké a legfőbb szerep. Ahhoz, hogy a szülők életpárti gondolkodásmódot tudjanak továbbadni gyermekeiknek, az ő fejükben, lelkükben is szükség van változásra. Ez a változás egy hosszú folyamat eredménye, ami talán a rendszerváltozással elkezdődött már. Az abortuszt engedélyező törvényhozással szemben számos kezdeményezések és mozgalmak indultak az élet érdekében a társadalom fogékonnyá tételére.

Mivel a média általában a többség oldalára áll, fontos, hogy az életvédők hallassák hangjukat gyakorta. Széleskörű és hatékony propagandára van szükség a fejlődő magzatról és arról is mivé lesz a nemkívánt gyermek a vákuum berendezés nyomán. Ha tudnák a nők, hogy az abortuszok elvégzésének időpontjában a magzat már egy jövendő emberi élet valamennyi szükséges feltételének emberi alakot öltött hordozója, ha kellőképpen ismernék, milyen következményei lehetnek önmagukban és később majd kívánt gyermekükben a meggondolatlan döntéseknek, többen választanák az életet.

A felvilágosításra, ismeretterjesztésre sokféle lehetőség kínálkozik. Eredményesek különböző előadások, tanfolyamok, orvosi tanácsadások, beszélgetések családgondozókkal, videofilmek, kiadványok füzet vagy szórólap formájában, amelyeket a fiatalok kezébe kell adni. Ilyen például a Szent Gellért Kiadó "Családi iránytű" c. füzetsorozata, amely különböző kérdésekkel foglalkoznak, mint például: gyermekek szexuális felvilágosítása, örökbefogadás, nevelőszülőség, a család szerepe, a természetes családtervezés.

Lényeges kiemelni, hogy az életvédő mozgalmak tevékenysége nem korlátozódik a magzatok védelmére. Feltárják a lehetőségeket a várandós anyák számára az abortuszon kívül. Támogatást nyújtanak szülés előtt és után. Működnek országszerte anyaotthonok a hajlék nélküli kismamák számára (pl. Borostyánvirág Alapítvány, Árvácska Református Kismamaotthon).

Magyarországon az első életvédő szervezetek a '80-as évek végén alakultak.

* Ilyen a Magzatvédő Társaság, amelynek alapelve:"Az ember fogantatásának pillanatától kezdve emberi lény, akinek ennélfogva természetes emberi joga van a méhen belüli fejlődéshez és a megszületéshez." Céljai között szerepel az élet és az anyaság tiszteletére, a szülői hivatásra nevelés. Az Interneten Életvédő Honlapot indítottak, életvédő konferenciákat szerveztek (I-V. Életvédő Konferencia), lehetőséget adva a társszervezetekkel történő együttműködésre. Megszólaltak több esetben a rádióban és a televízióban is, képviselve az életvédők álláspontját.

* A Pacem in Utero egyesületet 1989-ben orvosok és jogászok alakították, amelynek célja az emberi élet orvosi és jogi védelme a fogamzástól a természetes halálig. 1990-ben az Alkotmánybíróságtól kérte a hatályos abortusz jogszabályok megsemmisítését. Az új ún. "Magzatvédelmi Törvény" (1992.) alapján ismét indítványt tett az Egyesület az Alkotmánybíróságnál, melyről a testület 1998-ban döntött. Az Egyesület tagjai az elmúlt tíz évben számtalan publikációval, felvilágosító előadással vettek részt a közéletben. Legfontosabb kiadványai: Jobbágyi Gábor: A méhmagzat életjoga 1997.; Paksy Mária: Szeresd és engedd élni 1994.

* A Szülészek az Életért Társaság és az Életvédő Központ Alapítvány társszervezetek, központi eszményük az emberi élet védelme. Az Életvédő Központ Kuratóriumának munkájában részt vállalt Dr. Seregély István egri érsek, Dr. Hegedűs Lóránt püspök, Dr. Harmati Béla püspök, valamint Dr. Keresztes Szilárd megyéspüspök. Vezetője az Alapítványnak Dr. Szinnyai Attila szülész-nőgyógyász, aki nem végzett pályafutása alatt egyetlen abortuszt sem. Jelenleg folyó tevékenységei az Alapítványnak: Családóvó Szakmai Klub, tanácsadó szolgálat lelki nehézségekkel küszködő várandós anyáknak, problémamegbeszélő anyacsoportok, "szülőkör", valamint oktató tevékenység általános iskolákban felsőtagozatosoknak.

*A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) pro life munkacsoportja 30-40 emberrel dolgozik az egész országban. Konferenciákra járnak, előadásokat tartanak ott, ahol hívják őket, tanulmányokat, könyveket adnak ki hazánk abortuszhelyzetéről.

* A KALÁSZ lányok, leendő anyák nevelésével foglalkozik.

* Az ÉLET Mentálhigiénés Egyesület tevékenyen részt vesz, illetve javaslatokat dolgoz ki a mentálhigiénés intézmények és szervezetek kialakításában és fejlesztésében, a mentálhigiénés tevékenység propagálásában. Támogatja és elősegíti, hogy az elsődleges közösségek a problémás egyéneket átsegítsék a kritikus élethelyzeteken.

*A Forrás Magyar Keresztény Média Alapítvány készítette hazánkban az első magyar életvédő videofilmet 1991-ben "A megtört varázs" címmel.

* Az Alfa Szövetség (1996.) célja a magzatokat nem kívántként hordó kismamák figyelmét felhívni arra a felelős szerepre, amit születendő gyermekük életében töltenek be. Valódi döntési, választási szabadságot juttatja érvényre, amikor a törvény által felkínált abortusz-lehetőséggel szemben felajánlja a szociális vagy lelki-kapcsolati válsághelyzetében elmagányosodott várandós nő támogatását abban, hogy gyermekét kihordja és megszülje, gondozását-nevelését vállalja. Az Alfa Szövetség munkatársai önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül végzik gyermekmegmentő tevékenységüket.

A felsorolt legfontosabb szervezeteken kívül természetesen működik még számos civil szervezet, alapítvány, ill. egyesület, amely azon munkálkodik, hogy javuljon az erkölcsi és a népesedési helyzet hazánkban.

Tehát a negatív, életellenes propaganda legjobb ellenszere a pozitív, az élet értékét hirdető propaganda. El kell juttatni az "Élet Evangéliumát" minden férfi és nő szívéhez, és bele kell szőni az egész társadalom legrejtettebb rétegeibe is. Ezt a célt szolgálta 1992-ben a nyugat- és kelet-európai életvédő mozgalmak nemzetközi szintű elhatározása, hogy június elsejét közösen az Élet Napjának nyilvánították. 1991. végén rendezték Ottavában az abortusztúlélők első nemzetközi összejövetelét. Szándékuk, hogy eleven jelként tanúbizonyságát adják annak, hogy a magzatelhajtási beavatkozások "tárgya", ritkábban túlélő áldozata nem csupán többé-kevésbé rendezett sejtek halmaza, hanem ennél több: fogantatásának pillanatától szent és sérthetetlen, istenarcú Ember.

Mit tehet az orvostársadalom az abortuszok számának csökkentése érdekében? Nagy részt kell vállalnia a megelőzésben, a felvilágosításban. Sajnos kevés nőgyógyászról lehet állítani, hogy még nem végzett abortuszt. Ehhez hozzájárul az a tény, miszerint a jelenlegi törvénykezés kimondja: " A szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető állami és önkormányzati intézményekben biztosítani kell legalább egy terhességmegszakítást végző csoport működését."⁶ Gyakorlatilag ez lehetetlenné teszi, hogy egy nőgyógyász élhessen az egyébként törvény által biztosított jogával: lelkiismeretére hivatkozva megtagadhatja az abortusz elvégzését.

A Szülészek az Életért társaság létével és tevékenységével hirdeti, hogy vannak Magyarországon a keresztény meggyőződését komolyan vevő orvosok. Példát adnak az orvostársadalom számára a több ezer éves Hippokratészi Eskü megtartásában. Ez az eskü (" Senkinek nem adok halálos mérget akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozóan még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.") olyan magatartásbeli elvárásrendszert állított minden idők orvosai elé, hogy ezek tisztaságát, célszerűségét, abszolút humánus voltát és betegcentrikusságát a mai napig sem tudta túlszárnyalni semmilyen hivatáserkölcsi kódex sem.

Az Orvosok Világszövetsége által 1948-ban kiadott ún. Genfi Deklaráció, illetve annak 1968-ban módosított változata, mely Nemzetközi Orvosi Eskü néven közismert , megpróbálja a XX. század megváltozott körülményeihez és követelményeihez igazítani a hippokratészi orvosetikai normarendszert, amely tartalmát tekintve nem változtat a lényegen. Magyarországon a nemzetközi eskü szövege a legutóbbi időkig egyszerűen ismeretlen volt. A jelenleg forgalomban lévő magyar esküszöveg csak általánosságokat tartalmaz. Vagyis egyetlen szülészorvos sem esküszegő, ha terhességmegszakításban bármilyen módon részt vállal.

Gaizler Gyula "A bioetika kérdései" című könyvében alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Magyar Orvosi Kamara újólag nyilvánítsa ki: minden orvos és egészségügyben dolgozó joga, hogy megtagadja az erkölcsi alapelveivel összeegyeztethetetlen abortusz elvégzését, illetve az abban való részvétel, valamint kövessen el mindent, hogy ezt a jogot mielőbb törvényben vagy rendeletben egyértelműen biztosítsák.⁷

Az abortusz választása helyett szereplő megoldás a "nem kívánt" gyermek örökbeadása. Sajnos hazánkban kevesen döntenek e mellett. Kiveszett a magyar anyákból a salamoni bölcsesség. Inkább megölik magzataikat, semhogy más asszony nevelje fel. A kanadai eszkimók és inuitok között ma ismeretlen az abortusz. Ha sok a gyerek a családban, akkor a közeli rokonok, vagy más gyermektelenek átvállalják, de a gyermek anyjával is tartja a kapcsolatot.⁹ Magyarországon is megvan a lehetőség arra, hogy ha egy édesanya megszüli gyermekét, de nem tudja vállalni felnevelését, lerakja egy kórház portáján elhelyezett inkubátorba (pl. Budapesten a Schöphmérei kórház).

Egész sor gyermektelen házaspár reménytelen gyermeksóvárgása tanusítja, hogy nincsenek nem kívánt gyermekek. Nekik sokszor hosszú éveken át kell várakozniuk, mielőtt gyermek kerülhetne a családjukba. Ma Magyarországon az örökbefogadásnak két formája létezik. Az egyik a titkos örökbefogadás, mely esetén kizárólag a megyei és fővárosi GYIVI-k járhatnak el. A csecsemő, vagy a gyermek előbb gyámhatósági közreműködéssel állami gondozásba kerül, majd a szülők lemondó nyilatkozatával, bírósági döntéssel a szülők elveszítik szülői jogaikat, és a gyermek örökbeadható lesz. Az örökbefogadó család kiválasztása és a gyermek átadása nekik titkosan, tehát a vérszerinti szülők tudta nélkül történik. A nyílt örökbefogadás lényege, hogy a lemondó és az örökbefogadó szülők ismerik egymást. Ebben az esetben is kell lemondónyilatkozatot tenni a vérszerinti szülőknek. Az örökbefogadást szigorú törvények szabályozzák, vannak feltételek, amelyeknek az örökbefogadóknak eleget kell tenni. A befogadó családnál megfelelő hatóságok előzetes környezettanulmányt végeznek, pszichológiai alkalmasságukat bizonyító vizsgálatot folytatnak, felkészítő tanácsadáson vesznek részt, 480 kérdésből álló lapot töltenek ki, hogy a gyámhivatal megállapítsa alkalmasak-e a szülőségre (Függelék 6.tábl.). A csak nyílt örökbefogadásra várakozók a pszichológiai vizsgálatot több intézménnyel is elvégeztethetik. Az a társadalmi szervezet, amely részt vesz az örökbeadás, vagy családban történő elhelyezés folyamatában (így az Alfa Szövetség is, amely idáig 150-nél több gyermek örökbeadását intézte), saját szempontrendszere szerint kiegészítő vizsgálatokat végezhet, információt gyűjthet, felkészítő tanfolyamot szervezhet.

Az Alfa Szövetséghez tartozó szervezetek szeretnék a terhesség közben, sőt már a válságterhesség kezdetén felvenni a kapcsolatot az anyával. Lelki lehetőség szerint anyagi támogatást nyújtani. Ahol végül szülés után nyílt örökbeadásra kerül sor, a megfelelő befogadó család kiválasztása, felkészítése, sőt az örökbeadás jogi aktusa is lebonyolítható, mire a csecsemőt kiengedik a kórházból. Súlyos hiba lenne, ha a GYIVI-k, vagy a GYIVI-utódok "lenyelnék" az örökbefogadás ügyintézését, lebonyolítását. Ezen a területen különösen fontos a társadalom egészséges önfenntartásának aktivizálása a társadalmi és egyházi szervezetek közreműködésével.¹⁰

Nemcsak anyagi és természetes eszközöket kell igénybe venni a jelenlegi válságos helyzet javítására, hanem természetfeletti eszközöket is. Sok imára, engesztelésre, jóvátételi szándékra van szükség. A lelki adoptálás ötlete Fatimából származik. 1994-ben Lengyelországban már országos mozgalommá nőtte magát. Magyarországon a Szociális Testvérek Társasága terjeszti Seregély István érsek támogatásával. A lelki adoptálás személyes imafelajánlás, melyben egy konkrét személy kötelezi magát, hogy kilenc hónapon át mindennap imádkozik egy veszélyben lévő magzatért, valamint azért, hogy ez az Isten által kiválasztott és egyedül Általa ismert gyermek születése után törvényes családi keretek között nőhessen fel, szeretetben és elfogadva. Elsődleges célja tehát egy konkrét - bár általunk nem ismert - gyermek életének megmentése. Mély hatást gyakorol magukra az imát végzőkre, közvetve pedig hozzájárul az emberek közötti megromlott, felborult erkölcsi rend Isten akarata szerint való újjáépítéséhez. A lelki adoptálás egyben engesztelés is a magzatgyilkosságok égbekiáltó bűnéért. Az imához bárki csatlakozhat egyénileg vagy ünnepélyes keretek között a Kálvin téri Ferences Templomban.

A Pesti Ferences Rendház adott otthont 1999. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén naggyűlésnek, ahol egy évig tartó segítő, engesztelő, imára (1999. március 25-től-2000. március 25-ig) hívták a jószándékú embereket. Néhány éve indult kezdeményezés, hogy december 28-án, aprószentek ünnepén engesztelő imádságra gyűlnek össze az életvédők a Belvárosi Templomban. Van olyan orvosnő, aki saját pénzéből havonta befizet egy-egy misét a legkülönbözőbb plébániákon, hogy minden hónapban legalább egyszer az ott élő közösség találkozzon ezzel az imaszándékkal, hogy engeszteljünk a meg nem született magzatokért. 1991. október 23-án Abasáron Paskai László bíboros-érsek emlékművet avatott fel, amely az 1956 és 1990 között meg nem született ötmillió magzat emlékére készült. Az emlékhely azóta állandó zarándokhellyé vált, ahol aprószentek ünnepén megemlékező szentmisét tartanak.

Az Egyház egyre nagyobb számban foglalkoztat laikusokat, hogy funkcióit ellássa. A teológia és a kántorképzők világi hallgatóinak nagy része nő. Ezek a nők, akik az Egyházban fognak dolgozni, egyszer remélhetően elmennek szülni. Nagy szerepe lesz ekkor az egyházi személyeknek, hogy a nőket ebben segítsék.

Németországban működik egy apácarend, aki befogad két- vagy három évre olyan anyákat, akiknek gyermekük van, nem lehet tudni, honnan. Itt ők közösségben élnek, dolgoznak, ellátják önmagukat, hogy amikor eltelt ez a két-három év, addigra keressenek munkát és lakást. Tehát pontosan a legveszélyesebb időszakban ez a szerzetes nővérközösség elfogadja azt a tényt, hogy valakinek gyermeke házasságon kívül született, vagy nem kívánt gyermeke született és addig, ameddig a gyermek kicsi, támogatják. Utána álljon a maga lábára.¹¹

Amint látható a dolgozat fejezeteiből, egy összetett, mindannyiunkat érintő kérdésről van szó. A felsorolt tényeket figyelembe véve, és a nemzetközi nyilatkozatok fényében látható, hogy az abortusz-kérdés Magyarországon nem rendezett. Kívánatos, hogy azt az emberi élet védelme szempontjából felülvizsgálják, és pozitív törvényt hozzanak.

A keresztények feladata természetesen emellett, hogy életpéldájukkal megértessék azt az összeférhetetlenséget, ami az emberi személy méltóságának elismerése és az élet és a szeretet lekicsinylése, valamint az élő Istenben való hit és az ember eredetéről és sorsáról való önkényes rendelkezni akarás között fennáll.

A halál kultúráját képviselő anyagi világnál erősebb, magasabb rendű, az élet kultúráját képviselő szellemi és hitbeli világ. Isten mint a történelem irányítója, a Biblia és a történelem tanúsága szerint számtalanszor megváltoztatta a reménytelennek látszó helyzetet. Bízom abban, hogy most is elvezet bennünket Isten kegyelme a bűnbánatra, és az emberek valóban Isten "munkatársai" lesznek a "halál civilizációja" elleni küzdelemben. Krisztus szava új és különleges visszhangra talál: "Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25, 40)

8. Jobbágyi Gábor: i.m. 202.p. [Vissza]
1. Magyar Közlöny 1998. december 24. [Vissza]
2. II. János Pál: EV 95. [Vissza]
3. II. János Pál: Familiaris Consortio in: Amit Isten... Bp, 1986. SZIT 129.p. [Vissza]
4. Tarjányi Zoltán: Pedagógia II., Bp. 1999. SZIT 127-133.p. [Vissza]
5. II. János Pál: Familiaris Consortio in: Amit Isten egybekötött Bp.1986. SZIT 130.p. [Vissza]
6. Magyar Közlöny 1992/132. (XII.23.) 1992.évi LXXIX. Törvény 13. ( (2) [Vissza]
7. Gaizler Gyula: i.m. 122-123.p. [Vissza]
9. Dr. Hegyi Pál: i.m. 96.p. [Vissza]
10. Általános tudnivalók az örökbefogadásról in: http://meh. hcbc.hu [Vissza]
11. Dr. Bolberitz Pál: Abortusz és etika in: 'Élet védelmében" 1990. május 11. 19.p. [Vissza]
12. II. János Pál: EV 52. [Vissza]

Függelék

© 1999, Magzatvédő Társaság