Egy kisgyermek, akit meg kell ölni

Írta: Thomas A. Droleskey

Meghökkentő és csodálatos dolog Isten Gondviselését felfedezni. Sok kegyelemmel halmozott el életem majdnem 44 éve alatt, egyáltalán nem a saját érdemeimért. Azok közül a kegyelmek közül mégis kevés ér fel azzal az élményemmel, amelyet a nyári előadás körutamon kaptam, mivel megadatott nekem az a kiváltság, hogy egy kisgyermeket tarthattam a kezemben nemsokkal megkeresztelése után. Ez a gyermek, akit sem név, sem nem szerint nem azonosíthatok, katolikus hitre való keresztelése előtt két évvel és egy nappal túlélte egy abortőr (magzatgyilkosságra szakosodott orvos) gyilkossági kísérletét.

Az eset részleteit egy pap barátom mondta el, aki az egyházmegyei Respect Life igazgatójaként és egy főiskolai Newman Center lelkipásztoraként is dolgozik. Ugyan elmondta nekem a tényeket, mégsem voltam felkészülve arra az élményre, hogy a kisgyermeket a karjaimban tartom. Erőt vett rajtam az érzelem, amikor a kisbabát tartottam (pedig ritkán történik meg, hogy elérzékenyülök). Ez a kisgyermek, akit keresztségi ártatlansága oly közel visz Istenhez, a homlokán viselte egy gyilkos kivégzési kísérletének a nyomát. Ez a kisgyermek küszködik, hogy levegőt tudjon venni, ami gyakran mindenféle rohammá fajul. Mégis ez a gyermek, aki valószínűleg nem fog néhány évnél tovább élni, a keresztény szeretet élő tanúsága azért, hogy úrrá legyen azok gyűlöletén és közömbösségén, akiket az emberi hitvesi szeretet természetes gyümölcse, egy kisgyermek fenyeget.

Doe babát, ahogy hívni fogjuk, az Egyesült Államok közép-nyugati részén egy abortuszklinikán kivégzésre szánták. (Ahogyan az röviden ki lesz fejtve, az ő biztonsága és a szülei biztonsága nem enged meg további azonosítást.) Az ő biológiai anyja 1993 júliusában megbeszélt egy időpontot a gyermek kivégzésére, egy olyan abortőrt választva, akit úgy ismernek, hogy harmadik trimeszterbeli magzatgyilkosságokat "csak" akkor hajt végre, amikor az anya élete veszélyben van és/vagy születési rendellenesség valószínűsége áll fenn. Ez az ember az egész országban hirdet, amivel sok államból odavonzza a kétségbeesett nőket. Ez a szomorú valóság számos imádságos, békés tiltakozót vitt az ő halálgyárához, amit így az összes ártatlan magzat teljes jogi védelmének visszaállítására tett kísérletek fókuszpontjává tettek.

Azok, akik ismerik ezt az abortőrt, azt modják, hogy őszinte ember. Hisz benne, hogy a "problémás" terhességet hordó nőknek nyújt szolgálatot. Még "záró istentiszteletet" is szervez protestáns lelkészekkel, ha egy nő vagy egy pár ezt kéri a magzatgyilkosság után. Még azt is megpróbálta, bár sikertelenül, hogy előre gondoskodjon arról, hogy jelen legyen egy katolikus pap, aki megkereszteli a gyermeket az ő "műveletének" végrehajtása után. Ez az abortőr igazán hisz abban, amit csinál.

Bár nincs szülész/nőgyógyász képzettsége, "szakértői hozzáértés" mellett elkötelezve magát, ez a bizonyos magzatgyilkosságra szakosodott orvos nagyon büszke arra a műveletre, amellyel végrehajt egy harmadik trimeszterbeli abortuszt. A gyermek szívét ultrahang készülékkel megkeresi, majd halálos mérget fecskendez közvetlenül a szívbe. Másnap megindítják a szülést és az anya halott gyermeket szül. Minden nagyon elegáns. Minden nagyon szakszerű.

Doe baba becsapta leendő gyilkosát. Az utolsó percben megfordult. A halálos méreggel telt fecskendő a homlokába és a hátába szúródott. Tudván, hogy kudarcot vallott, az orvos taxival elküldte az anyát egy helyi kórházba. Harmadnap született meg a gyermeke. Addigra már az eset összes tényét elmondta az anya egy nővérnek. Rejtélyes módon, a Doe baba kényszerszületésével kapcsolatos összes kórházi papír eltűnt. Ami megmaradt, az a biológiai anya neve, aki tagadja, hogy valaha is ismerte volna a szóban forgó abortőrt.

Doe baba születése után egy napon belül egy többgyermekes fiatal baptista házaspár jelentkezett, hogy megpróbálja örökbe fogadni a kisbabát, bár nagyon jól tudták, hogy az újszülöttel állandóan törődniük kell majd. Hiszen a méreg, amellyel Doe babát meg akarták ölni, megvakította, agyalapi mirigyét és pajzsmirigyét is tönkretéve. Ők lettek Doe baba szerető szülei a törvény szerint épp 30 nappal a baba születése után. De ez még nem a törénet vége. Sajnos, ez csak a kezdet.

Doe baba nevelőanyja, akit Mrs. Doe-nak fogunk hívni, elhatározta, hogy megosztja ezt a történetet keresztény testvéreivel. Elment arra a településre a rádióhoz, ahol a gyermekét kivégzésre adták, megnevezte az abortőrt. Ez egyáltalán nem tetszett annak. Mindent letagadva, az orvos a bíróságra ment és szerzett egy eltiltó határozatot, miszerint Mrs. Doe-nak nem szabad őt vagy intézményét a nyilvánosság előtt megnevezni. Mrs. Doe-t attól is eltiltották, hogy a nyilvánosságnak elmondja gyermekének a nemét, aki túlélte a magzatgyilkossági kísérletet. Bár a határozat érvénye lejárt, a Doe család továbbra is azt akarja, hogy betartsák a benne foglaltakat, hogy nyitva maradjanak számukra a törvény adta lehetőségek.

Mint egykor a Gyermek Jézus Heródes király számára, Doe baba most ugyanolyan fenyegetésnek bizonyult az abortőr és támogatói számára a közép-nyugati városban, ahol ezek az események végbementek. Doe baba a magzatgyilkosságnak emberi arculatot tud adni. Doe baba be tudja bizonyítani, hogy ez a magzatgyilkos egy gyermek életét akarta kioltani, aki csak egy esélyt akart arra, hogy szeressék, egy esélyt, amelyet a Doe család most ilyen önzetlenül felajánl. Ezért kell a Doe babával kapcsolatos minden beszédet elhallgattatni, még akkor is, ha zaklatást vagy valóságos erőszakot kell ehhez alkalmazni. És a Doe családnak Doe baba életének első éve alatt rengeteg zaklató telefonhívást kellett elviselnie.

A helyzet 1994 júliusában kezdett elfajulni, amikor Doe baba egy éves lett. Egy döglött macskát dobtak Doe-ék elülső verandájára. Rá volt erősítve néhány sor, amelyben ez állt: "A gyerekeitek a következők." Jelentették az esetet a rendőrségnek, ahol kiderült, hogy egy segítőkész rendőrkapitány kivételével rendőrök nem vették komolyan az esetet. Doe-éknek határozottan az volt a benyomásuk, hogy "életvédő buzgó mócsingokként" kezelték őket azok a rendőrök, akik közül néhányról köztudott volt, hogy másodállásban egyenruhában bizonsági őrként dolgoznak az abortuszklinikán.

Egyre nőtt a telefonhívások száma és keménysége az elmúlt évben, és Mrs. Doe úgy hiszi, hogy ezek közül kettő a magzatgyilkos orvostól jött, bár ő nem nevezte meg magát. Emberek állnak a házuk előtt, hogy fényképezzenek, és erre a rendőrség azt mondja, hogy teljesen legális. A zaklatás ezen enyhe formája jelentéktelennek tűnik a tényleges erőszakos támadáshoz képest, amelyet Mrs. Doe-ra mértek nemrégiben egy vasárnap reggel.

Júniusban Mrs. Doe minden bátorságát összeszedve csatlakozott egy életvédő imacsoporthoz, akik a halálgyár előtt imádkoztak. Majd elvitte Doe babát egy életvédő összejövetelre, amivel felbőszítette a jelenlévő magzatgyilkosság-párti tiltakozókat. Mrs.Doe ekkora pimaszságát erős kézzel meg kellett torolni.

Most nemrégiben történt egy vasárnapnak délelőtt, hogy az előkertjében dolgozgató Mrs. Doe egy maszkos férfit látott kiszállni egy Jeep -szerű autóból. Az összeverte őt, arcát összezúzva. (Láttam az arcát, amikor még a zúzódások jól láthatók voltak.) Aztán a férfi egy tövises rózsabokorba lökte ezzel a figyelmeztetéssel: "Meg fogjuk ölni [Doe babát]." Mrs. Doe rémülten hívta a rendőrséget, akik azt modták, hogy nem találtak olyan autót, amelyre illett volna az ő leírása.

Ezen közép-nyugati város katolikus életvédő közössége, amelyet ez a példamutató pap barátom vezet, nagy támogatást és védelmet ajánlott fel a Doe családnak. Annyira, hogy Doe-ék elhatározták, hogy csodás módon kapott és megőrzött gyermeküket katolikus hitre keresztelik; ők maguk is hitoktatásban részesülnek. Ebben a helyzetben találkoztam ezekkel a bátor emberekkel, akik ekkora szeretetet és törődést adtak annak a gyermeknek, aki ennyire rémületben tartja az abortőrt és támogatóit.

- Egyetlen élet - mondtam halkan. - Egyetlen apró élet ennyi embert fenyeget.

Ritkán találkoztam olyan emberekkel, akik olyan bátrak és önzetlenek, mint Doe-ék, akik a Megtestesült Szeretet feltétel nélküli szeretetét próbálják adni egy kisbabának, aki az Ő képére és hasonlatosságára lett teremtve.

Doe-ék élete valóságos fizikai veszélyben van. Megpróbálják eladni lakásukat, hogy egy biztonságosabb helyre költözzenek (a barátok szüntelen védelmet biztosítanak nekik). Bár a szövetségi rendőrbíró hivatala nemrégiben tessék-lássék nyomozást rendelt el, Doe-éknak nincs igazán reményük arra, hogy magkapják az őket megillető védelmet és igazságot egy a természet törvénye által kormányozott országban. Célpontok lettek szeretetük miatt. És Doe baba keresztanyját, egy idősebb hölgyet, szintén megtámadtak a múltkor, aminek következtében állkapcsa három helyen eltört. A támadások egyre súlyosbodnak.

Doe baba egy leírhatatlan istenközelséget sugároz. A magzatgyilkosság áldozat-túlélője ő, akinek tán csak rövid élete lesz itt a földön. Fontos, hogy elmondjuk az ő történetét. Fontos az, hogy újra elkötelezzük magunkat amellett, hogy minden magzatgyilkosságnak végetvessenek. Különösen most, hogy egy újabb elnökválasztás felé tartunk.

Még fontosabb azonban, hogy tudjuk: sürgetően szükség van az imádságunkra. Mert az ima az, amely Doe-ékat arra sarkallta, hogy szeretetet adjanak egy gyermeknek, akit Isten Gondviselése kiválasztott, hogy az áldozatok milliói nevében beszéljen, azok helyett, akiket olyan kegyetlenül feldaraboltak és eldobtak. Az ima az, amely arra viszi Doe-ékat, hogy szüntelen szeressék és törődjenek a kisbabával, akiről jól tudják, hogy a kórházba történő sok utazás során bármikor meghalhat. Az ima az, különösen a legtökéletesebb ima, a mise és a rózsafüzér, amely segíteni fog annak a légkörnek a megteremtésében, amely szükséges ennek a népnek az élet tiszteletére való megtérítéséhez.

Ezt a cikket a "The Wanderer" 1995. augusztus 10-i számából vettük, 201 Ohio Street, St. Paul, MN 55107, 612-224-5733

Fordítás: Kolonits Klára - Szatmári Örs

Angol eredeti