Mondhatjuk, hogy a méhen belüli fejlődés mindig foglalkoztatta az emberiséget. A mai napon csak röviden, vázlatosan arra térnék ki, ami a mai ismeretünk a magzat méhen belüli fejlődéséről, életéről. Az elmondandó tapasztalatokat, eredményeket részben állatkísérletek, részben az emberi, spontán vetéléssel korán világra jött magzatok és a szervezeten kívüli megtermékenyítések szolgáltatják.
Amikor a megérett petesejtet az érett ondósejtek közül a leggyorsabban, legcélirányosabban mozgó, azaz a legnagyobb vitalitással rendelkező ondósejt megközelíti, azon egy domb, az ún. termékenyítési domb keletkezik. Ezen a ponton hatol be a spennium a petesejtbe. Amint ez megtörténik, a termékenyítő ondósejt hatására a petesejt kürül kialakuló termékenyítési hártya megakadályozza, hogy még egy ondósejt bejuthasson a petesejtbe. Az ondósejt egy enzimet, oxydase-t visz a petesejtbe, aminek a hatására a petesejt O2 fogyasztása kb. hatszorosára nő meg. Így alakul ki az az anyagcserefolyamat, ami a további fejlődés, osztódas alapja. Felmerülhet valakiben a fizikai ingerre, rázásra, tűszúrásra bekövetkező sejtosztódás lehetősége is. Ilyen valóban van, de ez a pete-plasma colloidjának a változásából adódik és az előbb elmondott anyagcsere- változásokat nem hozza létre. Az ondósejttel történt megtermékenyítés után tehát e petesejt minőségileg más lesz, mint volt a megtermékenyítés előtt. Ezt követően kezdődik a petesejt fejlődése. Először nézzük meg röviden a petesejt fejlődését még a beágyazódás előtt.
A megtermékenyített petesejt, a zigóta már a beágyazódás előtt fejlődésnek indul, ami kb. a 4. és 10. nap között jön létre. A zigóta a petevezetékben, azaz a méhkürtben és a méhben található folyadékban szabadon úszik. A folyadék áramlik, de az áramlás fenntartását biztosító tényezőket még nem ismerjük teljesen. Ennek, valamint a petevezeték mozgásának és a petevezeték-méh közdtti átmeneti rész szűkebb voltának a jelentőségére már a 30-as, 40-es években utaltak. A mechanizmus pontosabb részleteit azonban csak mostanában ismertük meg. Így tudjuk, hogy a petevezeték különböző részeinek a lekötése oly módon, hogy a lekötések az embriót a petevezetékben visszatartják, az embrió fejlődésére gátló hatással vannak. Mivel a petevezetékben haladó petesejt közben fejlődik is, ez azt jelenti, hogy a petevezeték különböző szakaszainak más és más jelentősége az embrióra nézve, azaz a fejlődés meghatározott idejében az embriónak meghatározott helyen kell lennie! Ez bizonyítja az embrió és a környezete közötti időbeli megfelelést, a szinkronizációt. Azt már tudjuk, hogy a petevezeték- és méhfolyadék összetétele és mennyisége hormonális hatástól függ. Mivel pedig a terhességi változások is hormonális jellegűek, feltételezhető, még ha ez nem is bizonyított, hogy a petevezeték és méhfolyadék összetételének és mennyiségének is van szerepe a beágyazódás előkészítésében.
Kezdetben az embrió fejlődése sejtoszlások sorozatából all: ez az ún. barázdálódás. A sejtoszlások sebessége változó. Már két, ill. négysejtes állapotban is igen sok változás következik be. Ez kb. az első két nap. Igazolni lehetett pl., hogy a petesejtben (radioaktív izotóppal történt megjelöléssel) egy új, minőségi változást jelentő polipeptid komplexum jelenik meg. Tudjuk, hogy a 2. barázdálódási sejtoszlásig a fehérjeszintézis anyai mRNS, azaz az anyai sejtben, cytoplasmában levó gének segítségével történik. Legújabb ismereteink szerint tehát csak ezt követóen aktiválódik, lép működésbe az embrió saját mRNS képzése. Éppen ezért sokan ezt a fejlődési időpontot tekintik az új egyed önálló élete kezdetének, mert csak ettől kezdve tartják a változásokat az anyai és apai együttes genetikai információn alapuló megnyilvanulásának. Tudnunk kell azonban azt is, hogy már az eddig bekövetkezett változások is az ondósejt hatására jönnek létre és nem attól függetlenül.
Igazolni lehetett, hogy a petevezetékben és a méhfolyadékban található, akár csak kisérletesen odajuttatott anyag (pl. glicin vagy radioaktív ionok), már a kétsejtes állapotban megjelennek az embrióban is. Arra is van bizonyítékunk, hogy a terhesség bizonyos anyagoknak a méhfolyadékban való mennyiségét is befolyásolja, megváltoztatja. Ez pedig fontos tényező, ugyanis a méhfolyadékban jelen levő anyagok részben közvetlenül is hatnak az embrióra, mert nemcsak a méhfolyadékban, de az embrióban is megjelennek. Mondhatjuk tehát, hogy már a kétsejtes embrióban olyan tulajdonságok, működések igazolhatók, amelyek elsődlegesen a petesejtben nem voltak és amelyek az apai ivarsejtek hatására vezethetők vissza. Ezen ismeret alapján az embriót már a kétsejtes stádiumban is új élőlénynek, embernek kell tekintenünk.
Amikor az embrió eléri a 8 vagy 16 sejtből álló fejlődési fokot, a megtermékenyítést követő 3., 4. napon, a sejtek egymáshoz való viszonyában változas áll be. A sejtek ellapulnak, egymással nagyobb felületen érintkeznek, az embrió felülete elsimul, ún. kompaktálódik. Ennek jelentősége van:
Ez az elsődleges differenciálódás fogja előkészíteni a következő fejlődési fokon, az ún. cavitatiot, az üregképződést, amely az ún. blastocysta kialakulásához vezet. Ez az 5. barázdálódási sejtosztódással esik egybe, kb. a megtermékenyítést követő 4. napon. A kialakult üregben folyadék van, amelynek összetétele aktív ion-pumpának, azaz energiaigényes enzimműködésnek a segítségével jön létre.
A beágyazódás előtti embrió tehát rendelkezik a kívülről jött anyagok feldolgozásához, anyagcseréjéhez szükséges enzimekkel. (Pl. microsomalis citochrom-P-450, sőt vannak a sugárhatásra létrejövő DNS károsodás helyrehozásahoz szükséges enzimek is.) Kísérletek alapján igazolt, hogy az anya-állat serumfehérjéi és ellenanyagai kimutathatók az embriókban már a beágyazódás előtti életszakaszok különböző fázisaiban.
Az aktív anyagcsere bizonyítására érdemes megemlítenünk, hogy anyagoknak a balstocystába történő bekerülése nem teljesen függ az anyagok molekulasúlyától, mert szerepet játszik benne az anyagnak a lipoidokban való oldhatósága, az ionizációs foka, stb. Bizonyító erejű még, hogy a balstocystában és a méhfolyadékban lényeges pH- különbség van.
Érdemes megjegyezni, hogy egyenlőtlenül barázdálódott vagy sejttörmelékes embrióból is folytatódhat a fejlőlés egészséges utód kialakulásához, azaz észrevehető rendellenes szerkezetből az embrió további épségére vonatkozólag nem lehet következtetéseket levonni.
A kb. 8-16 sejtbő1 álló morulának nevezett embrió petevezetékben történő fejlődése ezzel befejeződik és lassan átvándorol a méhüregbe.
Ezután a fiatal embrió a fajra jellemző tipusú ún. lyticus aktivitással beágyazódik az endometriumba, az anyaméh nyálkahártyájába. Ettől kezdve úgy is értelmezhetjük az embriót, mint önálló implantátumot.
Az anyaméhbe történő beágyazódást követi a szervek fejlődése. Ha a szervek fejlődésének a kezdetét nézzük, a következőket láthatjuk:
Már a 4,2 mm nagyságú emberi embrióban, a 28. napon a nervus trigeminusnak nevezett ideg mind a három ágával jelen van. Ennek az idegnek más agyidegekkel való kapcsolata már az 5. terhességi héten kimutatható. Az 5. terhességi hét végén, a 7 mm hosszú embrióban a karkezdeménybe a gerincideg már belenőtt. A 6. héten, amikor az embrió már 10 mm-es, az ideg eléri már a kezeket. Ekkor az idegrostok mikroszkópikusan már könnyen, ezüst-festés nélkül is felismerhetők. A bőrben a fájdalomérző idegrostokra jellemző finom idegvégződések igazolhatók.
Az első, agyból levezethető elektromos jelzés ugyancsak a 6. terhességi héttől kezdve mérhető.
A 6-7 hetes spontán vetélések útján világra jött embriókban megfigyelték, hogy bőringerléssel, elsősorban a n. trigeminus nevű ideg területén reflexes választ lehetett kapni. Ha őket hajszállal az arcon vagy a felső ajkon megérintik, megrándulnak, akár el is fordítják a fejüket. Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy már nagyon korai fejlődési szakaszban sem zárható ki a fájdalomérzés, még ha a fentieket nem is tarthatjuk erre nézve egyértelmű bizonyítéknak.
Kb. a 12. terhességi hétre az embriónak már minden szerve kifejlőlött. A teste is fejlett és önálló, kifejlett érrendszere van. Kimutatható a bőrérzékelése, amit bizonyít, hogy a száj körüli ingerlés kiváltja a karok és a törzs behajlítását, mint védekező reactiót. Nyelő- és légzőmozgása van, a száját nyitja. A hossza ekkor kb. 8 cm. Ettől az időtől kezdve már csak szervnövekedés van.
Kb. a 16. héttől kezdve, amikor a fejtető-far hossza nagyjából 14 cm, a fogóreflex már megvan, és az egyensúlyszerv is fejlett. A mozgásában nyugalmi és aktív ritmus vehető észre. A légzőizom beidegzése is befejeződött. Ingerlésre homlokráncolas, grimasz, sőt elfordulás is kiváltható.
A 22. héten a foetus, a magzat súlya 500 g, a hossza 23 cm. Ebben a korban már tud sírni, szopja az ujját és "kortyol" is. Kb. ez az az időpont, amelyik előtt a magzat az anyaméh nélkül ma még nem tud életben maradni.
| A 28. terhességi héten | a súlya 1300 g, | a hossza 38 cm, |
| a 32. héten | a súlya 1800 g, | a hossza 44 cm, |
| a 36. héten | a súlya 2 700 g, | a hossza 50 cm, |
| a 40. héten | a súlya 3 400 g, | a hossza 54 cm. |
Szeretnék még említést tenni a méhmagzat psychológiájáról is. Ujabban a psychológusok véleménye az, hogy az újszülött a megszületéskor nem "tiszta lap"-pal indul, azaz már a méhen belüli életben is igen sok tapasztalatot nyer, tanul.
Megfigyelték pl., hogy ha az anya izgatott, a magzat a méhben aktívabban mozog. A magzat pulzusa szaporább lesz, ha az anya lépcsőn megy föl. Ismert tény, hogy a magzat az anyaméhben a zajokra, a zenére reagál: gyorsabban kezd mozogni. Hirtelen zajra meg is tud ijedni. Az előzőkben szó volt arról, hogy már igen korai embrionális korban megfigyelték, sőt igazolták a magzat ingerekre adott válaszát. Ugy említettük, mint fájdalomérzést. Ha a reactiót fájdalomérzésként nem is tudjuk sem igazolni, sem kizárni, azt biztosan mondhatjuk, hogy a magzat "válaszol" a külvilág ingereire.
Az anyaméh tehát nem csendes világ. Psychológiai laboratóriumok figyelmesen vizsgálták a környezet hatását a magzatra. Hogyan hat rá a hang, a zene, a szó? Ezen kutatók számára már nem kétséges, hogy a magzat hallgatja, amit beszélünk. Azaz, ő nem tudat nélküli vegetatív lény, ahogy azt az emberek elképzelik. Bizonyítani lehet szerintük, hogy a foetus, a magzat már individuum. A születés tehát nem más, mint egy történés az életében, ami a méhen belül kezdődik és ami után az élete más helyen, a méhen kívül folytatódik. A magzattal tehát már a születés előtt is lehet kapcsolatot teremteni. Igazolni lehet, hogy nemcsak reagál a hangra, de van emlékezőtehetsége és meg is jegyzi a hangot. Ezt bizonyitja, hogy a teljes csendben megszületett újszülött, akit a megszületést követően kb. 35 percen át zajtól távol tartottak, 4 női hang közül felismerte az anyja hangját, amikor őt egymást követően szólították: csak az anyja megszólítására sírt föl, adott hangot. Ugy gondolják, hogy ez egyértelműen jelenti azt is, hogy nemcsak megismeri az anyja hangját, de egyúttal kifejezi azon akaratát, hogy ismét akarja hallani az ismert hangot, az anyjáét. Amerikai kutatók azt is bizonyítottnak látják, hogy az anya hangját a megszületés után akkor is kiválasztja, ha a kimondott szót a terhesség alatt sohasem hallotta. Ez viszont már azt jelentheti, hogy a méhen belül, a hasfalon keresztül megtanulja az anyja beszédritmusát is.
Egyesek ennél még komolyabb következtetéseket is levontak már. Először azt, hogy ne gondoljuk a magzatról, aki hallgat, nem beszél, hogy nem ért meg semmit. Bizonyos rajzok értékelése alapján ugyanis úgy gondoljak, hogy még a teljes idegrendszer kifejlődése előtt is van memória-készsége: a test sejtjeiben rögzíti az élményeket. Ezt a gondolatot a gyermelrajzok alapján vetik fel. Azt tartják, hogy a gyermek kb. 5-6 éves koráig a rajzaiban a méhen belüli életének a különböző stádiumait jeleníti meg. Így pl. a testarányokban, amikor az alakábrázolás kezdetén az arányaiban a magzatra jellemző emberrajzokat rajzolja, pl. ilyen a nagyobb fej, vagy az alakok legyezőszerű rövid tömzsi ujjai. Ez utóbbi az ujjak fejlődésének a kezdetét jeleníti meg, ami kb. az 5-6 hetes magzat kora. Más esetben beszélnek egy magatartászavarral küszködő gyermekről, akinek a rajzaiból arra következtettek, hogy a gyermek hiányol valakit. Az előzmény és a vizsgálat alapján arra az eredményre jutottak, hogy minden bizonnyal ikerterhességből született és itt az iker méhen belüli elhalásának az emlékéről van szó.
Tehát az embernek már a méhen belüli életben is vannak olyan élményei, amelyek a megszületés után felszínre hozhatók, amelyekre visszaemlékeztethetők.
Összegezve: mindebből látható, hogy az emberi lét lehetőségek sorozataból áll. Orvosilag ezért úgy foghatjuk fel, hogy a különböző elnevezések mint zigóta, embrió-kezdemény, embrió, magzat, újszülütt stb., nem minőségi lépcsőfok, hanem az emberre minden vonatkozásban jellemző lehetőségekkel rendelkező emberi lénynek általunk felállított fejlődési állomásai.
Megjelent: "Együtt az életért fenntartások nélkül" című kiadványban (Magzatvédő Társaság, 1990, szerk. Gresz Miklós)
| 
|
© 1999, Magzatvédő Társaság