a szabaddemokrata képviselők abortusz törvénytervezete elméleti meggondolásához (A törvénytervezet Döntés előtt címmel a Magyar Hírlap mellékletében 1992. március 14-én jelent meg.)

...áldott a te méhednek gyümölcse...

Először tisztán kell látnunk azt, hagy az abortusz nem más, mint egy elindult és fejlődésben levő emberi élet megszüntetése, kioltása. Mivel tehát a magzatelhajtás egy ártatlan élet kioltása, ez mint tény nem kevésbé lesz az, akár tiltottan, akár megengedetten végezzük.
     Itt szeretnénk a magzat fejlődésének leírásával a nézetünket alátámasztani, amivel egyúttal ki is egészítjük a megjelent tervezetben levő adatokat.
     a) A megtermékenyífett petesejt már kétsejtes állapotban (24 órás korában) fehérjét termel, ami az élet biztos jele.
     b) A négysejtes állapotban levő (2 napos) fiatal embrió az anya szervezetét már áthangolja nem terhes állapotból terhes állapotba.
     c) A morula szakaszban (3-4 napos korban) már vannak felületi antigének és emésztési fermentek is képződnek. Még a beágyazódás előtt létrejön a petevezetékben vagy az anya méhben szabadon levő fiatal embrió és az anya között egy intenzív anyagcserefolyamat. Ezzel be is következett egy kifejezett anya-gyermek kapcsolat.
     d) A biokémiai genetika módszerével már a nagyon fiatal embrióban tudunk enzimeket bizonyítani, amelyek a petesejtben még nem voltak jelen, és amelyek képződését az apai gének működésére lehet visszavezetni. Ma már a kétsejtes embrióban olyan tulajdonságok igazolhatók, amelyek elsődlegesen a petesejtben nem voltak, és amelyek a genomaktivitásával vannak összefüggésben. (Genomnak nevezzük a sejtben levő chromosomákat.) Ezért az embriót már a kétsejtes állapotában új élőlénynek kell tekintenünk!
     e) Már a 4,2 mm nagyságú embrióban, a 28. napon a nervus trigeminusnak nevezett ideg mind a 3 ágával jelen van.
     A nervus trigeminus más agyidegekkel való kapcsolata már az 5. héten kimutatható, igazolható. A 7.mm hosszú embrióban (az 5. terhességi hét vége) a karkezdeménybe a gerincideg belenőtt és a 10 mm-es embrióban (6 hetes kor) ez már eléri a kezeket. Idegrostok mikroszkópikusan már felismerhetők. Ugyanebben az időben a bőrben is igazolhatók már olyan finom idegvégződések, amelyek a fájdalomérző idegrostokra jellemzőek. Fiatal, 20 mm hosszú, 6-7 hetes embriók - ahogy ezt a spontán vetélések esetében megfigyelték - már mutatnak reakciót, ha őket az ember hajszállal, például az arcán vagy a felső ajkán megérintik: megrándulnak, vagy akár el is fordítják a fejüket.
     Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy a "fájdalom" már nagyon korai stádiumban felvethető. (Hasonló mozgás megnyilvánulásról az ultrarövidhullámos megfigyelések is beszámoltak.) Fájdalomérzésről pedig beszélnünk kell már akkor is, ha annak csak a lehetősége is felmerül!
     f) EEG-görbe már 6 hetes korban értékelhető eredményt ad.
     g) Mindezek alapján joggal gondolhatjuk azt, hogy a 12. terhességi hetet azért is választották az abortusz elvégzésének a felső határaként, mert ekkor még a magzat csontszerkezete annyira puha, hogy a kiszívásos módszer alkámazható. A későbbi időpontban, az egyéb módszerrel végzett magzatelhajtás pedig az anyára nézve már jelentősen nagyobb kockázatot jelent. Mindehhez még a következő szempontokat is gondoljuk végig: ha az ember nem tud egyértelműen egy második meghatározott fejlődési határt megjelölni, egy újabb időpontot az értelem kialakulásához (hiszen ez még az újszülöttben is hiányosan van jelen), vagy akár a lélekkel való egyesüléshez, akkor az őssejtet, a megtermékenyített petesejtet kell erre a célra fenntartani! Azt is tudjuk, hogy az emberséghez, az emberi méltósághoz nem szükséges, hogy az ember az emberre jellemző képességeit gyakorolja. Ha ugyanis nem így tenne, akkor alpusztítható lenne a műtét céljából altatott ember az ébredés előtt, a veleszületetten fájdalomérzés nélküli ember, a súlyosan alkoholmérgezett ember, stb. Sokszor mondjuk, hogy az értelem, az intelligencia előttünk lesz nyilvánvalóvá, és ezt tekiritjük fejlődésnek, emberré válásnak. Ezt a megfogalmazást azonban csak platóni értelemben használhatjuk: az időben történt változást úgy kell tekintenünk, mint annak a valóra válását, ami benne rejlő (immanens) volt az első pillanattól, azaz a megvalósulás egy adott eszme alapján, Isten vagy a gének által jön létre. Ezen az alapon nincs új dolog felnőtt és gyermek, vagy akár magzat között, csupán egy időben későbbi magnyilvánulása annak, ami lényegében már korábban teljes egészében jelen volt.
     Ezek után talán érthetőbb lesz az a néhány elméleti megfontolás, amit még a fentiekhez hozzáfűzünk.
     A magzatelhajtásnak mint elsődlegesen a magzat élete ellen irányuló tevékenységnek elsősorban nem az a lényege, hogy mire, milyen célból alkalmazzák (pl. családtervezés, fejlődési rendellenességek kiküszöbölése, tiszta fajok, rasszok elérése), hanem az, hogy a tevékenység egyáltalán megengedhető-e? Az csak másodlagos kérdés, hogy mik legyenek a .javallatok szempontjai, a műtét feltételei abban az esetben, ha mint beavatkozás szóba kerülhet.
     Egyetértünk azzal, hogy széles körű felvilágosításra van szükség az abortusz mibenléte a szexuális életet érintő kérdések terén. A felvilágosítás és a törvény azonban nem egymásnak ellentétei, inkább kiegészítői. (Például lopás ellen is kell mindkét módszer: az erkölcsi normára tanítás és az elkövetők jogi felelősségrevonása.)
     A népesség növekedése részben valóban a halandóság csökkenésének a következménye. Azt is tudjuk azonban, hogy a halandóság egy részét a koraszülöttségből adódó sérülékenység okozza, a koraszülöttek magyarországi magas számát pedig részben a lezajlott abortuszok eredményezik. Így az abortuszok mellőzése egyértelműen hozzájárulhatna a halandóság csökkentéséhez. És ekkor még nem is szóltunk a már bizonyítást nyert lelki károsodás, az úgynevezett posztabortusz szindróma jelentkezéséről, arról a kinzó lelkiismereti teherről, ami az abortuszon átesett nők többségét egész életükön át vágigkíséri. Sokan emiatt nem tudnak már - mert nem is tudhatnak - megszületett gyermekük, gyermekeik felé őszinte, tiszta szívvel fordulni. Ez az, ami miatt nagyon sok Családi légkör megromlik, mert az abortusz miatt a házastársak érzelmi kapcsolata szenved zavart, hiszen a nő, a feleség érzelmileg egyedül marad az abortusz kérésének döntési helyzetében és elmagányosodik. Így a férfiak, férjek is részesei lesznek az abortusz lelki következményeinek nemcsak elsődlegesen - mint felelősséget nem vállal(hat)ók -, de másodlagosan is.
     Tudjuk, hogy a társadalom felfogását a tömegtájékoztatással befolyásolni lehet. Így tehát nem a társadalom irányít, hiszen az irányított, mégpedig a tömegtájékoztatásban résztvevők,a mai közhasználatú kifejezésse! élve a mediák által. Tehát az ő feladatuk is a társadalom tudati állapotának a megváltoztatása.
     Az abortusztörvény nem szolgálhat arra, hogy egyensúlyt teremtsen a magzati életet megillető tisztelet és a terhes nő személyéhez fűződő jogok között. Ha ugyanis a magzati élet tiszteletet érdemel, akkor milyen tiszteletadásnak nevezzük azt, amikor a tiszteletet érdemlő személy életét kioltjuk? A halálbüntetés ezek szerint tiszteletadásnak számít?
     Tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az eddigi abortuszgyakorlat alkotmányellenes volt. Ebből egyérteleműen következik, hogy a régi gyakorlattól el kell szakadnunk! Így tehát akár "túlzottan" is, el lehet térni a hazánkban huzamosabb ideje fennálló gyakorlattól.
     Az írásban említett "közmegygyőződést", mely szerint az abortusz a nő emberi joga, a propaganda ültette el az emberekbe. A Központi Statisztikai hivatal által végzett felmérések szerint ugyanis a lakosság 55%-a a fogamzástól, 21%-a a megmozdulástól számítja az emberi élet elindulását. Ez összesen 76%. Ebből az látszik, hogy a propaganda még így is kevés volt és amit "közmeggyőződésnek" nevezünk, azaz, hogy az abortusz jogos és ez a nő joga, az a népességnek nem több mint 1/4-e. Ha ugyanis a felmérésék szerint ilyen magas szám - akár csak az 55%-ot is nézzük - az élétet a fogamzástól kezdve tartja emberi életnek, akkor ennek a kioltását sem tartja jogosnak, legfeljebb magát magyarázza, illetőleg a felelősségét a másik nemre hárítja, ruházza át.
     Már az eddig leírtak alapján sem meggyőző az az érv, mely szerint a demokráciának velejárója az abortusz lehetősége, annak az abortusznak, amely a magzatot nem tekinti embernek, míg a népesség 55%-a már a fogantatás pillanatától annak tartja. Ezért nem egyértelmű az a megállapítás sem, hogy a magzatnak mint embernek a kinyilvánítása aláásná a demokratikus jogrend tekintélyét.
     Lényegtelen egy új abortusztörvény esetében, hogy mit mondott a régi Büntető Törvénykönyv és a Polgári Törvénykönyv, ugyanis az új törvénynek az alapját már nem ennek, hanem a legújabb tudományos eredményeknek kell képezniök! A természettudomány pedig egyértelműen kimodja, hogy az emberi élet kezdete a fogamzás pillanata. Ebből természetszerűleg következik, hogy az abortusztilalom törvényességét könnyen meg lehet védeni akár erőszak, akár fejlődési rendellenesség, akár pszichiátriai betegság vagy genetikai károsodás esetében is, hiszen minden esetben egy ártatlan emberi életről van szó. Ha mindebből az következnék, hogy a mesterséges megtermékenyítést is meg kellene tiltani, akkor természetszerűleg meg is kell tiltani! Ugyanis nem az óhajom szerinti tevékenységemtől függ az igazság, hanem az igazság tényétől kell függővé tennem, hogy mi az, amit meg szabad tennem.
     Összefoglalva: azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a Szabaddemokrata képviselők állásfoglalása, a törvénytervezetük elméleti megfontolása felületes, nem lényegretörő. Ennek az oka pedig az, hogy a tényeket nem veszik tudomásul vagy kétségbe vonják. Lehet ez tudatlanság is,de akár tudatos elfojtás is egy meghatározott cél érdekében. Így tulajdonképpen nem az élet valóságoskezdete érdekli az embereket, hanem az a célirányos kérdés, hogy "mikortól jelenik meg számunkra is védendő érrékként az emberi élet"?
     Minden okunk megvan azt feltételeznünk, hogy a Döntés Előtt című törvénytervezet elvi megfogalmazása nem tükrözi a Szabad Demokraták Szövetségének teljes tagsága véleményét.

Magzatvédő Társaság

© 2000, Magzatvédő Társaság