
| a szabaddemokrata képviselők abortusz törvénytervezete elméleti meggondolásához (A törvénytervezet Döntés előtt címmel a Magyar Hírlap mellékletében 1992. március 14-én jelent meg.) | ![]() ...áldott a te méhednek gyümölcse... |
Először tisztán kell látnunk azt,
hagy az abortusz nem más,
mint egy elindult és fejlődésben levő emberi élet megszüntetése, kioltása. Mivel tehát a
magzatelhajtás egy ártatlan
élet kioltása, ez mint tény nem
kevésbé lesz az, akár tiltottan,
akár megengedetten végezzük.
Itt szeretnénk a magzat fejlődésének leírásával a nézetünket alátámasztani, amivel
egyúttal ki is egészítjük a megjelent tervezetben levő adatokat.
a) A megtermékenyífett petesejt már kétsejtes állapotban
(24 órás korában) fehérjét termel, ami az élet biztos jele.
b) A négysejtes állapotban levő (2 napos) fiatal embrió az
anya szervezetét már áthangolja nem terhes állapotból terhes állapotba.
c) A morula szakaszban (3-4
napos korban) már vannak felületi antigének és emésztési
fermentek is képződnek. Még
a beágyazódás előtt létrejön a
petevezetékben vagy az anya
méhben szabadon levő fiatal
embrió és az anya között egy
intenzív anyagcserefolyamat.
Ezzel be is következett egy kifejezett anya-gyermek kapcsolat.
d) A biokémiai genetika módszerével már a nagyon fiatal
embrióban tudunk enzimeket
bizonyítani, amelyek a petesejtben még nem voltak jelen,
és amelyek képződését az
apai gének működésére lehet
visszavezetni. Ma már a
kétsejtes embrióban olyan tulajdonságok igazolhatók, amelyek elsődlegesen a
petesejtben nem voltak, és
amelyek a genomaktivitásával
vannak összefüggésben. (Genomnak nevezzük a sejtben levő chromosomákat.) Ezért az
embriót már a kétsejtes állapotában új élőlénynek kell tekintenünk!
e) Már a 4,2 mm nagyságú
embrióban, a 28. napon a nervus trigeminusnak nevezett
ideg mind a 3 ágával jelen van.
A nervus trigeminus más agyidegekkel való kapcsolata már
az 5. héten kimutatható, igazolható. A 7.mm hosszú embrióban (az 5. terhességi hét
vége) a karkezdeménybe a gerincideg belenőtt és a 10 mm-es embrióban (6 hetes kor) ez
már eléri a kezeket. Idegrostok
mikroszkópikusan már felismerhetők. Ugyanebben az időben a bőrben is igazolhatók
már olyan finom idegvégződések, amelyek a fájdalomérző
idegrostokra jellemzőek. Fiatal, 20 mm hosszú, 6-7 hetes
embriók - ahogy ezt a spontán vetélések esetében megfigyelték - már mutatnak
reakciót, ha őket az ember hajszállal, például az arcán vagy
a felső ajkán megérintik: megrándulnak, vagy akár el is fordítják a fejüket.
Ebből a tényből arra lehet következtetni, hogy a "fájdalom"
már nagyon korai stádiumban
felvethető. (Hasonló mozgás
megnyilvánulásról az ultrarövidhullámos megfigyelések is
beszámoltak.) Fájdalomérzésről pedig beszélnünk kell már
akkor is, ha annak csak a lehetősége is felmerül!
f) EEG-görbe már 6 hetes korban értékelhető eredményt ad.
g) Mindezek alapján joggal
gondolhatjuk azt, hogy a 12.
terhességi hetet azért is választották az abortusz elvégzésének a felső határaként, mert
ekkor még a magzat csontszerkezete annyira puha, hogy
a kiszívásos módszer alkámazható. A későbbi időpontban, az egyéb módszerrel
végzett magzatelhajtás pedig
az anyára nézve már jelentősen nagyobb kockázatot jelent.
Mindehhez még a következő
szempontokat is gondoljuk végig: ha az ember nem tud
egyértelműen egy második
meghatározott fejlődési határt
megjelölni, egy újabb időpontot az értelem kialakulásához
(hiszen ez még az újszülöttben
is hiányosan van jelen), vagy
akár a lélekkel való egyesüléshez, akkor az őssejtet, a megtermékenyített petesejtet kell
erre a célra fenntartani! Azt is
tudjuk, hogy az emberséghez,
az emberi méltósághoz nem
szükséges, hogy az ember az
emberre jellemző képességeit
gyakorolja. Ha ugyanis nem
így tenne, akkor alpusztítható
lenne a műtét céljából altatott
ember az ébredés előtt, a veleszületetten fájdalomérzés nélküli ember, a súlyosan
alkoholmérgezett ember, stb.
Sokszor mondjuk, hogy az értelem, az intelligencia előttünk
lesz nyilvánvalóvá, és ezt tekiritjük fejlődésnek, emberré
válásnak. Ezt a megfogalmazást azonban csak platóni értelemben használhatjuk: az
időben történt változást úgy
kell tekintenünk, mint annak a
valóra válását, ami benne rejlő
(immanens) volt az első pillanattól, azaz a megvalósulás
egy adott eszme alapján, Isten
vagy a gének által jön létre.
Ezen az alapon nincs új dolog
felnőtt és gyermek, vagy akár
magzat között, csupán egy időben későbbi magnyilvánulása
annak, ami lényegében már
korábban teljes egészében jelen volt.
Ezek után talán érthetőbb lesz
az a néhány elméleti megfontolás, amit még a fentiekhez
hozzáfűzünk.
A magzatelhajtásnak mint elsődlegesen a magzat élete ellen irányuló tevékenységnek
elsősorban nem az a lényege,
hogy mire, milyen célból alkalmazzák (pl. családtervezés,
fejlődési rendellenességek kiküszöbölése, tiszta fajok,
rasszok elérése), hanem az,
hogy a tevékenység egyáltalán
megengedhető-e? Az csak
másodlagos kérdés, hogy mik
legyenek a .javallatok szempontjai, a műtét feltételei abban az esetben, ha mint
beavatkozás szóba kerülhet.
Egyetértünk azzal, hogy széles körű felvilágosításra van
szükség az abortusz mibenléte
a szexuális életet érintő kérdések terén. A felvilágosítás és a
törvény azonban nem egymásnak ellentétei, inkább kiegészítői. (Például lopás ellen is kell
mindkét módszer: az erkölcsi
normára tanítás és az elkövetők jogi felelősségrevonása.)
A népesség növekedése részben valóban a halandóság
csökkenésének a következménye. Azt is tudjuk azonban,
hogy a halandóság egy részét
a koraszülöttségből adódó sérülékenység okozza, a koraszülöttek magyarországi
magas számát pedig részben
a lezajlott abortuszok eredményezik. Így az abortuszok mellőzése egyértelműen
hozzájárulhatna a halandóság
csökkentéséhez. És ekkor még
nem is szóltunk a már bizonyítást nyert lelki károsodás,
az úgynevezett posztabortusz
szindróma jelentkezéséről, arról a kinzó lelkiismereti teherről, ami az abortuszon átesett
nők többségét egész életükön
át vágigkíséri. Sokan emiatt
nem tudnak már - mert nem
is tudhatnak - megszületett
gyermekük, gyermekeik felé
őszinte, tiszta szívvel fordulni.
Ez az, ami miatt nagyon sok
Családi légkör megromlik, mert
az abortusz miatt a házastársak érzelmi kapcsolata szenved zavart, hiszen a nő, a
feleség érzelmileg egyedül
marad az abortusz kérésének
döntési helyzetében és elmagányosodik. Így a férfiak, férjek
is részesei lesznek az abortusz
lelki következményeinek nemcsak elsődlegesen - mint felelősséget nem vállal(hat)ók -, de másodlagosan is.
Tudjuk, hogy a társadalom felfogását a tömegtájékoztatással befolyásolni lehet. Így tehát
nem a társadalom irányít, hiszen az irányított, mégpedig a
tömegtájékoztatásban résztvevők,a mai közhasználatú kifejezésse! élve a mediák által.
Tehát az ő feladatuk is a társadalom tudati állapotának a
megváltoztatása.
Az abortusztörvény nem szolgálhat arra, hogy egyensúlyt
teremtsen a magzati életet
megillető tisztelet és a terhes
nő személyéhez fűződő jogok
között. Ha ugyanis a magzati
élet tiszteletet érdemel, akkor
milyen tiszteletadásnak nevezzük azt, amikor a tiszteletet érdemlő személy életét kioltjuk?
A halálbüntetés ezek szerint
tiszteletadásnak számít?
Tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy
az eddigi abortuszgyakorlat
alkotmányellenes volt. Ebből
egyérteleműen következik,
hogy a régi gyakorlattól el kell
szakadnunk! Így tehát akár
"túlzottan" is, el lehet térni a
hazánkban huzamosabb ideje
fennálló gyakorlattól.
Az írásban említett "közmegygyőződést", mely szerint az
abortusz a nő emberi joga, a
propaganda ültette el az emberekbe. A Központi Statisztikai
hivatal által végzett felmérések szerint ugyanis a lakosság
55%-a a fogamzástól, 21%-a
a megmozdulástól számítja az
emberi élet elindulását. Ez
összesen 76%. Ebből az látszik, hogy a propaganda még
így is kevés volt és amit "közmeggyőződésnek" nevezünk,
azaz, hogy az abortusz jogos
és ez a nő joga, az a népességnek nem több mint 1/4-e. Ha
ugyanis a felmérésék szerint
ilyen magas szám - akár csak
az 55%-ot is nézzük - az élétet
a fogamzástól kezdve tartja
emberi életnek, akkor ennek a
kioltását sem tartja jogosnak,
legfeljebb magát magyarázza,
illetőleg a felelősségét a másik
nemre hárítja, ruházza át.
Már az eddig leírtak alapján
sem meggyőző az az érv, mely
szerint a demokráciának velejárója az abortusz lehetősége,
annak az abortusznak, amely a
magzatot nem tekinti embernek, míg a népesség 55%-a
már a fogantatás pillanatától
annak tartja. Ezért nem egyértelmű az a megállapítás sem,
hogy a magzatnak mint embernek a kinyilvánítása aláásná a
demokratikus jogrend tekintélyét.
Lényegtelen egy új abortusztörvény esetében, hogy mit
mondott a régi Büntető
Törvénykönyv és a Polgári
Törvénykönyv, ugyanis az új
törvénynek az alapját már nem
ennek, hanem a legújabb tudományos eredményeknek kell
képezniök! A természettudomány pedig egyértelműen kimodja, hogy az
emberi élet kezdete a fogamzás pillanata. Ebből természetszerűleg következik, hogy
az abortusztilalom törvényességét könnyen meg lehet védeni akár erőszak, akár
fejlődési rendellenesség, akár
pszichiátriai betegság vagy genetikai károsodás esetében is,
hiszen minden esetben egy ártatlan emberi életről van szó.
Ha mindebből az következnék,
hogy a mesterséges megtermékenyítést is meg kellene tiltani, akkor természetszerűleg
meg is kell tiltani! Ugyanis nem
az óhajom szerinti tevékenységemtől függ az igazság, hanem az igazság tényétől kell függővé tennem, hogy mi az,
amit meg szabad tennem.
Összefoglalva: azt szerettük
volna érzékeltetni, hogy a Szabaddemokrata képviselők állásfoglalása, a
törvénytervezetük elméleti
megfontolása felületes, nem
lényegretörő. Ennek az oka
pedig az, hogy a tényeket nem
veszik tudomásul vagy kétségbe vonják. Lehet ez tudatlanság is,de akár tudatos elfojtás
is egy meghatározott cél érdekében. Így tulajdonképpen
nem az élet valóságoskezdete
érdekli az embereket, hanem
az a célirányos kérdés, hogy
"mikortól jelenik meg számunkra is védendő érrékként
az emberi élet"?
Minden okunk megvan azt feltételeznünk, hogy a Döntés
Előtt című törvénytervezet elvi
megfogalmazása nem tükrözi a Szabad Demokraták Szövetségének teljes tagsága véleményét.
Magzatvédő Társaság
|
|
© 2000, Magzatvédő Társaság