A jelen állásfoglalás figyelembe veszi, hogy erre olyan történelmi időszakban kerül sor,
     1. amikor orvos-biológiai (természettudományos) alapelvek az emberré válással kapcsolatos kérdéseket - a természettudományos oldalról - eldöntötték, a keresztény erkölcsi-etikai állásfoglalások pedig fedik a világnézettől független természettudományos (objektív) megállapításokat,
     2. amikor az elmúlt emberöltőben a materialista világnézetre felépült államhatalom uralma a magyar társadalmat morálisan letarolta, a magyar nép erkölcsi kondícióját történelmünkben soha nem tapasztalt mélypontra süllyesztette,
     3. amikor a magyar nép, a magyar állam visszanyerte celekvési szabadságát az ezzel járó felelősséggel együtt,
     4. amikor mind Magyarországon, mind a világ számos országában bíztató példák, határozott állásfoglalások, továbbá a nemzetközi szervek és illetékes egyházi intézmények által közzétett tisztázott elvek ösztönöznek a halaszthatatlan feladatok elvégzésére, amely egyben a magyarság létkérdése is,
     5. amikor az erkölcsi pusztulás biológiai következménye számokkal is jellemezhető, amikor emberöltőnyi, történelmi rálátással rendelkezünk a múlt megítéléséhez. Ma már nyilvánvaló, hogy az életre, a magyar életre támadó pusztító hatalom szándékosság műve volt. Tevékenységére alapvetően az 1956. évi szabadságharc leverése után került sor. Emellett így akarták elkerülni a gazdasági bajok egy részét.
     A KÉSZ állásfoglalása a mondottakat szem előtt tartva, a kialakult helyzet bemutatásával, a főbb elvek kifejtésével kívánja szolgálni a válságból kivezető döntő lépés megtételét, az élet védelmének megfelelő törvény megalkotását. Az elveket keresztény emberek fejtik ki. Érthető tehát, ha tudatában vannak annak, hogy a Szentírás fényében látható az igazi fény, és alapelvként szögezik le azt az alapelvet a fogantatásról, amit az 50. zsoltár mond: Íme, én bűnben születtem - anyám már vétekben fogant, illetve amit a 21. zsoltár Isten és a lét első pillanatát megélő ember között állít: ...Terád hagyatkozom, amióta létezem - anyám ölétől Istenem te vagy nékem.
     Lényegében a fogantatással kapcsolatos valamennyi igazságot összefoglalja a 13ő. zsoltár, amikor így szól: Egész bensőmet te alkottad / anyám méhében te szőttél egybe engem / ...Csontjaim nem voltak rejtve előtted / amikor létre jöttem titokban, - és beleszővődtem a föld mélyébe. / Alaktalan voltam még, de szemeid már láttak engem / és könyvedben írva állt minden napom / meg voltak határozva mielőtt egy is fölvirradt volna belőlük.
     6. amikor a Magyar Alkotmánybíróság határozata értelmében az Országgyűlésnek 1992. december 31-ig törvényt kell alkotnia az élet védelmében. A KÉSZ állásfoglalása ezt a munkát szeretné megkönnyíteni.

I. Az élet védelmének teológiai és morális alapelvei

     Alapvető igazságok helyes megfontolásához és kimondásához megfelelő körülményeket kellene biztosítani. Ezért itt hívunk fel minden illetékes tényezőt a - megfelelő törvény meghozatalát - gátló körülmények eltávolítására. Így például a rövid törvényalkotási idő, a sürgősség enyhítésére törekedni kell a korábbi hazai és külföldi tapasztalatok hasznosítható eredményeinek szervezett felhasználására. A parlament pártjainak önkorlátozással biztosítaniuk kell a törvényalkotás pártérdekektől független, a nemzet egészének érdekét szem előtt tartó tárgyalását. A jelenlegi törvényalkotási folyamatot nem szabad leszűkíteni formai kérdésekre.
     A törvényalkotás morális tartalmának meg kell felelnie a Szentírás ezzel kapcsolatos alábbi fontosabb elveinek:
     - Az ember Isten képmására teremtett személy, aki férfi és női mivoltában istenképmás, közösségi lény. Ennek következtében minden, ami az élet ellen van, Isten-ellenes, mert
     - Isten tulajdonát bántja, elveszi, ami Istené, Isten közvetlen működését gátolja, rontja meg, Isten egyik dicsőítőjét semmisíti meg.
     - Az ember a méhen belüli életben is már valaki, akit Isten kiválaszthat, akivel Istennek mindig terve van. Jeremiás 1,4-5-ben így ír: Így szólt hozzám az Úr / Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna fölszenteltelek és prófétául rendeltelek.
     - Ezt az álláspontot megerősíti az Újszövetség. Így pl. Szent Lukács evangéliumának 1. fejezetéből ismert a magzatok között lejátszódó, páratlan eseménysorozat, amikor az alig egy hónapos Jézus megszenteli az alig háromhónapos Szent Jánost. Ezt hangsúlyozza a Didaché a 2. században: Ne ölj, ...gyermeket meg ne ronts, ...ne hajtsd el a magzatot, a megszületett gyermeket ne öld meg!
     A mondottak alapján a törvényhozók kötelessége, hogy ez év végéig - az élet védelmében - az élethez való alapvető személyi, emberi jogok figyelembevételével alkossák meg a törvényt. Vagyis: tartsák szem előtt, hogy a magzat személy, másrészt vegyék figyelembe, hogy jelenleg a magyar jogszabályok e szemponból nem felelnek meg a keresztény elveknek, ezért kötelesek új törvényt hozni. Végül vegyék figyelembe, hogy az életet mindig védeni kell, vagyis elfogadhatatlan a pluralizmus, a dialógus, a tolerancia olyan értelmezése, amely az élet ellen támadóval toleráns. A törvényhozás mellett az államnak egyéb kötelezettsége is van. Gondoskodniok kell a családok gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi és erkölcsi problémáinak megoldásáról.

II. Az abortusz orvosi szempontból

     1. A természettudomány alapján ma már megállapítható, hogy az emberi élet valóban különbözik az állati és minden más élőlény életétől. Így pl. egyedül az emberi agy fejlődik kb. 17-30 éves korig.
     Az ember minden cselekedetét döntés előzi meg, amit nem veleszületett tulajdonságai irányítanak, hanem szabad akarata. Az emberi élet kezdetét nem bizonyos élettani működések és nem a külső alak határozza meg. Ma már igazolt tény, hogy a megtermékenyített petesejt kétsejtes állapotban is (24 órás korában) fehérjét termel, négysejtes állapotban az anya szervezetét áthangolja nem terhes állapotból terhes állapotba. Az is bebizonyított tény, hogy az embernek mindig emberi alakja van, ami a fejlettségi fokának, szakaszának megfelelő külső formában jelenik meg. Így tehát nincs olyan fejlődési határ, amikortól kezdve minőségi változásról lehetne beszélni. Ezért az ember egyedi, személyes, megismételhetetlen és pótolhatatlan élete a fogamzással kezdődik és a természetes halállal végződik.
     2. Tudatosítani kell, hogy az abortusz következményei sokkal súlyosabbak, mint azt sokan gondolnák. Ma már általánosan elfogadott, hogy elveszett az értékrend. Sokan bizonyítottnak tartják, hogy az abortusz összefügg a válások számának növekedésével, a válási árvák számának gyarapodásával, a gyilkosságok, az öngyilkosságok számának emelkedésével, a szenvedélybetegek számának növekedésével. Az abortuszok komoly egészségügyi károsodásokat okoznak. A művi vetélést végeztetők 7-20 százalékánál közvetlen szövődményt, 12-50 százalékánál késői szövődményt állapítottak meg. Van olyan adat is, amely szerint az abortusz az édesanyák halálával végződött.
     A művi vetélés veszélyes az utódok étetére is. Így pl. a művi vetélésen átesett nők 77%-ának terhessége vetéléssel végződött, a koraszülés esélye pedig két-háromszorosára nőtt. Csökkent az abortusz miatt a csecsemők átlagsúlya, pl. 1953-1970 között 234 grammal, és minden tizedik gyermek koraszülött. Jelentős lett az abortusz lelki következménye, az ún. poszt abortusz szindróma. Az abortusz kihatott a családok lelki békéjére, mert a lelkiismeret-furdalás miatt fölborult a családi egyensúly. Károsan hatott a gyermekek nevelésére, a szülők nem tudták az emberi élet értékét annak valóságában átadni, hiszen ez az érték bennük is csorbult.
     3. Vissza kell állítani az évezredes orvosi-etikai rendet, amit számos országban az orvosi etika ma is követelményként állít fel. Hűnek kell lenni a hippokrátészi eskühöz: Nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Érvényt kell szerezni az orvosi tevékenység alapját képező Genfi Deklarációnak: ...ünnepélyesen esküszöm, hogy azon idő alatt, míg az orvosi hivatást gyakorlók tagjának mondom magam... az emberi életnek a fogamzástól kezdve megadom a legnagyobb tiszteletet - orvosi tudásomat pedig, engem fenyegető veszély esetén sem használom az emberiség törvényeivel szemben...
     1991-ben Tokióban a II. Élet Világkongresszuson a következőket szögezték le:
     1. cikkely Határozottan állítjuk azt a tudományos tényt, hogy a megtermékenyítés pillanatától kezdődően minden magzat fejlődése bármely szakaszát tekintve emberi lény.
     Megemlítjük a Milánóban 1977-ben közzétett, a születendő gyermek jogairól szóló Nyilatkozatot is. Eszerint:
     Bevezetés 1. Tekintettel arra, hogy minden élőlénynek, minden megkülönböztetés nélkül elidegeníthetetlen joga van az élethez,
     2. tekintettel arra, hogy ez alapvető jog és megelőz minden más jogot,
     3. tekintettel arra, hogy az élettani és szülészeti orvostudomány megállapította, miszerint az emberélet a fogamzással kezdődik;
     Első elv A születendő gyermeknek fogamzása első pillanatától élveznie kell mindazokat a jogokat, melyeket e nyilatkozat felsorol.
     Mindezt végiggondolva arra a végkövetkeztetésre kell jutni, hogy a személyes emberi élet a fogamzással kezdődik.
     4. A pártállam az elmúlt évtizedekben megakadályozta az orvosokat azon joguk gyakorlásában, hogy megtagadják az abortuszban való részvételt, megismerjék az európai etikai normákat, sőt az abortuszban résztvevőket érdekeltté tette anyagilag a terhességmegszakításban. Ez elfogadhatatlan. Minden orvosnak, egészségügyi dolgozónak lelkiismereti szabadsága alapján elvitathatatlan joga, hogy akár vallásos meggyőződése, akár orvosi-etikai véleménye alapján megtagadhassa hátrányos következmények nélkül az abortuszban való részvételt.
     5. Feltétlen szükséges a művi terhességmegszakításhoz kapcsolódó minden anyagi érdekeltség teljes megszüntetése.

III. Az abortusz népesedési következménye

     A rendszerváltás legsúlyosabb öröksége népesedésünk helyzetével kapcsolatos. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 1956 után az abortuszliberalizáció következményeként a magyar nép példátlan pusztulása, a morális leromlás mellett fizikai meggyöngülése és közép-európai térvesztése következett be. A magyar holocaust a következő tényekkel jellemezhető.
     Magyarországon 1950-1990 között mintegy ötmillió abortusz volt. Ez a szám lakosságunk fele, és meghaladja Dánia, Írország, Svájc 1950. évi népességének számát. Az elvetett magyar életek száma 187-szeres Mohácsnak vagy 42-szeres Don-kanyarnak, illetve 11-szeres II. világháborús veszteségnek felel meg. Volt időszak, amikor 200 ezernél több magzatot öltek meg évente, vagyis az 1990. évi lakosságszámot véve alapul egy Debrecent, illetve Székesfehérvárt és Nyíregyházát töröltek le szimbolikusan a térképről. Még az 1991-ben elkövetett abortuszok száma is majdnem eléri Székesfehérvár, ill. Kecskemét lélekszámát, és meghaladja Békéscsaba vagy Eger vagy Kaposvár méretét. A magyar holocaust nagyságát jelzi, hogy egészségügyi dolgozóink naponta átlagosan 365 magzatot kapartak ki a magyar anyákból, továbbá, hogy 100 élve megszült gyermekre jutó abortált magzatok száma 1950-1973 között 110-140 fő volt, az utóbbi három évben pedig még mindig 70 fő körüli.
     A nemzetközi mértékeket messze meghaladó életpazarlás súlyos következményekkel terheli népünket. Stagnált, ill. nem megfelelően nőtt népességünk száma, mind a közeli, mind a távolabbi régiókban lakó népekhez viszonyítva. A mondottak következménye, hogy például Magyarország népessége a román, a jugoszláv, csehszlovák, magyar lakossághoz képest rohamosan csökken: 1950-ben még 17,2%, 1987-ben már 14,6% volt, 2000-ben 13%, 2021-ben 11% körüli lesz. Itt emlékeztetünk Lengyelország közismert példájára, ahol a lakosság ugyanezen időszakban 50%-kal nőtt. A lélekszám 1950-hez képest 1987-ben Jugoszláviában 43%-kal, Romániában 41%-kal, Csehszlovákiában 26%-kal, Magyarországon pedig csak 13%-kal nőtt.
     Jó példa veszteségünk érzékeítetésére Hollandia esete is. Itt a lélekszám 10 millióról 15 millióra emelkedett, miközben nálunk ötmillió abortusz volt. 1980-tól népesedésünkben új helyzet állt elő: ettől kezdve ténylegesen fogyunk, 1980-1990 között a csökkenés közel 400 ezer fő. Ezzel a térképről ténylegesen letöröltünk egy Debrecen és Székésféhérvár, vagy egy Szeged és Pécs méretű várost. A legújabb - 144 országra kiterjedő - nemzetközi vizagálat szerint egyedül Magyarország lakosságának száma csökken. E csökkenésben van szerepe az 1989. január 1-i további abortuszliberalizálási szabályozásnak is. Ezen újabb szabályozás elhibázott voltát, az ezzel ellentétes lakossági (köz)véleményt ma már számokkal is bizonyíthatjuk. Az 1991. évről szóló egyik hivatalos reprezentatív (szakszerű) statisztikai felmérés szerint a lakosság nem értett egyet az abortusz engedélyezésével arra hivatkozással, hogy az anyának már van két gyermeke. (Ez volt az illetékesek beszédeiben emlegetett politikai szólam.) Ezen kérdésre a megkérdezettek 82%-a elutasító választ adott. Nem értett egyet a terhességmegszakítással a megkérdezettek 55%-a, ha az anyának nincs önálló lakása, 74%-a, ha az anya nem él házasságban. A megkérdezettek 55%-a szerint az élet a fogantatással kezdődik, további 21% szerint a magzat megmozdulásától. A válaszadók 34%-a szerint az abortusz bűn (egy másik adatfelvétel szerint a megkérdezettek 45%-a szerint minden esetben gyilkosság is). Az adatok szikár tanúbizonysága szerint a megkérdezettek 56%-a félti a magyarságot a kihalástól, ebben a lakosság 31%-a az abortuszt tekinti súlyos oknak, 84%-a pedig a népességszám csökkenését károsnak ítéli meg.
     A mondottak ellenére hisszük, hogy semmi sem történik ok nélkül. A magyar holocaustnak a véletlennél, az ostobaságnál, a gonoszságnál mélyebb oka van, és lesz megoldása is.

IV. Az abortusz jogi szempontból

     1. Az áldott állapotban lévő asszonyt és méhmagzatát a fogamzástól kezdve minden történelmi korban, minden emberi társadalom védte a jog eszközeivel is. Az emberi élet a jog szempontjából feltétel nélkül védendő érték; az embert a fogamzástól a természetes halálig megilleti a személyiségéhez kapcsolódó életjog. Ha egy társadalom nem adja meg ezt a jogot az embereknek - beleértve a méhmagzatokat is! -, az adott emberi közösség alapjai kerülnek végső veszélybe.
     A kivételt nem ismerő erkölcsi és jogi magzatvédelem egybeesett az emberiség jogtörténetében az elmúlt évezredekben. Mindez a természetjog törvényein alapszik, mely kiindulópontja az emberi jogoknak is. Magyarország 1956-ban a világon mindaddig példa nélkül álló alkotmány- és törvényellenes abortuszliberalizációt vezetett be, mely rendszer alapjaiban napjainkig fennáll. A magyar abortuszszabályozás alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság 1991. december 16-i történelmi jelentőségű határozata megállapította.
     2. A magyar Országgyűlésnek 1992. december 31-ig törvényt kell alkotnia e kérdésben. Társadalmunknak, törvényhozásunknak gyökeres szemléleti váítozáson kell átmennie, gyökeresen szakítania kell a pusztító, alkotmányellenes pártállami gyakorlattal.
     A magzat élete felett - mivel emberi élet - senkinek nincs joga rendelkazni. A döntési jog, a családtervezés joga, az emberi élet megfoganása előtt illeti meg a férfiakat és a nőket. Emellett a művi terhességmegszakítás minden formája súlyosan veszélyezteti és súlyosan sérti az anya és jövendő magzata életét, egészségét; ilyen súlyos sérelmeket okozó joggyakorlat ez okból sem lehet elismert.
     Ugyanakkor az államnak, a törvényalkotásnak felelósségteljes feladatai vannak a gyermek-és családellenes adóügyi és szociális rendszer átalakításában. Így pl. társadalmi értékteremtő tevékenységnek (hivatásnak) kell elismerni az anyaságot, a gyermeknevelést, és ennek megfelelően kiemelten segíteni kell az anyákat, a családokat mind anyagilag, mind erkölcsileg.
     Feltétlenül szükséges az emberhez méltó családi élet, a férfi és a nő egymás iránti tiszteletén, felelősségén alapuló párkapcsolat oktatása, felvilágosítása. A természetes módszerű családtervezés emberi jog. Magzat-, anya-, gyermek- és családvédelmi - tehát jövőszemléletű - társadalmat kell kialakítanunk a jog eszközeivel is.
     A feladat nehéz, de megoldható. A diktatórikus, alkotmányellenes, szörnyű méretű pusztítást okozó joggyakorlat után vissza kell térnünk e területen is az emberi társadalom több évezredes gyakorlatán alapuló természetjogi törvényekhez.

V. Néhány szó a keresztény elveket érvényesítő törekvések akadályairól

     A KÉSZ elnöksége tisztában van azzal, hogy az állásfoglalásában kifejtett keresztény elvek közül néhány eltér a társadalom egy részének felfogásától, életstílusától. Ismerjük továbbá a keresztény elvek szerint élő házastársak életében adódó olykor súlyos nehézségeket is. (Lásd: VI. Pál Humanae Vitae című enciklika - Szent István Társulat, Bp. 1986. - 92. o. mondottakat.) Bízunk azonban a jóakaratú emberek konszenzus-teremtő készségében. Emiatt is hangsúlyozzuk a problémák megelőzésének fontosságát, ezen belül a lelkiismeret-, a tudatformálás szerepét, amelyet jelen állásfoglalásunk is szolgálni akar. Véleményünk szerint ugyanis eleve kudarcra van ítélve minden olyan csak formális, mechanikus, adminisztratív intézkedés, amely nem épít a lelkiismeret-formálásra, a nevelés (ideértve a szexuális nevelést is) fáradságos, napi feladataira.
     Befejezésül VI. Pál szavait idézzük (ahol szükséges, ott értelemszerűen alkalmazva): "Előre látható, hogy nem mindenki fogja könnyen elfogadni ezt az állítást," (és a jelen állásfoglalást) mivel nagyon sok, a - modern hírközlő eszközöktől fölerősített hangot lehet hallani, amelyek eltérnekaz Egyház szavától" (és az itt kifejtettektől). (I.m. 88.o.) Tudatában vayunk tehát annak, hogy ez az állásfoglalás is "Jel" lesz, amelynek ellene mondanak. Mégis "az egész erkölcsi törvényt - mind a természetes, mind az evangéliumi törvényt - kell a törvényhozás elé állítanunk, és e feladat alól senki sem menthet föl bennünket. A KÉSZ nem alkotója egyetlen törvénynek sem, ezért nem is bíráljuk ezeket, de vállalt kötelessége, hogy tanúságot tegyen az evangéliumi igazságokról. Ezért sohasem teheti "meg azt, hogy megengedettnek hirdessen valamit, ami valójában tilos, mert természete szerint ellentmond az ember igazi javának". (I.m. 89.o.)
     Ma is időszerű az MPK 1956. évi körlevelének idézete: Kiálts, ne szűnj meg kiáltani! (Iz 58, 1) Mi tehát kiáltunk és kérjük, halljátok meg szavunkat!"

Budapest, 1992. június 10.

© 2000, Magzatvédő Társaság