A Népjóléti Minisztérium államtitkára, dr. Pusztai Erzsébet - aki felelős politikus - a Magyar Nők Lapja 1992. július 18-i és a Népszava 1992. július 29-i számában nyilatkozott a készülő abortusztörvénytervezetről, mely az ő nézeteit tükrözi.
     Döbbenten olvastuk a nyilatkozatok megállapításait, mivel azok szemben állnak az Alkotmánybíróság ide vonatkozó döntésével, az orvostudomány jelenlegi állásával és az általános emberi erkölcs értékrendjével.
     Nyilatkozatunk alapvetően dr. Pusztai Erzsébet nézeteinek meghatározó elemére - nevezetesen a nő "válsághelyzetének" megítélésére - terjed ki. A javaslat a nő "válsághelyzete" kapcsán lényegében a nő kizárólagos döntési jogán alapuló szabad abortuszrendszert kíván bevezetni. Ezzel az állam lemondana a magzati élet védelméről az élet kezdeti szakaszában, mivel a válsághelyzetet kizárólag a nő határozza meg, s döntése végső fokon befolyásolhatatlan. Ez elfogadhatatlan a következők miatt:
     1. Dr. Pusztai Erzsébet nézetrendszere nem új a pártállami időkhöz képest. Az Alkotmánybíróság által teljes egészében alkotmányellenesnek minősített pártállami abortuszrendszer - mely a világtörténelemben a példa nélkül álló 5 millió "legális" abortuszhoz vezetett - a Rákosi-rendszerben alkotott 1047/1956. MT határozaton és a 2/1956. EÜM számú rendeleten alapszik. Az államtitkárnő megdöbbentő módon, lényegében ezen jogszabályok szellemét képviseli. A Rákosi-korszak jogszabálya szerint, ha "a kérelmező a terhesség megszakításához ragaszkodik, a bizottság ahhoz az engedélyt megadja", bár előtte - ugyanúgy, mint dr. Pusztai Erzsébetnél - "felvilágosítja a kérelmezőt a terhesség megszakításának egészségre káros következményeiről", és megkísérli meggyőzni a kérelmezőt a terhesség megtartásának helyességéről". (Különbség annyi, hogy dr. Pusztai Erzsébet még liberálisabb; a bizottság feladatát egyetlen védőnőre bízza, aki a szükséges etikai és szakmai képzettséggel nem rendelkezik.) A döntés joga azonban mindkét jogszabály szerint a nőnél van, az képezi a szabad abortusz lényegét. Legképtelenebb álmainkban sem merült fel, hogy a Rákosi-korszak abortuszjogszabályai a független Magyarország keresztény szemléletű kormányzata alatt kelnek életre.
     2. Az emberi élet a legnagyobb földi érték, mely az orvostudomány szerint a fogamzással kezdődik. A törvény feladata lenne, hogy az élet minden szakaszában védelmezze az emberi életet. A megfogant emberi élet csak felerészben származik az anyától, felerészben az apától, és egyben a társadalom új tagja is. Emellett a magzatelhajtás még "legális" körülmények között is súlyosan káros az anya és jövendő magzata egészségére, a családi egységre és a társadalom erkölcsi felfogására. Vagyis a nőnek nem lehet kizárólagos döntési joga a megfogant emberi élet felett.
     Mindezek miatt a terhességmegszakítás szemben áll az orvosi etika évezredes és világszerte elfogadott szabályaival. Ezért hihetetlen és visszataszító, hogy hazánkban egyes vezető orvosok - így dr. Pusztai Erzsébet is -, egyes orvosszervezetek a korlátlan magzatelhajtás szószólói, szemben a jogállamok nagyszámú vezető orvosának magatartásával. A magyar orvosok egy részre a végrehajtott 5 millió abortuszért a jogszabályokra próbálja hárítani a felelősséget. Ugyanakkor az érintett orvosok nyilvános szerepléseik során mindent elkövetnek, hogy ezen jogszabályok minél korlátlanabbak legyenek. Így élet-, egészségellenes, etikátlan beavatkozásnak akarnak törvényes, zöld utat adni. Ez a magyar orvostársadalom etikai-morális csődjét bizonyítja.
     3. Dr. Pusztai Erzsébet törvényjavaslata alkotmányellenes, mert szemben áll az Alkotmánybíróság határozatával. A testület 1991. december 16-i döntése szerint "abortusz esetében előre meghatározott egyedi élet kioltásáról van szó". Az állam életvédelmi kötelezettsége - az alkotmánybírák egyöntetű véleménye szerint "kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre", itt a védelem tárgya "az emberi élet mint érték". A testület szerint "A magzat életének védelme annak megfogamzásától kezdve állami kötelesség, tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az önrendelkezési jog az irányadó". Dr. Pusztai Erzsébet javaslatából - a szép szavakon kívül - pontosan ezek a kötelezően előírt magzatvédelmi szempontok hiányoznak. Feltűnő és elgondolkoztató, egyben mélységes csalódást okozó, hogy egy jogállamban miként dr. Pusztai Erzsébet, úgy más felelős politikusok sem ismerik, vagy figyelmen kívül hagyják az Alkotmánybíróság történelmi jelentőségű határozatát.
     4. Az európai (keresztény) néppártok 1988. évi luxemburgi döntésükben rögzítették "az emberi élet védelmét a fogamzástól kezdve". A tényekhez tartozik, hogy az MDF szakbizottságai, és a KDNP 100 pontos programja a törvényes magzatelhajtásnak csak az orvosi javaslatát fogadta el. Ezek után érthetetlen és megmagyarázhatatlan számunkra, hogy MDF-kormánytagtól a kormány jóváhagyását várva olyan javaslat születik, mely a legszorosabban rokon e téren az ellenzéki liberalista és baloldali nézetekkel, és a gyakorlatban másolja azokat.
     Ezért őszintén reméljük, hogy a következő választásokon egyetlen politikai párt vagy politikus sem kívánja a "keresztény" jelzőt használni azok közül, akik helyeslik, támogatják dr. Pusztai Erzsébet terhességmegszakítással kapcsolatos nézeteit és törvényjavaslatának e részét. A keresztény politikának ugyanis e téren is egyértelmű nemzetközi és hazai követelményei vannak. A sok példa közül hadd utaljunk itt csak a német Bundestagban és a német alkotmánybíróság előtt keresztény politikusoknak és pártoknak e témakörben elhangzott állásfoglalásaira.
     Mindezek alapján felkérünk minden embert, szervezetet, politikai pártot, hogy a leghatározottabban határolja el magát dr. Pusztai Erzsébet terhességmegszakítással kapcsolatos nézeteitől, és ne támogassa törvényjavaslatának e részét.

Budapest, 1992. augusztus 2.

Magzatvédő Társaság
Pacem in Utero Egyesület (Orvosok és jogászok az abortusz ellen)
Szülészek az Életért Társaság
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ)
Katolikus Népfőiskolai Szövetség

© 2001, Magzatvédő Társaság