Zsigmond Vince, Magzatvédő Társaság, Budapest 1999. dec. 28.

A természet-, azon belül az orvostudomány, valamint a filozófia, azon belül az etika és a teológia tudományainak mai állása alapján alapelvként leszögezhetjük:

Az emberi élet a fogantatás pillanatában, vagyis a férfi és a női ivarsejt egyesülésével kezdődik.

Mivel nincs két egyforma örökítő anyagot hordozó ivarsejt, ezért nincs két egyforma ember sem. Minden megfoganó emberélet egyedi és megismételhetetlen: soha többé nem lesz még egyszer ugyanolyan ember, ahogy belőlünk is csak egy van. Azt is mondhatjuk: egytől-egyig pótolhatatlanok vagyunk.

Szintén az előbb említett tudományok mai ismeretei alapján bátran kijelenthetjük: fogamzás-gátlásnak nevezzük azt a mesterséges eljárást, melynek során fizikai vagy kémiai úton megakadályozzuk a fogamzás bekövetkezését, vagyis a női- és a hímivarsejt egyesülését. Amennyiben ez a törekvésünk sikertelen, és a fogamzás mégis bekövetkezik, úgy a várandós állapot elkerülésére - valójában megszakítására - irányzott bármely tettünket már egy újonnan fogant harmadik személy élete ellenében követjük el!

Elvek és gyakorlat
Az alapelvek lefektetetése után és azok fényében kifejezetten hasznos és célravezető, ha azokat a sürgősségi "fogamzásgátlás" lehetséges gyakorlati eseteivel vetjük össze. Bár nyilvánvaló, hogy az alább felsoroltak nem merítik ki az összes lehetséges eset körét, mégis körültekintően igyekeznek elemezni a vélt típuseseteket, melyek azonban korántsem rugaszkodnak el a valóságtól.

1. A termék előállítója és reklámozója részéről feltételezett "normál-" v. alapesetben a nő felkeresi az orvost, és bejelenti azt az alapvetően senki másra nem tartozó, intim eseményt, hogy az elmúlt három nap valamelyikében szeretkezett. Közli továbbá, hogy annak során nem gondoskodott az esetleges fogamzás elkerüléséről, vagy ha igen, akkor észlelte, hogy abba hiba csúszott. Az orvosnak emberismeretén, illetve egy esetleges hazugságvizsgáló gépen kívül nem sok diagnosztikai lehetőség áll rendelkezésére annak megállapítására, hogy a nő kijelentéseinek igaz voltát ellenőrizze, tehát amennyiben valamilyen, az előbbieket cáfoló jelet nem észlel, - feltételezhetően az esetek döntő többségében - abból indul ki, hogy bekövetkezhetett fogamzás, vagyis lehetséges, hogy a nő várandós, ha csak néhány napos is. Feltételezve tehát a páciens várandósságát, (nyilvánvaló, hogy ez az állapot a nő számára nem kívánatos, hiszen ezért kereste fel az orvost ilyen hamarjában), az orvos felírja a pirulát, melyet a nő bevesz abból a célból, hogy a nem kívánt állapotot immáron ne elkerülje, hanem megszüntesse. Ez nem fogamzásgátlás, hanem egy kezdődő emberi élet kioltására irányuló cselekedet!
2. A legkorszerűbb terhességi tesztek 4-5 nappal a fogamzás után képesek kimutatni a várandósságot, ezért a körültekintő orvosi vizsgálat esetén nem fordulhat elő, hogy olyan nő vesz be ilyen tablettát, akinél a fogamzás már korábban bekövetkezett, (csak még nem tud róla), vagyis az embrió már beágyazódott a méh falába. Kérdés azonban, hogy elvégeznek-e a pirula felírása előtt ilyen tesztet. A pirula hatása az ilyen idejű várandósságra ugyanis legfeljebb csak hozzávetőlegesen ismert, de semmiképpen sem kizárható, hogy a magzat kilökődését, vagyis abortuszt idéz elő( az sem kizárható továbbá, hogy a magzat nem lökődik ki, de a kémiai beavatkozás hatására károsodik. Természetesen az is lehet, hogy a magzatgyermekre mindez nincs hatással, de: előbbi esetben a három napostól az 1-1,5 hetes korban lévő magzat életének kioltása, vagy károsodása következhet be, utóbbi esetben pedig a nő várandós marad! Egyiket sem nevezhetjük fogamzásgátlásnak! Ráadásul a magzat tényleges károsodása egy későbbi művi abortusz valószínűségét nagymértékben megnöveli, hiszen közismert, hogy számos fogyatékosság már magzati korban kimutatható, a leendő szülők körében pedig meglehetősen általános a kismértékben fogyatékos magzatgyermekkel szembeni elutasítás is( a legtöbb felismert fogyatékos magzat sorsa tehát végső soron igen nagy eséllyel végződik művi abortusszal. A jelenleg érvényben lévő "magzatvédelmi" törvény ilyen irányú abszolút megengedő volta - szemben az élethez való alapvető emberi jog feltételnélküliségével - e szégyenteljes negatív diszkriminációnak még a biztonságos jogi környezetet is biztosítja.

   Nem tárgyalom külön azt a lehetőséget, melynél azt feltételezhetnénk, hogy a petesejt kilökődése a tüszőből a nemi együttlétet követően egy-két nappal következik be, mivel a szóban forgó pirula az érett petesejt kilökődését sem késleltetni, sem meggátolni nem tudja. Más, valóban a nem kívánt fogamzás megelőzését célzó hormontabletták rendszeres szedésével a peteérést, de nem az érett petesejt kilökődését lehet meggátolni, vagyis az érett petesejt kilökődésének meggátolására ezek a vegyületek sem képesek.

3. Lehetséges az is, hogy gondoskodtak fogamzásgátlásról és jól, tehát nem következett be fogamzás, de a nő biztosra akar menni, ezért "a biztonság kedvéért" inkább még ezt a pirulát is bevenné, amit vagy megmond orvosának, vagy nem. Az orvos ezt sem tudja ellenőrizni, következésképp felírja a pirulát, melyet a nő bevesz, teljes mértékben feleslegesen és értelmetlenül terhelve szervezetét egy vagy több nagy hormondózissal, melynek egyébiránt pontosan sem rövid, sem hosszú távú hatása nem ismert, legfeljebb feltételezhető. Mivel nem történt fogamzás, nincs mit megszüntetni sem, tehát ez sem fogamzásgátlás!
4. További lehetőség az is, hogy a nő tájékozatlanságának következtében feltételezheti, hogy ha három napon belüli várandós állapotát egy adag pirula szünteti meg, akkor több adag pirula későbbi várandósságot is képes megszüntetni. E téves feltételezésétől ösztökélve, és megint csak "a biztonság kedvéért" - orvosát félrevezetve - több adag pirulát gyűjt be, melyet akár már egy később megjövő havi vérzéstől megijedve egy adagban vesz be, melynek következményeit ismét nem ismerjük, de aligha pozitív. Kétségtelen, hogy ez az eset valószínűleg csak ritkán fordulhat elő, mégsem kizárható, eredménye pedig sok minden lehet, de bármi is lesz, az semmiképpen nem nevezhető fogamzásgátlásnak!

Fenti esetek alapján megállapítható: nemhogy 100%-ban, vagy általában, de egyáltalán nem (vagyis 0%-ban) felel meg az az állítás a valóságnak, mely szerint az úgynevezett sürgősségi "fogamzásgátlás" fogamzásgátlási eljárás ill. szer, hiszen még a feltételezett alapesetben is a megtermékenyült petesejt beágyazódását gátolja meg, vagyis hatása kétséget kizáróan abortív, a pirula a várandósságot szakítja meg. Egyetlen olyan eset nincs tehát, melynél valóban fogamzásgátlást végezne! Ebből következik, hogy a gyártó-forgalmazó a pirula elnevezésével és a reklámokban megadott információkkal a fogyasztókat tudatosan félrevezeti!

Jogi szempontok

1. Első és legfontosabb a Magyar Alkotmány, és az azt értelmező két Alkotmánybírósági határozat, melyek egyértelműen lefektetik, hogy az államnak életvédelmi kötelezettsége van, mely nyilvánvalóan minden ember élethez való feltétel nélküli jogából ered. Ebből következik, hogy minden olyan eljárás ellen, beleértve a sürgősségi " fogamzásgátlás"-t is, mely a megfogant emberi élet kioltására irányul, az államnak határozottan fel kell lépnie.
2. A fentiekben már nyilvánvalóvá vált, hogy sürgősségi " fogamzásgátlás" esetében valójában a várandósság (terhesség) megszakításáról van szó, melyet csak a magzati élet védelméről szóló törvény előírásai szerint lehet elvégezni, ezért a sürgősségi "fogamzásgátlás" által várandósságának megszakítását kérő személy jelenleg elmulasztja a beavatkozást mindenkor megelőző, a törvény által kötelezően előírt eljárást. Mivel a jelenlegi gyakorlat szerint ezt az orvos sem tartja feltételnek, ezért mind a páciens, mind az orvos - ha tudtán kívül is - de magára vonja az illegális magzatelhajtás hatályos törvények szerinti büntethetőségének lehetőségét.
3. A magzati élet védelméről szóló törvény külön paragrafusban tiltja azoknak az eljárásoknak és szereknek a reklámozását, melyek a várandósságot (terhességet) szakítják meg. Ebből egyenesen következik, hogy a sürgősségi " fogamzásgátlás" népszerűsítése törvénybe ütközik, tiltott reklámnak minősül (!), mely ellen az államnak szintén kötelessége fellépni.
4. Végül, de nem utolsósorban ehelyütt is meg kell említeni, hogy maga az elnevezés, és a reklámkampányban közölt információk kimerítik a téves információközlés fogalmát, mely a fogyasztóvédelmi törvényen kívül a tisztességes gazdálkodásról szóló törvényt is durván megsérti. Jogállamban a végrehajtó hatalomnak, mint minden törvénysértés ellen, ez ellen is kötelessége fellépni.

Erkölcsi szempontok
     Bár az eddigiek tárgyalása során óhatatlanul felmerültek már erkölcsi szempontok, ám több olyan témakör eddig nem került megemlítésre, mely a tárgyhoz szorosan kötődik, és minden esetben felmerül, amikor művi várandósság-megszakításról szólunk.
     A magzati élet kioltásának igazságtalan, ezért erkölcstelen volta nem kérdés. Mindazonáltal semmiképpen sem cél az, hogy emiatt embereket elítéljünk vagy megbélyegezzünk. Döntésüket félelmükben hozzák, a félelem pedig közismerten rossz tanácsadó. De aki fél, az tényleg tudja, hogy mitől fél, vagy inkább csak félt? Ha pedig csak félt, akkor kit és mitől? Hányszor hallatszik el az a kijelentés, amikor már magzat fejlődik egy anya méhében, hogy nem lesz pénz az eltartására. Egy feltételezés, melyet "felelős" gondolkodásnak csúfolnak elegendő ahhoz, hogy életet, életeket oltsanak ki. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a felelős szülői gondolkodásnak nincs helye. Ám ha az valóban felelős, akkor a nem kívánt fogamzást megelőzi, és cselekedete nem irányulhat egy újonnan fogant harmadik személy ellen, aki ráadásul történetesen még gyermeke is. A szülők várható jövőjükre vonatkozó ítélőképességét sem kívánom kétségbe vonni, ám a megfogant emberélet jövőjéről hozott döntéskor már nyilvánvalóan nem lehet érv, de még hivatkozási alap sem, hogy gyermekük esetleg szükséget fog szenvedni. Ezzel csak azok próbálnak érvelni, akik nem ismerik, vagy nem akarnak tudomást venni a szeretet végtelen megnyilvánulási formájáról, mellyel egy gyermek cseperedése folyamán szülei felé fordul. Fenntartás nélkül örül az életnek, életének még a fogyatékos gyermek is, nemhogy a teljesen egészséges. A gyermek nem fél az élettől! Mit érdekli őt, hogy használt ruhában jár, vagy sokszor eszik zsíros kenyeret. Számára ez teljesen érdektelen; a lényeg, hogy szülei szeretik, és ezért biztonságban érzi magát. Ha pedig egy magzatgyermekre édesanyja azt mondja, nem szereti, az csak kilátástalannak vélt helyzetében tett elhamarkodott kijelentés, de nem gondolja, nem gondolhatja komolyan. Pontosan a gyermek iránt érzett szeretet az önzetlen, csodálatos mélységekből fakadó szeretet, mely a várandós kismamában különösen erőteljesen jelentkezik, hiszen szíve alatt, méhében hordja "jövőjét", ahogy azt a csángók mondják. Félti gyermekét az élet nehézségeitől, ez természetes. De ha megfosztja életétől, akkor a léttől fosztja meg, ebben a dimenzióban pedig a szükség jelentéktelen, súlytalan.
     Aki pedig saját jólétét érzi veszélyeztetve gyermeke által, az nem csupán önző, de saját kényelmét mások, nálánál jóval védtelenebb emberek életének kioltása árán is meg akarja őrizni. Az ilyen gondolkodás és cselekvés minősítése nem a mi feladatunk.
     Nem szabad megfeledkezni arról az egyértelműen negatív hatásról sem, hogy az ilyen korai abortuszt előidéző eljárások tovább növelik a felelőtlenül létesített szexuális kapcsolatok számát, a promiszkuitást, hiszen a felelőtlenségnek nincs (?) komoly következménye, itt kínálkozik a "kiváló" álmegoldás. A felnövekvő generációknak felelős párkapcsolatra nevelése hiányában mindez többet árt, mint használ, még akkor is, ha a nők reproduktív egészségének megőrzése szempontjából jelenleg kedvezőbbnek tűnik, mint a művi várandósság-megszakítás.
     Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a fogamzásgátlónak nevezett, de valójában nem a fogamzás elkerülését okozó eszközök és eljárások (pl. spirál és más méhűri "fogamzásgátlók", számos "fogamzásgátló" tabletta, stb.), és a fentiekben taglalt sürgősségi "fogamzásgátlás"-nak nevezett eljárás azonban nem csökkenti az összes mesterségesen előidézett abortusz számát, csupán a korai, rejtett abortuszok számát növeli a művi abortuszok ellenében. Az "abortuszok csökkentésére" felkínált "megoldás" tehát erkölcsi, népesedési és bármely más szempontból nem valódi megoldás, hiszen csupán arról van szó, hogy a magzati élet kioltása a magzat fiatalabb korában történik meg; azonban világosan látni kell: attól az még művi úton előidézett abortusz!

© 2000, Magzatvédő Társaság