(The Human Life Bill)

1973 óta a Törvényjavaslat az emberi életről (TEÉ) több változatban került az amerikai Kongresszus elé (Congress, az országgyűlés megfelelője - ford.). A TEÉ igazi célja az, hogy minden emberi lényt a fogantatás pillanatától személyként határozzon meg, akinek élethez való jogát az alkotmány védi.

Az alkotmány Tizennegyedik Módosításának 5. paragrafusában ez áll: "A Kongresszus rendelkezzék hatalommal, hogy megfelelő törvényekkel biztosítsa e cikkely rendelkezéseit." Hasonlóképpen, az Ötödik Módosítás esetében is beleértendő, hogy a Kongresszusnak hatalma van érvényt szerezni a Módosításnak, mely az élethez való jogot védelmezi annak a szövetségi kormány általi megrövidítésével szemben. A Kongresszus rendelkezik azzal a hatalommal, hogy személynek definiáljon minden emberi lényt, a fogantatástól kezdve, tekintettel az élethez való jogra, melyet az Ötödik és a Tizennegyedik Módosítás védelmez. A Legfelsőbb Bíróságnak (az Alkotmánybíróság megfelelője - ford.) még nem volt alkalma arra, hogy eldöntse, hogy a Tizennegyedik Módosítás 5.paragrafusa felhatalmazza-e a Kongresszust, hogy megkövetelje a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy személynek ismerje el az emberi lények egy olyan csoportját, akiket a Bíróság, e módosítást maga értelmezvén, nem-személyeknek nyilvánított. Az 5. paragrafus helyes értelmezése nem korlátozná a Kongresszus hatalmát arra, hogy pusztán az Alkotmánybíróság által kinyilvánított jogoknak szerezzen érvényt. Ha ekképp korlátoznák a Kongresszus hatalmát, az visszájára fordítaná a Tizennegyedik Módosítást, ezáltal a Kongresszus csupán a Legfelsőbbb Bíróság döntéseinek ratifikáló és végrehajtó szervévé válna. Indokolatlan, ha ilyen szándékot tulajdonítunk a törvényalkotóknak, akik bizalmatlanok voltak az igazságszolgáltatással szemben és azzal a szándékkal fogadták el a Tizennegyedik Módosítást, hogy érvénytelenítsék a Dred Scott ügyében hozott döntést (1857-ben a Legfelsőbb Bíróság azt a döntést hozta, hogy a fekete Dred Scott nem állampolgár és így nincs joga bírósághoz fordulni jogorvoslásért - ford.) Az ilyen, a bírói hatalom elsőbbségére vonatkozó elmélet szemben áll a Tizennegyedik Módosítás szellemével.

A Legfelsőbb Bíróság abortusz döntéseit valójában csak egy olyan alkotmánymódosítás tudja orvosolni, mely világosan lefekteti alapvető törvényünkben, hogy minden emberi lényt megilleti az élethez való alkotmányos jog. A TEÉ azonban nem összeegyeztethetetlen az alkotmánymódosításra való törekvéssel. Az alkotmánymódosítás az államok háromnegyedének jóváhagyását kívánja, míg egy ilyen, az emberi életről szóló törvényjavaslat elfogadásához pusztán a Kongresszus többségi szavazatára van szükség, vagy mindkét házban kétharmados többségre ahhoz, hogy érvénytelenítsék az elnök vétóját. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság elfogadja a TEÉ-t, azonnal lehet az egyes államok törvényhozásában kiállni amellett, hogy az ország törvénye megkívánja a meg nem született életek védelmét. A Kongresszus által az Alkotmánynak megfelelően hozott törvények ugyanúgy "az ország legmagasabbrendű törvényének" számítanak, mint maga az Alkotmány szövege. Aztán megkétszerezett erővel igyekezhetünk ezt a védelmet még tartósabban kézzelfoghatóvá tenni az Alkotmányban is és egy törvényben is. Ha viszont a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánítja a TEÉ-t, akkor ezzel komolyan megkérdőjelezi a Kongresszus előjogait. Emiatt erős támogatást kaphat az emberi életre vonatkozó alkotmánymódosítás törvénybeiktatása. Ezért aztán az életvédő mozgalom nem veszíthet azzal semmit, ha a Kongresszus törvénybe iktatja a TEÉ-t. Ha a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyja, nyerünk. Ha elutasítja, akkor azzal nyerünk, hogy az emberi életre vonatkozó alkotmánymódosítás elfogadtatásához kapunk lökést.

Mind az Emberi élet elsőbbségére vonatkozó alkotmánymódosítás (EÉEA) , mind a TEÉ azon alapul, hogy minden egyes emberi lényt megilleti élethez való jogának alkotmányos védelme. A halálbüntetés esetében önként elvetheti ezt a jogát, és ha katonai szolgálatra hívják, akkor a köz érdekében kérhetik tőle, hogy kockáztassa az életét. Azonban soha többé nem lenne alávetve annak, hogy egy kormányrendelkezés személytelenítse. Mind az EÉEA, mind a TEÉ lehetővé tenné az életvédőknek, hogy a Kongresszusban és az egyes államok törvényhozásában azzal érveljenek, hogy az ország törvénye kötelezi őket a meg nem született élet védelmére.

Az életvédő mozgalom az utóbbi évtizedben sikertelen volt azzal a taktikával, hogy apró lépésenként próbált valamit elérni. Több eredményre vezethetnek az elvhez kompromisszum nélkül ragaszkodó életvédő törvényhozási kísérletek, melyek az abortuszt inkább tünetnek tekintik, mint a lényegi problémának. Az itt következő témákat illusztrációnak szánjuk. E javaslatok nem korlátozódnak csupán a Legfelsőbb Bíróság által már elfogadott intézkedésekre. Időnként úgy tűnik, mintha az életvédők inkább arra koncentrálnának, hogy hogyan nyerjék el a Legfelsőbb Bíróság tetszését, mint arra, hogy hogyan védjék a meg nem születettek életét. Hiba lenne, ha beérnénk annak a kevés plusz törvénynek a szorgalmazásával, amiről a Legfelsőbb Bíróság jelezte, hogy valószínűleg elfogadná. Az egyes államok által hozott törvények célja az kell, hogy legyen, hogy arra kényszerítsék a Legfelsőbb Bíróságot, hogy újra foglalkozzon a Roe v. Wade esettel (e döntés által vált az abortusz legálissá az Egyesült Államokban 1973-ban - ford.) annak az alapvető kérdésnek a vonatkozásában, hogy a magzat személy, majd vonja vissza előző döntését. Ahelyett, hogy lehajtott fejjel a kalapunkat morzsolgatva járulnának újra a Legfelsőbb Bíróság elé, az életvédőknek nagyon határozott, kompromisszum mentes programot kellene elfogadniuk, mely minden emberi élet teljes alkotmányos védelmének a visszaállítását célozza. Az alábbi törvényjavaslatok néhány lehetőséget mutatnak be. Az ebben és egyéb témákban a törvényhozás elé vitt törvényjavaslatok nyelve változhat az illető állam házszabályainak és egyéb jogi követelményeinek megfelelően. Mindazonáltal az itt következő javaslattípusok segítségével az életvédő mozgalom előbújhat az óvóhelyről, hogy egységes stratégiával indítson offenzívát a győzelemért.

Az abortusz végrehajtását kivétel nélkül bűncselekménnyé nyilvánító törvény. Ez a sebészeti úton végzett abortuszok ellen irányulna; az abortívumok speciális problémájának kezelésére egyéb intézkedések szükségesek. Amint azt a 6.fejezet tárgyalta, az anya életveszélyére vonatkozó kivétel sem nem szükséges, sem nem kívánatos. Még ha egy ilyen kitételt valóban csak az olyan esetekben való alkalmazásra szánnának, mint a méhrák vagy a méhen kívüli terhesség, akkor is téves magyarázásra adhat alapot. Amennyiben azonban egy ilyen kitétel belefoglalása politikai okokból elkerülhetetlen, akkor az alábbi megfogalmazás tűnik mind erkölcsileg, mind jogilag elfogadhatónak:

Mindazonáltal azzal a kikötéssel, hogy az "abortusz" kifejezés" nem vonatkozik a méhen kívüli terhességek bármely fajtájának vagy az elrákosodott méhnek vagy hasonló patológikus fizikai állapotnak eltávolítására ill.. megszűntetésére, ha ezek önmagukban közvetlenül és azonnal a várandós nő halálát okozhatják ugyanazon terhesség ideje alatt, és ha az eltávolítás e patológikus állapot kezelésének kifejezett szándékával történik, még akkor is, ha ez az eljárás nem szándékoltan, de elkerülhetetlenül a még meg nem született élet elpusztítását eredményezi.

2.Közpénzek és közintézmények használátanák tilalma minden és bármiféle abortusz elvégzésének esetében. A Legfelsőbb Bíróság már elfogadott ehhez hasonló törvényt, az anya életére vonatkozó kivételtétellel, a sebészeti úton végzett abortuszokra vonatkozólag. Az életvédő törvény hangsúlyosan tilalomba kell, hogy foglalja a korai abortívumokat is.

3.Elvi nyilatkozat, hogy az abortív célú szerek és eszközök forgalmazása ellentétes a társadalom és az állam javával. Az abortívumok használata magában foglalja azt a szándékot, hogy az ártatlan életet elpusztítsa, még ha a használó éppen nem is tud arról, hogy terhes. Amennyiben az ártatlan emberi lények szándékos elpusztítása nem ellentétes a közjóval, akkor elég nehéz olyasmit találni, ami ellentétes.

4.Az abortív célú szerek és eszközök forgalmazásának betiltása. Minden olyan állam, amely komolyan veszi az ártatlan élet védelmét, meg kell, hogy tiltsa a halálos szerek és eszközök gyilkosság céljára való forgalmazását.

5.A tagállami nyugdíjalapok kivonása olyan vállalatokból és tagállami szerződéskötések tilalma olyan vállalatokal, melyek a spirál vagy az RU-486 és ahhoz hasonló abortusztabletták tesztelésével, előállításával vagy forgalmazásával foglalkoznak. Miért kellene az adófizetőknek akár közvetett módon is finanszírozni az efféle gyilkos szerek előállítóit és forgalmazóit?

6.Meg kell tiltani minden egészségbiztosítónak, hogy bárkinek fizesse az abortuszát. Egy civilizált társadalomban a gyilkosságnak törvénytelen tevékenységnek kellene lennie, melyet nem finanszírozhat a biztosító.

7.Meg kell követelni, hogy az abortuszokat, az abortusz szövődményeit és az abból származó haláleseteket jelentsék az államoknak, még akkor is, ha ezek évekkel az abortusz után következnek csak be. Ez még nem jelentené azt, hogy támogatnák az abortuszok végzését, hanem egyszerűen csak nyilvánvalóvá tenné annak az anyára nézve káros és halálos következményeit.

8.Törvényben kell rögzíteni, hogy nem számítanak bűncselekménynek azok a nem erőszakos cselekmények, melyek joggal tarthatók szükségesnek egy emberi élet- beleértve az abortusz által fenyegetett magzat élete - megmentése érdekében. A magzatmentők (A magzatmentők saját testükkel torlaszolják el az utat az abortuszklinikák előtt, hogy a nők ne tudjanak bejutni. Nem folyamodnak erőszakhoz, csak elernyesztik a testüket, hogy a rendőrök nehezen tudják őket elhurcolni onnan - ford.) nem tiltakoznak vagy tüntetnek, hanem ténylegesen életmentéssel foglalkoznak. Valójában úgy kellene őket tekinteni, mint akik a polgári törvényeket sem sértik meg. Ha az ember az utcán járva látná, hogy valakit megtámadnak és ki akarják rabolni, akkor mind törvény adta, mind erkölcsi joga lenne, hogy erőszakkal beavatkozzon az áldozat megmentése érdekében. Még azt is mondhatnánk, hogy erkölcsi kötelessége erőszakkal beavatkozni, még ha a törvény nem is kötelezi erre. Ha az utcáról látnánk, hogy bent egy házban valakit megtámadnak, akkor törvény adta és erkölcsi jogunk lenne elkövetni, ami egyébként birtokháborításnak számít, hogy bejussunk a házba és megmentsük az áldozatot. Ha beavatkoznánk, akkor törvény adta és erkölcsi jogunk lenne olyat is cselekedni, ami a támadónak sérülést vagy esetleg annak halálát okozza, amennyiben nyilvánvalóan ez az áldozat élete megmentésének egyetlen módja.

A szükséghelyzetben való védelem törvénye biztosítja azt a jogot, hogy harmadik személyt megvédjünk a támadástól. A Roe v. Wade ügyében hozott döntésével azonban a Legfelsőbb Bíróság kijelentette, hogy a meg nem született gyermek - függetlenül attól, hogy ember-e vagy sem - születése előtt nem személy. Ugyan a Legfelsőbb Bíróság nem volt hajlandó döntést hozni abban a kérdésben, hogy mikor kezdődik az emberi élet, határozata gyakorlatilag egyenértékű azzal, hogy egy elismerten emberi lény nem személy. "Személy"-nek kell lennünk ahhoz, hogy az Alkotmány védelmezze élethez és a törvény előtti egyenlőséghez való jogunkat. A még meg nem született gyermek nem személy, következésképp az Alkotmány nem védi. A szükséghelyzetben való védelem törvénye azonban nincs a személyek védelmére ill. megmentésére korlátozva: minden emberi lény, sőt állat és egyéb tulajdon védelmére és megmentésére vonatkozik. Természetesen a Legfelsőbb Bíróság mit sem változtatott - változtathatott - azon a tényen, hogy a még meg nem született gyermek fogantatása pillanatától kezdve emberi lény. Ennek eredményeképpen a jogosultságok skizofrén módon ütköznek egymással: a Legfelsőbb Bíróság kimondja, hogy az anya jogosult megölni a gyermekét; más személyek jogosultak veszélybe került emberi lényeket - akik közé a még meg nem született gyermek is tartozik - megmenteni. Eddig még egy állam legfelsőbb fellebbezési bírósága sem hagyta helyben a szükséghelyzetben való védelem jogosultságát az abortusszal kapcsolatban. Pedig ennek a törvénynek vonatkoznia kellene a magzatmentőkre, hogy az akadályozó de nem erőszakos viselkedés ne számítson törvénysértőnek még a polgári törvények szerint sem.

9. A lelkiismeretre vonatkozó kikötés a törvényben, mely lehetővé tenné a rendőröknek, hogy ne vegyenek részt azok letartóztatásában, akik nem erőszakosan akadályozzák az abortuszüzemek működését. Ha egy rendőrnek le kell tartóztatnia egy magzatmentőt, aki eltorlaszolja az abortuszüzem bejáratát, ezzel eltávolítja az egyetlen akadályt az anya útjából, aki be akar jutni, hogy megölesse gyermekét. Jogosan érvelhet tehát ez a rendőr, hogy ilyenkor fennáll a Myers püspök által közvetlen materiális együttműködésnek nevezett eset, és ezért ennek a rendőrnek erkölcsi kötelessége megtagadni a magzatmentő letartóztatását. Legalábbis úgy tűnik, hogy joga van azt mondani, hogy erkölcsi joga megtagadni a letartóztatást, még ha nem is erkölcsi kötelessége. Akárhogy is legyen, a törvénynek biztosítani kellene a rendőr lelkiismereti jogát különösen az olyan esetekre vonatkozóan, amikor a magzatmentők nem folytatnak erőszakos tevékenységet.

10. A lelkiismeretre vonatkozó kikötés a törvényben, mely lehetővé teszi az egészségügyi dolgozóknak, hogy ne vegyenek részt abortuszban és euthanáziában. Itt is hasonlóképpen felmerül a Myers püspök által tárgyalt materiális együttműködés kérdése.

11. A lelkiismeretre vonatkozó kikötés a törvényben, mely lehetővé teszi az egészségüsgi dolgozóknak, hogy ne vegyenek részt sterilizációban és egyéb fogamzásgátló technikák elvégzésében. Itt is érvényesek a Myers püspök által tárgyalt materiális együttműködés elvei.

12. Rendelkezés, hogy az alperes megfelelő ügyvédi díjat fizessen az olyan felperesnek, aki az abortuszból, sterilizációból vagy fogamzásgátlásból kifolyólag folytat orvosi műhiba miatti kártérítési pert. Ez nem hagyná jóvá az abortuszt, a sterilizációt ill. a fogamzásgátlást. Inkább megkönnyítené a felperesnek, hogy kártérítéshez jusson azokért a sérülésekért, melyeket neki okoztak.

13. Ki kell terjeszteni az elévülési törvényt az abortusszal, sterilizációval ill. fogamzásgátlással kapcsolatos orvosi műhibák esetére. Olyan kikötésre is szükség van, hogy a törvény csak akkor lép érvénybe, amikor a felperes felfedezi a sérelmet. Ez nem jelentené az abortusz, sterilizáció ill. fogamzásgátlás jóváhagyását, hanem inkább megnehezítené a vétkeseknek, hogy kibújjanak a felelősség alól.

14. A magzatokkal való kísérletek betiltása, akár él a magzat, akár már nem. Ez a még meg nem született gyermek méltóságának szerezne érvényt.

15. A magzati emberölés, azaz annak megtiltása, hogy a még meg nem született gyermeket úgy öljék meg, hogy az anya sérülését vagy halálát okozzák. Egyes államokban már így értelmezik az emberölésre vonatkozó törvényeket. Máshol pedig meg kéne e törvényeket változtani, hogy tükrözzék azt a tényt., hogy a még meg nem született gyermek pontosan annyira személy, mint az anya.

16. Annak megtiltása, hogy természetes vagy mesterséges úton adott táplálékot ill. folyadékot bármely betegtől megtagadjanak vagy megvonjanak azzal a szándékkal vagy azzal az előre ismert hatással, hogy a beteg halálát okozzák éheztetéssel vagy dehidrációval. Ez a javaslat nem akadályozná meg azt. hogy a beteg, annak családja vagy a kezelőorvosok indokolt esetben jogosan ne úgy döntsenek, hogy abbahagyják az orvosi kezelést. Csak megtiltaná azt a jelen gyakorlatot, hogy a betegtől megtagadják vagy megvonják a táplálékot vagy folyadékot azzal a szándékkal vagy előre ismert hatással, hogy a beteg halálát okozzák kiéheztetéssel vagy dehidrációval.

17. Más személy öngyilkosságban való segítésének megtiltása, beleértve az olyan segítséget is, mikor tudva rendelkezésére bocsátják annak a személynek a saját életének kioltásához szükséges eszközt vagy eszközöket. Ez kissé megfékezné azokat az orvosokat, akik Isten szerepébe képzelik magukat.

18. A mesterséges megtermékenyítés megtiltása. A mesterséges megtermékenyítés úgy kezeli az emberi élet eredetét, mintha az ember csak egy laboratóriumi minta lenne. Ezenkívül rendszerint azzal jár, hogy megsemmisítik azokat az emberi lényeket, akiknek ily módon kezdődött az életük, de számfölöttinek ítélték őket és nem ültették be az anyaméhbe.

19. A béranyasági szerződések tilalma. Akár pénz fizetésével járnak, akár nem, a béranyasági szerződések a gyermeket nem személyként kezelik, hanem olyan tulajdonnak, amelyről mások a gyermek érdekeire való tekintet nélkül szabadon rendelkezhetnek. Az efféle szerződések logikusan erednek a Roe v. Wade döntés alapelvéből, azaz hogy a még meg nem született gyermek nem személy. Amennyiben a gyermek nem személy, akkor csupán tulajdon és nem rendelkezik több alkotmányos joggal, mint egy kutya vagy egy macska. A törvény engedélyezi az állatok tenyésztésére vonatkozó szerződéseket, akár mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott bikákról, akár természetes párzással létrejött kutyákról van szó. Még mielőtt megfoganna az új kiskutya, szerződésben meghatározzák, hogy melyik szerződő fél tulajdonát fogja képezni. Tulajdoni státusza folytatódik születése után is. Mivel a Legfelsőbb Bíróság a még meg nem született gyermeket nem-személyként definiálta, az ilyen gyermek logikusan tenyésztési szerződések alanya lehet. Arra pedig semmi logikus indok nincs, hogy nem-személyi státusza miért is ne folytatódnék születése után. Ezért csupán a Roe v. Wade döntést terjeszti ki logikusan az a "bér"anya, aki megállapodást köt, hogy gyermeket fogan, majd átadja, mintha kiskutyáról lenne szó. A béranyasági szerződések a gyermeket egyfajta rabszolgaságba taszítják. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a törvény tulajdonképpen csak az akarat önkényes gyakorlásának egyik módja, amelyet nem korlátoz sem az értelem, sem a természet. Minden természetes kritérium szerint a "bér"anya a gyermek valódi anyja. Csupán azért nevezik "bér"anyának, hogy anyának lehessen hívni azt a nőt, aki a "bér"anyát felbérli és fizikailag nem vesz részt a gyermek létrejöttében. Ezáltal az ember uralkodik az élet fölött, függetlenül "a természet törvényeitől és a természet Istenétől". Az emberi lényeket pedig nem úgy tekintik, mint halhatatlan személyek, akiket Teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ajándékozott meg, hanem mint tulajdon. Amikor az ember Istent játszik, különösen az élettel magával kapcsolatos dolgokban, akkor mindig zűrzavar keletkezik. A béranyasági szerződéseket, akár pénzért történnek, akár nem. meg kellene tiltani, ugyanúgy, mint ahogy a Roe v. Wade döntést vissza kellene vonni, hogy minden emberi lényt a fogantatásának pillanatától kezdve személyként kezeljenek.

20. Elvi nyilatkozat, hogy a közjó érdekében a házasságnak felbonthatatlannak kellene lennie. Ez tulajdonképpen magától értetődő kellene, hogy legyen, de sajnos ma mégis radikális javaslatnak számít.

21. A válások megnehezítését célzó korlátozások bevezetése. Mint azt már a 4. fejezetben tárgyaltuk, a válás azoknak a tévedéseknek egyik tüneti velejárója, melyek a törvényesített abortuszhoz és euthanáziához vezettek. A polgári válás nem ugyanúgy önmagában rossz, mint az abortusz, hiszen a polgári válás a házasság Isten előtti valóságát nem befolyásolja. Ezért megfelelő a lépésenként előrehaladó stratégia, melynek célja a házasság és a család iránti tisztelet helyreállítása.

22. Tagállami jövedelemadó kedvezmény azoknak az anyáknak, akik eltartott, kiskorú gyermekeiket gondozzák otthon. Ez a családpárti javaslat kiegészítené azokat a törekvéseket, hogy a Kongresszusban hasonló szövetségi jövedelemadó kedvezményt fogadtassunk el, valamint hogy jelentősen megemeltessük az eltartottakra vonatkozó szövetségi adó alóli mentesség mértékét.

23. Egységes szabály, hogy tilos bármilyen sebészeti beavatkozást végezni vagy orvosi kezelést adni 18 év alatti kiskorúaknak legalább az egyik szülő beleegyezése nélkül. Ez nem csupán az abortusz esetében próbálná a szülői beleegyezés követelményét elérni, hanem az abortusz említése nélkül érvényt szerezne a család ill. a szülők jogainak mindenfajta sebészi és egyéb orvosi eljárás és kezelés esetében, beleértve a fogamzásgátló szerek adását is. A Legfelsőbb Bíróság eddig nem hagyta jóvá, hogy a törvény nem ír elő semmiféle korlátozást erre vonatkozólag. Előnyös lenne hát ezt a kérdést a Bíróság elé vinni.

24. Határozza meg a törvény, hogy csak az számít családnak, ahol vér szerinti, vagy házasság által vagy örökbefogadás által rokonsági kapcsolatban álló személyek vannak.. A törvénynek egyértelműen le kell szögeznie, hogy George és Harry (azaz két férfi - ford.) nem alkot családot és soha nem is alkothat családot.

A homoszexuális tevékenység

25. Elvi nyilatkozat, hogy a homoszexuális tevékenység káros a közjóra nézve, valamint hogy a homoszexuális tevékenység támogatása ellentétes az állam társadalompolitikájával. Minden józan, egységes társadalomban ez is nyilvánvaló lenne. Sajnos nálunk azonban a polgári jogok elleni támadásnak fogják tekinteni. Egy ilyen javaslattétel rendkívül fontos már csak emiatt a téves felfogás miatt is, mely azon az állításon alapul, hogy az egyén effajta viselkedéshez való joga abszolút fölötte áll az állam azon kötelességének, hogy előmozdítsa a család iránti tiszteletet.

26. Annak megtiltása, hogy homoszexuálisan aktív személynek örökbe vagy gyámságba adjanak gyermekeket ill. cselekvőképtelen személyeket. A homoszexuális tevékenység erkölcsi és társadalmi szempontból rossz, agresszív és romboló hatású. A gyakorló homoszexuálisok - legyenek azok férfiak vagy nők - már eleve alkalmatlanok arra, hogy az örökbefogadással vagy gyámsággal járó kötelezettségeket vállalják.

27. Az állami iskolákban folyó explicit szexuális nevelés betiltása. Aki netán kételkedne az explicit szexuális nevelés valóban romboló hatásában, az olvassa el Randy Engel könyvét: A szexuális nevelés - a végső csapás.

28. Elvi nyilatkozat, hogy a fogamzásgátlás társadalmilag rossz és ellentétes a közjóval. Mondhatják., hogy hosszú újra-nevelési folyamatra van ahhoz szükség, hogy az amerikai nép fogadóképes legyen a fogamzásgátlás bármiféle korlátozására. Ez valószínűleg így is van. Azonban egy ilyen elvi nyilatkozatra való javaslattétel jó útja annak, hogy előmozdítsa az ehhez szükséges társadalmi vitát. Ne várjunk lélegzetvisszafojtva arra, hogy törvénybe is iktassák, de miért ne lehetne beszélni róla?

29. A fogamzásgátló szerek és eszközök nem házas kiskorúak körében való terjesztésének betiltása. A XIX. században protestáns törvényhozók szövetségi és tagállami törvényeket hoztak, hogy tilos a fogamzásgátló szerek gyártása és forgalmazása a szövetségi fővárosban (District of Columbia), a territóriumokban (az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó, de nem tagállam státuszú területek - ford.) és számos tagállamban. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezeknek a protestáns törvényhozóknak igazuk volt.

A fogamzásgátlás - az abortusszal ellentétben - nem jelenti egy élet kioltását. (De igen! A spirálnak egyetlen, a tablettáknak mellékhatása a megfogant élet elpusztítása. Ez egyébként a szöveg előző, majd ezután következő részeiből kiderül. Itt tehát ellentmondás van - ford). Ezért megfelelőnek tűnik a lépésenkénti megközelítés a fogamzásgátlásnak mint társadalmi rossznak az orvoslására. Nem a fogamzásgátlók használatát kellene megtiltani, mivel egy ilyen törvény végrehajtatása szükségessé tenné az emberek privátszférájának megsértését. Mindazonáltal a tapasztalat azt mutatja, hogy a fogamzásgátlókhoz való hozzáférhetőség promiszkuitásra bátorít, elősegíti a nemi betegségek terjedését és szükségessé teszi a könnyen hozzáférhető abortuszt a mégis bekövetkező nem kívánt terhességek esetére. Első lépésként a fogamzásgátlók nem házas kiskorúak körében való eladását és osztogatását kellene betiltásra javasolni. Ezen túlmenően reménykedjünk, hogy sikerül ráébreszteni az amerikai népet arra, hogy a fogamzásgátlás társadalmilag és erkölcsileg rossz. A helyes politika az lenne, ha betiltanák a fogamzásgátlók árusítását és osztogatását. A közjó megkívánja ezt a tilalmat. További érv emellett, hogy a közeljövőben a legtöbb abortuszt - gyakran félrevezetően fogamzásgátlókként és nem abortívumokként reklámozott - tablettákkal, eszközökkel és egyéb szerekkel fogják végezni.

Az abortusz csak tünete a fogamzásgátló etikának és a jelenleg uralkodó relativizmusnak és szekularizmusnak. Az életvédők közül sokan kerülik a fogamzásgátlás kérdését, mert kizárólag "katolikus" problémának tartják. Pedig a protestáns többségű korábbi törvényhozó testületek helyesen felismerték, hogy a fogamzásgátlás társadalmi és erkölcsi rendellenesség. Itt az edeje annak, hogy az életvédő mozgalom se tegyen úgy, mintha ez másként lenne.

30. Tagállami nyugdíjalapok kivonása minden olyan vállalatból, amely fogamzásgátlók tesztelésével, gyártásával vagy eladásával foglalkozik. Fel és el kellene ismerni, hogy a fogamzásgátlás társadalmi rossz, és az adófizetőket nem lenne szabad arra kényszeríteni, hogy akár közvetett módon is támogassák.

31. Annak megtiltása, hogy állami pénzeket vagy intézményeket ill eszközöket használjanak fel a fogamzásgátlók terjesztésére. Ez közvetlenül érintené az állami iskolákban felállított klinikákat, de a megfogalmazásnak elég tágnak kell lennie ahhoz, hogy az állami pénzek és intézmények valamint eszközök minden erre a célra való használatát megtiltsa.

Talán irreálisnak, sőt frivolnak tűnik, hogy ilyen törvényjavaslatokat ajánlunk. Természetesen senki sem gondolja komolyan, hogy ezek közül sokat - vagy akár egyet is - készségesen törvénybe fognak iktatni. Mégis meg kell próbálni. Ez a lista nem teljes. Egyéb intézkedéseket is fontolgatni kellene, pl. az örökbefogadás megkönnyítésére, olyan magán kézben lévő társadalmi szervezetek támogatására, amelyek a gazdaságilag hátrányos helyzetű - házas vagy nem házas - anyákat támogatják, ha megtartják és felnevelik gyermeküket, és egyéb módokat arra, hogy új életre támadjon a család intézménye. A legfőbb cél azonban az, hogy a sebészeti úton történő abortuszok kismértékű korlátozása helyett az igazán életvédő és családpárti témák kerüljenek a közfigyelem középpontjába.

© 1999, Magzatvédő Társaság