Alábbi javaslatokat és ajánlásokat az emberi életet - annak teljességében és folyamatosságában - sérthetetlennek tartó életvédő, és az előbbi meggyőződést magukénak valló, de fő tevékenységükben nem az életvédelem prevenciós illetve kríziskezelő területén dolgozó civil szervezetek terjesztik a magyar nemzet felemelkedésén munkálkodók elé.
Az előterjesztő szervezetek képviselői készek a törvénymódosítással kapcsolatos nyilvános vita keretében bármely fórumon részt venni, érveiket kifejteni és a törvényelőkészítői munka bármely fázisába bekapcsolódni.
A természet-, azon belül az orvostudomány, valamint a filozófia, azon belül az etika és a teológia tudományainak mai állása alapján alapelvként leszögezzük:
Szintén az előbb említett tudományok mai ismeretei alapján kijelentjük: fogamzásgátlás-nak nevezzük azt a mesterséges eljárást, melynek során fizikai vagy kémiai úton megakadályozzák a fogamzás bekövetkezését, vagyis a női- és a hímivarsejt egyesülését. Amennyiben ez a törekvés sikertelen, és a fogamzás mégis bekövetkezik, úgy a várandós állapot elkerülésére - valójában megszakítására - irányzott bármely tettet már egy újonnan fogant harmadik személy élete ellenében követik el! [Vissza a tartalomhoz]
II. JAVASLATOK 1., Életvédő Központ Közalapítvány (a továbbiakban ÉK) felállítása
Az ÉK feladata általában a magyar állampolgárok és a határainkon túl élő magyarság körében az életvédő szemlélet erősítése, a magzati és bármely életkorú gyermekek elfogadására való nyitottság növelése, az életvédő munka támogatása, összehangolása.
Az ÉK az egész életvédelem ügyét átfogó feladatát önálló programokkal, valamint az életvédelmi munkában érintett állami és egyházi intézmények, civil szervezetek munkájának támogatása által tölti be, különös tekintettel az újonnan létrejövő várandós tanácsadás (ld. 4. pont) felállításának és munkájának segítésére.
Az ÉK kiemelt feladata, hogy segítse az iskolákat az egészség és az emberi élet értékével, az egészséges életmóddal, a felelősségteljes párkapcsolattal, az emberhez méltó családi élettel és az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekkel kapcsolatos oktatási-nevelési feladataik végrehajtásában. A támogatásnak nemcsak a közoktatásban, hanem a felsőoktatásban és a továbbképzésben is jelen kell lennie, ezen belül kötelező jelleggel a pedagógusok képzésében.
Az ÉK feladata megfelelő kismama- és anyaotthon hálózat kiépítésének, illetve a már meglévő otthonoknak a csecsemőotthonokkal való együttműködésének segítése, valamint az örökbefogadás támogatása, valamint a várandósság-megszakításon átesett nők lelki gondozásának segítése.
Az ÉK feladata a nyomtatott és az elektronikus sajtó által is szolgálni az életvédelem ügyét. Kötelessége az életvédelem gondolatának hirdetésekben, reklámokban, műsorokban való megjelenítése.
Az ÉK feladata a vonatkozó kutatások és kulturális programok, rendezvények támogatása.
Az ÉK kezelő szerve (kuratóriuma) tagjainak egyharmadát az érintett minisztériumok, egyharmadát társadalmi támogatottságuk arányában az egyházak, egyharmadát az emberi életet - annak teljességében és folyamatosságában, a fogantatástól a természetes halálig - sérthetetlennek tartó, főtevékenységüket tekintve életvédő társadalmi szervezetek delegálják.
Az ÉK pénzügyi alapjait általában az állami költségvetés képzi.
Az ÉK köztehermentes adományelfogadó. [Vissza a tartalomhoz]
2., Várandósság-megszakítást nem végző szülészeti-nőgyógyászati osztályok felállítása
A szabad orvosválasztásra, mint alapvető emberi jogra alapozva szükséges, hogy minden megyében (de legalábbis minden orvosegyetemi központban) legyen legalább egy olyan szülészeti osztály, amely intézményesen nem végez művi abortuszt.
Az ilyen szülészeti-nőgyógyászati osztályok törvényi feltételeinek megteremtése feltételezi, hogy a Magzati élet védelméről szóló 1992. évi. LXXIX. tv. (továbbiakban Magzatvédelmi tv.) 13. § 2. pontja jelentősen módosul.
A várandósság-megszakítás tevékenységi körből való kiesése révén előálló forráskiesést az Egészségbiztosításnak teljes mértékben pótolnia kell.
A Magzatvédelmi tv. 14 §-a szellemében szükséges, hogy a közvetlenül a magzat életének kioltását célzó várandósság-megszakításban való közreműködést az orvosi, vagy egészségügyi tanulmányait folytató közép-, illetve felsőoktatási intézmény hallgatója is megtagadhassa. Ebből az állásfoglalásukból eredően fent nevezett személyeket semmilyen hátrány nem érheti, így pl. a szülész-nőgyógyász szakorvosi vizsga letételekor sem lehet kizáró ok. [Vissza a tartalomhoz]
3., Állampolgári nyilatkozat az adónak a várandósság-megszakításra fordított részéről 4., Várandós-tanácsadás létrehozatala 5., A kismamával hivatalosan érintkező személyek hozzáállása 6., A családtervezési ismeretekhez való jog 7., A korai vetélést előidéző készítmények 8., Iskolai reklám és forgalmazás 9., A "Magzatgyermekek Napja" 10., Egészségbiztosítási finanszírozás tilalma
Minden magyar állampolgár éves adóbevallásának benyújtásakor nyilatkozhat: egyetért-e azzal, hogy adójának vonatkozó részét az állam a várandósság-megszakítás költségeinek fedezésére fordítsa, vagy ezzel az összeggel az ÉK-t támogassa. [Vissza a tartalomhoz]
Minden várandós nőnek joga van ahhoz, hogy az egész magyar jogrendszer úgy tekintse, mint kismamát és minden gyermekét váró férfinek joga van ahhoz, hogy az egész magyar jogrendszer úgy tekintse, mint édesapát.
A várandós nő köteles az államilag szervezett várandós-tanácsadáson részt venni. A tanácsadáson a várandósság megállapításához képest a lehető leghamarabb, de legfeljebb 1 héten belül meg kell jelennie. A tanácsadáson a kismamával együtt - a kismama hozzájárulása esetén - jogosult részt venni az édesapa, vagy bármely hozzátartozó. A tanácsadáson való részvétel megtagadása vagy elmulasztása szabálysértés. Előbbieken túl a várandós-tanácsadáson önhibájából részt nem vevő várandós nő esetében, amennyiben az a későbbiekben kéri várandóssága megszakítását, az állam annak elvégzését anyagilag nem támogatja.
A várandós-tanácsadás tartalmát tekintve a várandós állapottal kapcsolatos egészségügyi, életviteli ismeretekkel foglalkozik, ezen belül kiemelten foglalkozik a magzatgyermek fejlődésével és a kismama szervezetében a várandósság ideje alatt bekövetkező változásokkal, a kismama és a magzatgyermek egészsége érdekében követendő életvitellel. A tanácsadáson továbbá ismertetésre kerül minden lehetséges, a gyermekvállalással járó nehézséget könnyíteni szándékozó segítség, melyet az állam, az egyházak és a civil szervezetek nyújtanak a kismamák, illetve családjuk számára. A szóbeli tanácsadáson túl a tanácsadó szervezet a kismamát, illetve a szülőket a tanácsadáson elhangzottakat tárgyaló nyomtatott és/vagy elektronikus kiadványokkal látják el.
A várandós-tanácsadással járó feladatokat a külön erre felkészített egészségügyi és szociális szakemberek, külön erre a célra létrehozott önálló várandós-tanácsadó szolgálat keretein belül közösen látják el. A tanácsadás a kijelölt intézményekben, külön a várandós-tanácsadás ellátására hivatott helyiség(ek)ben történik.
A várandósság megállapításakor a nő a várandósságot megállapító orvostól Gyermekváró Kiskönyvet (a továbbiakban GYK) kap, mely hivatalos okmány. A továbbiakban - a várandósság végső kimenetelétől függetlenül - minden a várandósság szempontjából fontos történés - így például a várandós-tanácsadáson való részvétel - a GYK-be (is) bejegyzésre kerül. A GYK a szükséges rovatokon túl információs oldalakat tartalmaz mindazokkal az ismeretekkel kapcsolatban, melyekről a kismama a várandós-tanácsadáson részletes ismereteket kap. A Gyermekváró Kiskönyv - bővülő feladatkörrel - a Terhes-kiskönyv helyébe lép. [Vissza a tartalomhoz]
Az egészségügyi és szociális, de bármely más a kismamával hivatalosan kapcsolatba lépő szakemberek bármely megnyilvánulása tartalmában csak azt sugározhatja a várandós nő, illetve a szülők elé, hogy magzatuk egy újonnan fogant egyedi emberi élet, aki élni akar, és akinek a nő édesanyja, illetve a férfi édesapja.
Fent nevezett személyek csak kifejezetten ilyen irányú kérdés elhangzása esetén adhatnak tájékoztatást a magzat elhajtásának lehetőségéről, illetve magáról a művi abortuszról. Ilyen esetben mindig kötelesek felhívni a figyelmet a magzatgyermek egyedi emberi voltára és a várandósság-megszakítás veszélyeire, lehetséges korai és késői, testi és lelki szövődményeire.
Ennek a rendelkezésnek a megszegése esetén - annak súlyától függően - legkevesebb etikai vétségként kell eljárni, de súlyosabb esetben szabálysértési eljárás is indítható. [Vissza a tartalomhoz]
Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy a várandós anya és a magzatgyermek életére semmilyen formában nem káros családtervezési ismereteket - különös tekintettel a természetes családtervezési módszerekre - teljes körűen, ingyenesen, állami szolgáltatásként megkapja. [Vissza a tartalomhoz]
Minden olyan készítmény, eszköz, stb. csomagolásán és tájékoztatójában, mely hatásmechanizmusát tekintve akár célzottan, akár mellékhatásként lehetetlenné teszi a megtermékenyült, osztódásnak indult petesejtnek az anyaméh nyálkahártyájába történő beágyazódását, illetve annak kilökődését eredményezi, a jövőben kiemelten szerepeltetni kell, hogy korai vetélést vált, vagy válthat ki. Minden fogamzásgátló vagy annak nevezett eszköz és szer esetében a leendő felhasználó legyen jogosult megismerni azok összes hatását és mellékhatását, az alkalmazásából eredő lehetséges szövődményeket és az adott módszer alkalmazásának kockázatait. Ezeket az ismereteket a kezelő orvos köteles páciense tudomására hozni. [Vissza a tartalomhoz]
A közoktatási intézményekben tilos a fogamzásgátló szerek reklámja és forgalmazása. Ilyen tárgyban a közoktatási intézményekben csak olyan tartalmú kiadványok terjeszthetők, melyek a felelős párkapcsolaton belüli családtervezésre alapoznak. [Vissza a tartalomhoz]
Évente egy napon hazánk összes Kórházában tilos várandósság-megszakítást végezni, mely alól kizárólag az édesanya életének megmentése érdekében történő sürgős beavatkozás jelent kivételt.
"A" változat - március 25., "B" változat - június 1. [Vissza a tartalomhoz]
A hatásmechanizmusukat tekintve nem fogamzást meggátoló eszközöket, szereket és eljárásokat a Társadalombiztosítás nem támogathatja. [Vissza a tartalomhoz]
III. A JAVASLATOK INDOKLÁSA 1. Életvédő Központ Közalapítvány (ÉK) felállítása
Az elmúlt hét esztendő gyakorlatban is igazolta, hogy a Családvédelmi Szolgálat (továbbiakban CSSZ) nem tud megbirkózni az abortuszáradattal. A művi várandósság-megszakítást kérelmezők közül a CSSZ ilyenirányú tevékenységének "eredményeként" kevesebb, mint 10 % döntött mégis gyermeke megtartása mellett, de olyan megyék is vannak, ahol ez az arány az 5 %-ot sem éri el. Az eredménytelenség azonban elsősorban nem a CSSZ, vagy az abban dolgozók hibája, hiszen
A 48/1998. (XI. 23.) AB határozat (a továbbiakban Határozat) indoklása a IV. fejezet 2. pontjának első bekezdésében így fogalmaz: "... az államnak alkotmányos kötelessége a magzati élet védelmére megfelelő ellensúlyt képezni. Ez elsősorban az állapotos nővel való együttműködésre, krízishelyzetében való megsegítésére irányul, azzal a törekvéssel, hogy az anya a magzatát megtartsa. Ehhez megfelelő pszichikai, orvosi, de nem utolsósorban szociális és anyagi segítséget is kell biztosítani." Mindez a tanácsadó-segítő rendszerben szakképzett egészségügyi munkatársakon túl szociális, lelki, jogi, etikai, stb. felkészültségű, kvalifikált szakemberek közreműködését, és a megfelelően kiépített és működtetett segítő intézmények révén a várandósság megszakításával szemben valós alternatíva felkínálási lehetőségét teszi szükségessé. Az eredeti végzettségüket tekintve egészségügyi szakemberek rövid tanfolyamokon történő továbbképzése nem pótolhatja a tanácsadás-segítés rendszerében jelenleg tátongó szakterületi űrt, éppen úgy, ahogy önmagában a CSSZ bármilyen értelmű fejlesztése sem.
Az új tanácsadó-segítő szolgálat és fent említett valós alternatívát nyújtó intézmények felállításán túl, (mely nem jelenti egyben a CSSZ megszűnését) - ahogy más szociális, lelki, stb. segélyezési területeken - az életvédelmi területen is helye van az egyházi és a civil szférának. Az egyházi és a civil szféra erősítése az ilyen területeken az állam alapvető érdeke, hiszen nem csupán a gondoskodás javulásáról van szó, hanem az ilyen irányú befektetés gazdasági szempontból is kedvezőbb, hiszen e szférák jellegükből fakadóan igen sok önkéntes munkára alapoznak. Az odaadó áldozatvállalás azonban nem helyettesíti a jelenleg nem létező munkafeltételeket.
A Határozat értelmében az államnak ahhoz, hogy a szülők magzatukat megtartsák, nem utolsó sorban anyagi segítséget is kell nyújtania, valamint a gyermekvállaláshoz kedvező feltételeket biztosító rendszert kell kialakítania. Az állam ezt költségvetése (és annak alrendszerei vagy elkülönített alapjai) vagy kiemelten közhasznú szervezet támogatása által vagy közalapítvány formájában teheti meg. A javaslat az utóbbi megoldást választja az Életvédő Központ Közalapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) létrehozatalával. Elsősorban azért, mert az életvédő szemlélet minimális alkotmánybírósági kívánalmainak a megvalósulását csak e célzott kezelés biztosítja.
Az érintett minisztériumok részvétele értelemszerű. A történelmi egyházak hagyományosan kiálltak és kiállnak ma is az emberi életért, jelenlétük elkötelezettségük, tapasztalatuk és ezen a téren végzett munkájuk alapján feltétlenül indokolt. A civil életvédő szervezetek immáron több mint egy évtizede végzik munkájukat mind a válságkezelés, mind a megelőzés területén. Szakmai felkészültségük, hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerük, gyakorlati tapasztalatuk alapján kellő arányú képviseletük a kuratóriumban elengedhetetlen. Az ÉK kuratóriumának az érintett állami, egyházi és civil szervezetek megfelelő arányú képviseletével történő felállítása az életvédelem területén szükséges nemzeti összefogást is szimbolizálja.
Az államnak - az Alkotmány 70/D §-a és az Alkotmánybíróság 48/1998. (XI. 23.) AB határozata értelmében - az életvédelemre legalább akkora összeget kell fordítania, mint a környezetvédelemre. A Határozat a III. fejezet 1/a. pontja 5. bekezdésében az egészséges környezethez való jog és az élethez való jog összefüggésében kijelenti: "A jogosultak "személytelensége" azonban eltérő a két jog esetében. Az élethez való jogból fakadó állami életvédelmi kötelesség, amelynek a terhességmegszakítás szabályozásánál érvényesülnie kell, ugyanis nem statisztikai sokaságot véd, hanem egyedi magzati életet. Ez az állam védelmi kötelességét (egyrészt) erősebbé teszi, mint a környezetvédelem esetében."
Amikor az állam életvédelmi feladatainak pénzügyi alapjairól esik szó, feltétlenül figyelembe veendő, hogy az utóbbi években a Társadalombiztosítás, illetve a Költségvetés évente kb. 1.000.000.000, azaz 1 milliárd forintot fordított csak a várandósság-megszakítások közvetlen költségeire. Ez az összeg nem tartalmazza a várandósság-megszakítás korai és késői szövődményeinek kezelésére fordított összeget.
Ha az állam a költségvetés jelenlegi helyzetében nem is tudja biztosítani, hogy a környezetvédelemre fordított összeggel legalábbis megegyező összeget fordítson az életvédelemre, de a Határozat számos részében kifejtett alkotmányossági követelmény értelmében fent nevesített összeg a legkevesebb, melyet az államnak - a magzati életet alkotmányosan megillető jog alapján - közvetlenül az élet védelmére kell fordítania.
Az Életvédő Központ Közalapítvány - ahogy a megfogalmazott feladataiból egyértelműen látható - az életvédelem minden területén segíti az állam alkotmányos kötelességének, az élet védelme biztosításának tényleges megvalósulását. [Vissza a tartalomhoz]
2., Várandósság-megszakítást nem végző szülészeti osztályok felállítása
Számos édesanya joggal vágyik arra, hogy várandósságát olyan orvos segítse, aki nem vesz részt magzati életek kioltásában, illetve olyan egészségügyi intézményben szülhessen, ahol nem végeznek művi várandósság-megszakítást, hiszen nyilvánvaló, hogy az ilyen helyen az egészségügyi dolgozók alapjában véve máshogy viszonyulnak az emberi élethez.
Az ilyen osztályok léte legalább részben megoldaná azoknak az orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak a gyakran felmerülő elhelyezkedési problémáját, akik erkölcsi meggyőződésükből fakadóan nem kívánnak részt venni várandósság-megszakításban. Hiába biztosítja törvény az ebben való részvétel megtagadását, ha mindez a mai napig gyakran szakmai ellehetetlenüléssel, végeredményben pedig az állás feladásával jár.
A Határozat által megkívánt megfelelő orvosi segítséget csak úgy kaphatja meg az anya, ha az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Törvény) 7. §-a szerinti megkülönböztetés nélküli és 8. §-a szerinti szabad választáson alapuló ellátásban részesül (figyelembe véve a Törvény 131. § (5) b/ pontjában foglalt azon felhatalmazást, hogy az orvos a beteg ellátását akkor is megtagadhatja, ha az adott ellátás erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik). Az erkölcsi felfogás alapulhat a klasszikus görög erkölcsön, azaz a Hippokratészi eskün. Eszerint ugyanis az orvos több mint kétezer éve vallja, hogy nem segít hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.)
Az, hogy az állampolgárok - jelen esetben az egészségügyi dolgozók és a páciensek - élnek fent nevezett jogaikkal, nem járhat együtt az ilyen szülészeti-nőgyógyászati osztályok bármely szempontból történő hátrányba kerülésével, és ez különösen igaz az anyagi feltételek biztosítottságára. [Vissza a tartalomhoz]
3., Állampolgári nyilatkozat az adónak a várandósság-megszakításra fordított részéről
Egyértelműen erkölcsi szempontok, életvédelmi okok miatt nincs hazánkban halálbüntetés. Erkölcsi megfontolások, világnézeti, vallási meggyőződésünk alapján nem vagyunk kötelesek fegyvert fogni, honvédelmi kötelezettségünket megváltva hazánk érdekeit, céljait polgári szolgálat révén segíthetjük. Orvosaink erkölcsi meggyőződésükből fakadóan nem kötelesek művi abortuszban közreműködni. Van tehát több példa is arra, hogy valamit erkölcsi meggyőződésünkből fakadóan nem kívánunk megtenni és ezt alkotmányos jogaink alapján törvények is lehetővé teszik. Azok számára, akik a művi abortuszt az emberélet elleni cselekedetnek tartják, lelkiismereti gondot okoz, hogy közvetve ugyan, de adójuk, járulékaik révén közreműködnek az intézményes és tömeges emberölésben. Számukra biztosítani kell a lehetőséget, hogy erkölcsi meggyőződésük alapján ebben még közvetve se legyenek kötelesek részt venni. Közreműködés az emberi élet kioltásában, vagy annak megtagadása olyan erkölcsi kérdés, melyről mindenkinek saját magának kell döntenie és ezt a Magzatvédelmi törvénynek is biztosítania kell.
A közteherviselés alkotmányos kötelezettsége nem jelentheti azt, hogy az állampolgárnak ne lenne joga - törvényes keretek között - e kötelezettségek teljesítési módja között választani. Így helyénvaló, ha a közadókból működő államháztartásból létrehozott ÉK a címzettje ezen állampolgári kötelezettségvállalásoknak. [Vissza a tartalomhoz]
4., Várandós-tanácsadás létrehozatala
Az indoklás 1. pontjában már tárgyalt kapcsolódó kérdéseken túl az alábbiakat tartjuk fontosnak
A várandós tanácsadás bevezetése lehetővé teszi, hogy a várandósság kimenetelétől függetlenül minden nő, akinél a várandósság megállapítást nyer, közvetlenül annak megállapítása után a várandóssággal kapcsolatos minden fontos ismeretet kötelezően (ismételten) megkapjon. A várandós tanácsadás minőségében teljesen más kapcsolat kialakítását teszi lehetővé a kismama és a tanácsadásban közreműködő különböző szakemberek között, ugyanis a kismama illetve a szülők a várandós tanácsadás felkeresésekor nagy valószínűséggel még nem döntöttek magzatuk sorsáról, így a tanácsadás tartalmát tekintve is kizárólag pozitív, az élettel, életvitellel kapcsolatos ismeretek átadásáról szól. A magzatgyermek életének első három hónapjában a legsérülékenyebb, legérzékenyebb a kedvezőtlen hatásokra, ezért további előnye a tanácsadás javaslat szerinti időzítésének, hogy pontosan akkor hívja fel a kismama figyelmét a saját és magzata egészsége szempontjából fontos életviteli kérdésekre, amikor az a legidőszerűbb. A várandós tanácsadás működése ezért várhatóan nem csak a várandósság-megszakítások számát csökkentené, hanem jelentősen több egészséges gyermek születne és csökkenne a várandósság során fellépő egészségügyi problémák száma és súlyossága is.
A jelenlegi tanácsadási rendszerben - ezzel szemben - a tanácsadó szakember a várandósság korai szakaszában csupán azokkal a várandós nőkkel kerül kapcsolatba, akik várandósságuk megszakítását tervezik, vagy már véglegesen el is döntötték. A tanácsadás tartalma korántsem kizárólag pozitív tartalmú és fent nevezett előnyöket egyáltalán nem tudja felmutatni. Mindezt a fentiekben már tárgyalt gyenge hatékonysága is igazolja.
A várandós tanácsadás új intézménye és a Családvédelmi Szolgálat a várandósságuk megszakítását kérő nők tanácsadása révén együttesen eleget tesz a Határozatban foglaltaknak (Indoklás IV. fej. 2/a): "Az államnak alkotmányos kötelessége, hogy az anya előtt a gyermek megtartásának perspektíváit megnyissa. Az erre a célra irányuló, kötelező tanácsadás alkalmas arra, hogy annak révén az állam az ellenőrizetlen indikáció elismerése mellett is eleget tegyen életvédelmi kötelességnek.
5., A kismamával hivatalosan érintkező személyek hozzáállása
A tanácsadás nem korlátozódhat egyszeri alkalomra, készen kell állnia arra, hogy a válsághelyzetben hozzá forduló anyát a terhesség egész tartama alatt támogassa, s a szülést követően is segítse."
"...a rendszer alkotmányosságához alapvető követelmény a megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező, a válságmegoldásra alkalmassá tett, szélsőséges irányultságoktól mentes tanácsadó szervek felállítása és azok állami engedélyezése, valamint folyamatos ellenőrzése."
Az egészségügyi intézményrendszertől szervezetileg és személyileg független válságmegoldó kötelező tanácsadás törvényi bevezetésének és a szankciórendszer átalakítása alkotmánybírósági (minimális életvédelmi) követelményének tesz tehát eleget a javaslat a várandós-tanácsadás létrehozatalával. A várandós gondozás rendszere, a Törvény 142. § (2) h/ pontja első fordulatával állami feladattá tett terhesgondozás - nemcsak nevében szűkebb - intézménye helyébe lép.
A tanácsadáson való részvétel joga - a Határozatnak megfelelően, egyebek mellett a várandós nőt környezetéből érintő nem magzatvédő irányú nyomástól való megvédése érdekében - az apát és más családtagot is megilleti. [Vissza a tartalomhoz]
A várandósság-megszakítás lehetőségének arra irányuló kérdés nélküli felvetése nem csupán etikai szempontból összeegyeztethetetlen az orvosi-egészségügyi hivatással, hanem minden szülői hivatását és felelősségét átérző édesanyát és édesapát mélyen sértő és felháborító magatartás, hiszen azt feltételezi róluk, hogy kioltanák a saját gyermekük életét.
A nem semleges információ és a gyermek megtartására, mint célra irányuló kötelező tanácsadás, valamint a magzatvédelmi irányultság alkotmánybírósági követelményének csak akkor tud megfelelni a jogalkotó állam, ha a mindenki számára mindenkor kötelező alkotmányos érték közvetítését kötelezően elvárja a várandós-gondozásban résztvevő valamennyi szakképzett dolgozótól, különösen orvostól. [Vissza a tartalomhoz]
6., A családtervezési ismeretekhez való jog
A családtervezés felelősségteljes, rendkívül sok szempont figyelembevételét igénylő tevékenység, mely semmiképpen sem végezhető a szexuális felvilágosítás elsősorban technikai ismereteket nyújtó, valamint fogamzásgátló vagy csupán annak nevezett módszereket népszerűsítő, hiányos ismeretei alapján.
Születéskorlátozási módszer kiválasztásánál nem csupán annak megbízhatósága, vagy orvosi megítélése, hanem erkölcsi szempontok is szerepet játszanak.
Az egészségre nem káros családtervezési ismeretekhez való jog alapvető emberi jog. Ennek valamennyi költségét az államnak kell állnia, illetve az államnak kell ingyenesen szolgáltatnia a Törvény 142. § (2) g/ pontjának utolsó fordulata és 41. § b/ pontja alapján. [Vissza a tartalomhoz]
7., A korai vetélést előidéző készítmények
Minden olyan szer, eszköz vagy eljárás fogamzásgátlónak nevezése, mely valójában nem az, az állampolgárok tudatos félrevezetése. Olyan információk elhallgatása, melyek a módszer megítélését, alkalmazását jelentősen befolyásolják. Ezért a felhasználót határozottan figyelmeztetni kell, hogy a szer, eszköz, stb. már megkezdődött emberi életet olt vagy olthat ki.
A korai vetélést előidéző készítményekre a magzatelhajtásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Tudatosítani kell a két beavatkozás azonos - a fogamzást nem megelőző, hanem a várandós állapotot megszüntető - jellegét. [Vissza a tartalomhoz]
8., Iskolai reklám és forgalmazás 9., A "Magzatgyermekek Napja" 10., Egészségbiztosítási finanszírozás tilalma
A közoktatásban (a kiskorúak számára) a Törvény 38. § (1) f/ pontja adta keretek között történhet a családtervezési tudnivalók ismertetése. A közoktatásban semmilyen, így fogamzásgátlással kapcsolatos reklámnak sincs helye. [Vissza a tartalomhoz]
A magzati életkorát élő gyermek megtartására, a társadalom életbarát közfelfogásának ápolására, mint célra irányuló kötelező tanácsadás, valamint a magzatvédelmi irányultság alkotmánybírósági követelménye hangsúlyozása céljából az életvédelem tekintetében nem semleges állam bevezeti a "Magzatgyermekek Napjá"-t, melynek költségeit fedezi. [Vissza a tartalomhoz]
A Törvény 7. § (1) bekezdése, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 2. § (1) bekezdése és 15. § (1) utolsó fordulata alapján a társadalombiztosítás nem támogatja a hatásmechanizmusukat tekintve nem, vagy nem csak a fogamzást meggátoló eszközöket és szereket. [Vissza a tartalomhoz]
Az aláíró szervezetek az emberi életet teljes mértékben sérthetetlennek tartják, ezért a várandósság-megszakítást - az anya életének megmentésén kívül - semmilyen esetben nem tartják elfogadhatónak. Ebből a meggyőződésünkből fakadóan a várandósság-megszakítás közvetlen szabályozásának változtatásához nem kívánunk javaslatokat benyújtani, ugyanakkor néhány szempontra szeretnénk felhívni a törvénytervezet előkészítésén munkálkodók és a törvényhozók figyelmét.
V. ZÁRÓGONDOLATOK
A Határozat III. fej. 4. kifejti: "A magzatelhajtás hagyományosan büntetendő magatartás; az 1878. évi. V. tc.-ben a törvényhozó az élet elleni bűncselekmények között, majd 1952-től az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények között rendelte büntetni.
A jelenleg érvényben lévő Magzatvédelmi tv. a várandósság megszakítás indikációjaként megnevezi a súlyos válsághelyzetet, melynek meglétét a várandós nő nyilatkozatával igazolja. A súlyos válsághelyzetet a Magzatvédelmi tv. 12. § (6) bekezdésével szemben - melyet az Alkotmánybíróság Határozatában 2000. jún. 30-ával alkotmányellenessége miatt hatályon kívül helyezett - a Határozat (IV. fej. 2.) így definiálja: "...a gyermek kihordása az anya számára a terhesség kihordásával együttjáró terheket meghaladó, olyan rendkívüli nehézségekkel jár, amelyek az elvárható áldozat határát meghaladják."
Mivel a törvényhozó jelenleg lemond a súlyos válsághelyzet tényleges meglétének ellenőrzéséről, és azt kizárólag a várandós nő megítélésére bízza, ezért gyakorlatilag korlátlanul lehetővé teszi a várandósság megszakítását. Ez a törvényalkotói magatartás nem csupán azért vitatható, mert a Határozat sokszorosan és hangsúlyozottan kifejti, hogy ezzel szemben nincsenek meg az ezzel a típusú szabályozással szemben az állam életvédelmi kötelességéből fakadó ellensúlyok, hanem azért is, mert számos, a közvélemény által igen eltérően megítélt és korántsem minden esetben támogatott különböző indikációkat egybemossa, a tényleges indikációkat még csak nem is regisztrálja (ezzel is nehezítve a hatékony életvédelmi munka végzését). Több közvélemény-kutatás is igazolta, hogy egyes indikációkkal a megkérdezettek jelentős része nem ért egyet (pl. a várandós nőnek van már két élő gyermeke), ezért ezek létjogosultsága erőteljesen megkérdőjelezhető. Feltétlenül igaz ez azért is, mert a művi várandósság-megszakítások kb. 90 %-a a súlyos válsághelyzetre hivatkozva történik, melyben a közvélemény által kevésbé támogatott indikációk jelentős arányt képviselnek. Számokra lefordítva sokezer magzatgyermek élni hagyásáról vagy életének kioltásáról van szó.
Egyes, a közvélemény által nem támogatott indikációknak a súlyos válsághelyzet kategóriájából történő kivétele és nem elfogadása - sajátos módon - de a nő várandósság-megszakításra való kényszeríthetőségét is korlátozza, mely utóbbi veszélyre a Határozat is kitér. Fontos, hogy a várandósság-megszakításra kényszerítést a jogrend bűncselekményként szankcionálja, ám magának a kényszerítésnek a rendkívül szerteágazó módszerei, valamint a kényszerítő személynek az esetek többségében a várandós nőhöz érzelmileg kötődő kapcsolata kérdésessé teszi, hogy hány ilyen esetben várható valóban büntetőeljárás, vagyis az állam ténylegesen fel tud-e lépni az ilyen bűncselekmények ellen.
Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a törvénymódosítás előkészítői és a törvényalkotók a fenti szempontokat is megvizsgálják. [Vissza a tartalomhoz]
A jelen Dokumentumot benyújtó civil szervezetek hangsúlyozni kívánják, hogy javaslataikat és ajánlásaikat bármely más személytől illetve szervezettől függetlenül terjesztik elő. A Dokumentum önálló javaslatokat tartalmaz, más javaslatok véleményezését nem tekinti feladatának.
A Dokumentum következetesen törekszik arra, hogy alapelveinktől való eltérés nélkül, de a különböző hivatalos testületek, ezeken belül is kiemelten az Alkotmánybíróság, és nem utolsósorban a magyar emberek véleményét is figyelembe véve fogalmazza meg mondanivalóját.
A Dokumentum ezért korántsem csupán elvi állásfoglalást tesz, hanem számos konkrét javaslattal áll elő. A Határozat III. fej. 1/a. kijelenti: "...az Alkotmány 54. § (1) bekezdése és a 8. § (1) bekezdése "az állam elsőrendű kötelességévé" teszi az emberi élet védelmét." Javaslataink messzemenően figyelembe veszik és minden tekintetben összhangban vannak a Magyar Köztársaság Alkotmányával és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataival.
A Dokumentumban szereplő javaslatok az életvédelem területén jelenleg tátongó hiányosságok közül elsősorban azokkal foglalkoznak, amelyek az alkotmányos követelmények megvalósulásához a lehető legsürgősebben megvalósítandók. Szorgalmazzuk ezért, hogy javaslatainkat törvény és ne valamilyen más, alacsonyabb szintű jogi szabályozás tartalmazza, mert csak ebben látjuk gyors megvalósulásuk biztosítékát.
Javaslataink következetesen törekszenek arra, hogy kifejezzék azon meggyőződésünket, mely szerint az életvédelem területén csak széleskörű nemzeti (állami-egyházi-civil) összefogástól várható érdemi eredmény.
Meggyőződésünk, hogy javaslataink megvalósítása esetén az életvédelem területén átütő eredmények érhetők el, mely a művi várandósság-megszakítások számának jelentős csökkenésében is megmutatkozna. [Vissza a tartalomhoz]
Kelt Budapesten, 2000. február 8-án
Zsigmond Vince s. k.
főtitkár
Magzatvédő Társaság
a munkacsoport vezetője
| Dr. Téglásy Imre s. k. főtitkár Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség | Komáromi János s. k. országos képzési felelős Ferences Világi Rend |
| Dr. Fejérdy Gábor s. k. alelnök Katolikus Orvosok Szent Lukács Társasága | Dr. Osztie Zoltán s. k. elnök Keresztény Értelmiségiek Szövetsége |
|
Dr. Drenyovszky Irén s. k. elnök Keresztény Orvosok Magyarországi Társasága |
Dr. Pruzsinszky József s. k. főtitkár Magyar Bioetikai Társaság |
Dr. Körmendy Mária s. k.
titkár
Természetes Családtervezést Segítő Egyesület
| 
|
© 2000, Magzatvédő Társaság