Evangélium:

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20

 
Elmélkedés:

Jézus példabeszéde a magvetőről, amit a mai evangéliumban olvasunk, nem egy a mezőgazdaságban dolgozó emberek számára tartott érdekes előadás, hanem mélyértelmű tanítás az emberi szívek állapotáról. Az ige, az isteni tanítás ugyanúgy, mint a vetőmag, mindig termékeny és életadó. Csak az a kérdés, hogy milyen földbe hull. Az emberi lélek különféle talajokhoz hasonlít: van, akiből a gonosz azonnal kitépi a hallott igét; másoknál talán gyors, de gyökértelen lelkesedés követi, és vannak, akiknél a világ zaja és gondja fojtja el a szót.
Jézus példázata tükör számomra: én milyen talaj vagyok? Meghallom-e az evangélium szavát? Akarom-e, hogy növekedjen, fejlődjön lelkemben? Elmélyítem-e vagy hagyom, hogy a felszínes élmények, aggodalmak, csábítások megfojtsák bennem? Jézus azt várja, hogy jó földdé váljak!
„Jó földnek”, „jó talajnak” lenni nem születési adottság. A talaj művelhető, azaz a szív is formálható, megújítható. A szentírás napi olvasása, a rendszeres ima, a szentségek vétele mind-mind olyan „kapavágások” vagy „gereblyézések”, amelyek eltávolítják a gyomokat, meglazítják a talajt, és lelkünk mélyebb rétegeibe juttatják az evangélium erejét.
Isten igéje mindig hatékony és időszerű. Ha befogadjuk, gyümölcsöt hoz bennünk, akár százszorosat is. Minden reggel, amikor kezünkbe vesszük a bibliát, új mag hull a szívünkbe. Minden este, amikor csendben átgondoljuk a napunkat, megöntözzük ezt a magot. Isten igéje így formálja életünket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy tanítasz és elveted szívembe az élet igéjét. Adj nekem figyelmes, nyitott és készséges szívet, amely nem kemény, nem sekélyes, nem tövisekkel teli, hanem jó föld, amely képes befogadni a te szavadat! Segíts, hogy ne csak hallgatója, hanem megélője és hirdetője legyek az evangéliumnak! Tisztíts meg a világi aggodalmaktól és a hiábavaló vágyaktól, hogy a te örökérvényű tanításod termést hozzon bennem, hitben, reményben és szeretetben! Szavad legyen életem világossága és vezessen el a mennyei Atya örök országába!