Evangélium:

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.
Mt 5,20-26

 
Elmélkedés:

Jézus arra figyelmeztet minket a mai evangéliumban, hogy az igazságosság nem a törvény betűjének megtartásában áll, hanem a szív tisztaságában. Ő nem betartandó szabályokat ad, hanem új látásmódra hív. Amikor azt mondja, hogy igaz voltunknak felül kell múlnia az írástudókét és farizeusokét, akkor nem több vallásos gyakorlatot követel, hanem mélyebb hitet és bizalmat Isten iránt. A böjti idő alkalom számunkra, hogy visszafogjuk magunkat a beszéd, a másik ember feletti ítélkezés területén, félretegyük a neheztelést, ne követeljünk bosszút. Természetesen ez nem könnyű, de az evangélium logikája nem a minimumra való törekvés. Jézus ugyanis többet vár tőlünk. Ez a kiengesztelődés többlete, a megbocsátás bátorsága, a sértettség érzésének elengedése.
„Hagyd ott ajándékodat az oltár előtt.” Jézus szavai szerint az Istennek való ajándékunk értelmetlenné válik, ha közben szívünkben haragot hordozunk embertársunk iránt. A hit arra hív, hogy lépéseket tegyünk a megbékélés felé.
Gondoljunk most valakire, akivel már régóta elhidegült vagy talán már meg is szűnt a kapcsolatunk. Vagy valakire, akinek régóta nem néztünk a szemébe, vagy akitől sosem kértünk bocsánatot. Talán az lesz ennek a nagyböjtnek a legnagyobb ajándéka, hogy újra szeretetteljes kapcsolatot létesítünk vele. És akkor majd valóban tiszta szívvel állhatunk Isten elé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te nem elégszel meg a látszattal, hanem szívem mélyére tekintesz. Segíts, hogy őszintén szembenézzek a haraggal, a kimondatlan sérelmekkel, az elrejtett fájdalmakkal! Taníts arra, hogy a kiengesztelődés fontosabb legyen, mint az igazam bizonygatása! Adj bátorságot, hogy én tegyem meg az első lépést, akkor is, ha nehéz, ha fáj, ha félek az elutasítástól! Adj bátorságot a megbocsátáshoz és a bocsánatkéréshez! Legyen ez a nagyböjt a belső béke útja. Segíts, hogy megtanuljam újra észrevenni a másik ember arcán a te arcodat, az embertárs szemében észrevenni a te tekintetedet!