Evangélium:

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.”
Mt 7,21. 24-27

 
Elmélkedés:

Jézus szavait olvassuk a mai evangéliumban: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” Ez a figyelmeztetés nem félelmet akar kelteni bennünk, hanem kimozdít minket a tétlenségből. Az advent, a karácsony előtti készülődés ideje, lehetőség számunkra, hogy megkérdezzük magunktól: sziklára vagy homokra épül-e az életünk?
A homok nem feltétlenül rossz, csak éppen nem alkalmas alapnak, mert nem elég szilárd. A homok jelképezheti a csupán megszokásból mondott imákat, a lelketlenül végzett szertartásokat, a külsőleg látszó, de ingatag hitet. A szikla ugyanakkor a meggyőződésből fakadó hitet, a Krisztushoz való ragaszkodást jelenti.
Adventben sokan keresik a fényt, a meghittséget, de ha az ünnepi érzés és hangulat mögött nincs személyes kapcsolat Krisztussal és ha nem váltjuk tettekre az evangéliumot, az advent csak homokra épített várakozás marad.
A bölcs ember számára az Úrtól hallott tanítás életformává válik. Nemcsak hallgatja Jézust, hanem engedi, hogy szava irányt szabjon döntéseinek, emberi kapcsolataiban meghatározóak legyenek a jócselekedetek.
Advent kérdése ez: mit építek most? Önmagam elképzeléseit vagy az Istennek való engedelmesség biztos otthonát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a szikla, akire biztonsággal építhetek. Taníts engem nemcsak hallgatni a szavadat, hanem meg is élni azt nap mint nap! Ne engedd, hogy elég legyen számomra a külső vallásosság, a szép szavak, ha közben nem közeledek hozzád! Add, hogy az adventi időben megszilárduljon hitem! Mutasd meg, hol kell újjáépítenem az életemet! Legyen bennem csend, hogy meghalljam szavadat, és bátorság, hogy megtegyem mindazt, amit kérsz tőlem!