2021. augusztus 3. – Kedd

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.
Mt 14,22-36


Elmélkedés:

Fárasztó evezés, törékeny hajó, erős ellenszél és emberi félelem. E dolgok foglalják röviden össze, hogy mi veszi körül, mi jellemzi az apostolokat a mai evangéliumi történetben. Ráadásul Mesterük, Jézus nincs velük, ő éppen imádkozik a hegyen. A két kép közti különbség óriási: Jézus békésen, egyedül, csendesen imádkozik, az apostolok pedig a háborgó tengeren küzdenek belső félelmeikkel és a külső veszéllyel, a természeti erőkkel. Éjszaka van, az apostolok úgy érzik, életük veszélyben van. Jézus közeledése hoz számukra fordulatot.
Milyen szándék vezette Jézust, amikor a víz tetején járt? Miért tette ezt, amikor tudhatta, hogy megjelenése félelmet fog kelteni tanítványaiban? A vízen járás esetében nem öncélú csodáról, nem magamutogatásról van szó. Jézus az ő istenségét igazolja apostolai előtt e tettével és hitet akar ébreszteni bennük. Olyan jelet mutat, amely alapján valóban hihetnek abban, hogy ő Isten. Istenségét egyrészt az mutatja, hogy képes a víz tetején járni, nem süllyed el, azaz nem vonatkoznak rá ennek a világnak természeti törvényei. Másrészt abban nyilvánul meg isteni hatalma, hogy képes megmenteni a kicsinyhitű Pétert. E különleges jelek elérik hatásukat, a tanítványok így vallják meg hitüket: „Te valóban az Isten Fia vagy!”
Kételkedéseimben Jézus segítségemre siet, hogy megmentsen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!