Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Jn 10,11-18


Elmélkedés:

Az apostolok módján
Egyházunk minden esztendőben húsvét 4. vasárnapján a Papi és szerzetesi hivatások világnapját tartja. Ezen a napon minden pap hálát ad Istennek azért, hogy megkapta a papi hivatás ajándékát, és helyénvaló az is, ha a hívek hálát adnak Istennek azért, hogy a papok személyében jó pásztorokat küld az ő vezetésükre. A papság lényegét így is megfogalmazhatjuk: Krisztust követni az apostolok módján. Nincs ugyan személyes fizikai kapcsolat az Úrral, de van lelki kapcsolat. A pap azt vállalja, hogy a maga korában Krisztust követi, mégpedig úgy, ahogyan egykor az apostolok tették.
Ez a megfogalmazás azért helyes, mert benne rejlik, hogy minden ifjút Krisztus hív meg az ő követésére és szolgálatára. Hogyan is történt egykor ez a meghívás, kiválasztás? Ezt olvassuk Márk evangéliumában: „Jézus fölment a hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. A választottak csatlakoztak hozzá, tizenkettőt választott ki, hogy társai legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az evangéliumot” (Mk 3,13-15). Nem személyes ambícióból vagy buzgóságból született meg egykor az apostoli testület, azaz nem a leendő apostolok jelentkeztek egy új feladatra, mert úgy érezték, hogy többre is képesek, minthogy éveken keresztül vándoroljanak mesterükkel. És arról sincs szó, hogy Jézus egy toborzó beszédet tartott volna sok-sok tanítványának ismertetve, hogy milyen új küldetést gondolt ki, aztán bárki szabadon jelentkezhetett, aki erőt érzett magában. Jézus személyes kezdeményezése a meghívás és ebben senki nem befolyásolhatja őt. Napjainkban is ugyanígy történik a meghívás.
Abban az időben azért választotta ki az apostolokat, hogy „társai legyenek.” Az apostoli és a papi hivatás lényeges elemével találkozunk itt. Jézus sok időt fordított arra, hogy a kiválasztottak megismerjék személyét és elsajátítsák életmódját. Az volt a szándéka, hogy ő és az általa kiválasztottak között közösség és barátság alakuljon ki. Soha nem tekintett úgy tanítványaira, mintha szolgák lettek volna, nem várta azt, hogy kiszolgálják. Barátainak tekintette őket, akikkel megosztotta életét. Amikor valaki felismeri és elfogadja a papi hivatást, akkor elkezdi tanulmányait a papnevelő intézetben. Ezek az évek olyanok számára, mint az a három esztendő, amíg az apostolok együtt voltak Jézussal. A papságra való felkészülés ezt jelenti: még jobban megismerni és még jobban megszeretni Jézust.
A papságra készülő személynek az évek során egyre jobban magára kell ölteni Krisztust, egész személyiségét át kell adnia az Úrnak. Tudatosítani kell magában, hogy mindazok a szent cselekmények, amelyeket végezni fog, azt Krisztus nevében teszi, aki meghívta őt, hogy munkatársa legyen a kegyelem közvetítésében. Szolgálata csak akkor lesz eredményes és lelkiekben gyümölcsöző, ha benne meglátják, megtapasztalják a hívek az Úr jelenlétét.
Még egy dolgot meg kell említenünk, amit a papságra készülő fiatalnak el kell sajátítania: Krisztust kell keresnie és látnia az emberekben. A pap nap mint nap találkozik az emberekkel, a rábízott hívekkel, akikben fel kell ismernie Krisztust. Szolgálatát akkor fogja igazi alázattal és buzgósággal végezni, ha meglátja az emberekben az Urat és szeretettel fordul feléjük.
Jézus egykor ezekre a dolgokra tanította apostolait, és ezeket kéri azoktól is, akiket napjainkban hív a papi szolgálatra. Kérjük őt, hogy hívjon és küldjön olyan fiatalokat, akik nagylelkűen ajánlják fel neki önmagukat és életüket. Az apostolok meghívása jól bevált, hiszen általuk és utódaik által él és növekszik immár kétezer esztendeje az Egyház. Kérjük Jézust, hogy ma is hívjon olyanokat, akik az apostolok módján követik őt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Miként egykor kiválasztottad az apostolokat és elküldted őket, hogy a te nevedben tanítsanak és csodákat tegyenek, úgy napjainkban is hívj magadhoz fiatalokat, akik téged és szeretetedet megismerve indulhatnak a világba. Küldj az evangélium hirdetésére, valamint isteni titkaid és csodáid közvetítésére papokat, akik életüket egészen neked szentelik! Add, Urunk, hogy elfogadják és hűséggel teljesítsék hivatásukat mindazok, akiket a papságra vagy a szerzetesi életre kiválasztasz. A te szereteted alakítsa át szívüket, hogy képesek legyenek embertestvéreiknek továbbadni a te jóságodat, irgalmadat és szeretetedet!