Egy alkalommal Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre.” A zsidók azt felelték: „Most már tudjuk, hogy valóban ördögtől megszállott vagy. Ábrahám meghalt, és a próféták is meghaltak. Te meg azt mondod: „Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre”. Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Ti Isteneteknek mondjátok őt, de nem ismeritek. Én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló, hazug lennék. De én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond. Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre felháborodtak: „Még ötvenesztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” A zsidók erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azonban eltűnt előlük, és kiment a templomból.
Jn 8,51-59


Elmélkedés:

Jézus nem csupán egy próféta, nem csak egy erkölcsi tanító vagy egy szentéletű férfi. Ő több ezeknél. A mai evangéliumi részben olyan döbbenetes kijelentést tesz, amitől megrendül a környezete: „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Az „én vagyok” kifejezéssel Isten önmagát határozza meg, saját magát nevezi így, amikor a lángoló, de el nem égő csipkebokorban megjelenik Mózesnek. Jézus tehát nemcsak Isten küldötte, hanem maga az élő Isten jelenléte közöttünk.
Ez a legnagyobb próbatétel számunkra: hinni abban, hogy Jézus valóban Isten. Nemcsak egy múltbeli személy, hanem ma is jelen van, ma is szól hozzánk, ma is jelen van az életünk eseményeiben, mert ő az örökkévaló Isten. Aki nem hisz ebben, az vagy támadja, vagy közömbös marad. Akik egykor hallották kijelentését, köveket ragadtak, mert szavait istenkáromlásnak tartották, ami halálbüntetést érdemelt. A ma embere inkább legyint vagy közömbösen elfordul.
De mi hívő emberek vagyunk, akik életünk alapját és értelmét keressük. Ha Jézus valóban az, akinek mondja magát, akkor minden, amit tanított és tett, igaz és érvényes. Ezt felismerve életünk új irányt vehet. Már nem sodródunk a tömeggel, hanem valakire figyelünk, aki vezet minket, ő az örökkévaló Isten.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Nem akarok köveket ragadni és nem akarok elfordulni tőled. Inkább leborulok előtted, aki örökké létezel, mert jelen vagy a múltban, a jelenben és a jövőben. A világ zajában oly könnyű elfelejteni, hogy te nemcsak egykor jártál az emberek között, hanem most is itt vagy. Jelen vagy a csendben, jelen vagy kérdéseimben, jelen vagy a szívem mélyén. Segíts, hogy a hitem élő, mozduló, irányt mutató legyen! Adj nekem figyelmes szívet, amely kimondja: „Te vagy az én Uram és Istenem!”