Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.
Mt 19,13-15


Elmélkedés:

A bibliai időkben, Jézus korában nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók gyermekekkel foglalkozzanak. A vallás a komoly, felnőtt férfiak ügye, a gyermekek inkább tartsák magukat távol ettől, és semmiképpen ne zavarják meg őket tanító vagy törvénymagyarázó tevékenységükben. E felfogás ismeretében nem kell meglepődnünk a tanítványok magatartásán, akik visszautasították a gyermekekkel Jézushoz igyekvőket. Jézus azonban, aki már sok más kérdésben túllépte korának szokásait és hagyományait, most is újszerűen, a megszokottal ellentétesen cselekszik. Bizonyára a tanítványok is elcsodálkoztak, amikor Mesterük barátságosan és szeretettel fogadta a gyerekeket és megáldotta őket.
Érdemes odafigyelnünk Jézus cselekedetére, kézmozdulatára. Korábban már sok betegre tette rá a kezét, hogy azok meggyógyuljanak. E kéz most nem gyógyító szándékkal érinti a gyermekeket, hanem áldást oszt. Ugyanakkor isteni kegyelmeket közvetít, miként a gyógyítások esetében is. Kegyelmet, amely kiárad minden emberre, köztük a kicsinyekre, a gyermekekre is.
A jelenet elgondolkoztat minket: Feladatomnak, keresztény kötelességemnek érzem-e, hogy a kicsinyeket Krisztus szeretetére tanítsam és a benne való hitre neveljem? Segítem vagy akadályozom azokat, akik Jézushoz igyekszenek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erősíts engem mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!