Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34


Elmélkedés:

Az ég madarairól, a mezei liliomról és a réti virágokról költői módon beszél Jézus. Mi természetesen nem irodalmi szempontból elemezzük szavait, hanem azok lelki tartalmát keressük. Jézus az isteni gondviselést magasztalja. A gondviselés az egész világra, s benne minden élőlényre kiterjed, különösen is az emberre. Az ember esetében azonban nem szűkíthetjük le azoknak a javaknak a biztosítására, amelyek az életben maradásunkhoz szükségesek.
A Jézust megelőző időkben az isteni gondviselés azt szolgálta, hogy felkészítse a teremtett világot és az embert a második isteni személy, a Fiúisten jövetelére. És mit szolgál a Jézust követő időkben? Jézus emberré válása, amit a vallási szóhasználatban megtestesülésnek nevezünk, maga is az isteni gondviselés része. Isten az emberiség segítségére siet, hogy megmentse a bűnösöket. Ezt nevezzük megváltásnak. Jézus, a Megváltó eljön világunkba, hogy szenvedésével és kereszthalálával megváltást szerezzen nekünk.
A gondviselés napjainkban is arra irányul, hogy megtaláljuk Istent, bűneink megbocsátóját. A gondviselés megmutatja számunkra a hit útját, amelyen járva eljuthatunk az üdvösségre. A gondviselő Isten törődik lelkünkkel. Törődik örök sorsunkkal. Megad számunkra minden lelki segítséget az üdvösséghez, de ezzel nem veszi el szabadságunkat, szabad akaratunkat. Mi dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.