Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
Lk 16,9-15


Elmélkedés:

Jézus határozott kijelentése így hangzik a mai evangéliumban: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti.” A mondás vallási életre vonatkozó értelme az, hogy vagy Isten szolgálatába állítjuk életünket vagy a gonosz szolgálatába. A gonosz lélek, a sátán kísértése azt jelenti, hogy újra és újra az ő szolgálatába akar állítani minket, azt kéri, hogy ne engedelmeskedjünk Istennek. E kísértést sokan nem tudják visszautasítani, és például egy kis anyagi haszonért vagy előnyért eladják lelküket. Ezzel az ő számukra nem valósul meg Isten üdvözítő terve. A pillanatnyi, evilági haszon reményében visszautasítják Isten szelíd uralmát és nem gondolnak döntésük következményére. Ezzel szemben Isten szolgálatának jutalma az örök élet.
Az Istennek való szolgálat osztatlan szívet, teljes odaadást kíván tőlünk. Az emberek előtt lehet alakoskodnunk, színészkednünk, megjátszhatjuk magunkat, de hasonló kétszínűséggel semmire sem megyünk Isten előtt, mert jól ismeri szívünk szándékait, gondolatainkat és érzéseinket. Őt nem tudjuk megtéveszteni a vallásosság látszatával. Az Úr tekintete leveszi álarcunkat, amellyel el akarjuk takarni valódi személyiségünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Add nekem kegyelmedet, hogy akkor is boldognak érezzem magam, ha hitem miatt szavakkal vagy cselekedetekkel bántanak. Bár a világban élek, mégsem vagyok a világé, mert egész életemmel téged akarlak szolgálni. Add nekem a hit ajándékát! Add nekem a hithez való hűség kegyelmét! Add nekem a hitben való kitartást és növekedést! Tudom, hogy hitből fakadó jócselekedeteimmel biztosíthatom üdvösségem. Tudom, hogy hitből fakadó imáimmal segíthetek másokat az üdvösség útján. Segíts, hogy tetteim és szavaim dicsőséget szerezzenek neked, aki mindenkit az örök életre hívsz!