2016. július 28. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.
Mt 13,47-53


Elmélkedés:


Az Isten országáról szóló hetedik példabeszéd a halászhálóról szól, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A halász csak az értékesebb, a nagyobb halakat tartja meg, mert azokat tudja értékesíteni, a kisebbeket és minden mást, ami a hálóba akad, visszadob a tengerbe. A szétválasztásnak, válogatásnak ez a mozzanata hasonlít ahhoz, amikor aratáskor a munkások szétválasztják az értékes, táplálkozásra alkalmas búzát a haszontalan gyomnövénytől, a konkolytól. Itt is az isteni ítélet és igazságosság megnyilvánulásáról van tehát szó.
Ennek fényében pontos képet kapunk arról, hogy evangéliumának megírása idején Máté már megtapasztalja azt, hogy a krisztusi közösség tagjai sorában jók és rosszak, szentek és bűnösök egyaránt vannak. Isten nem akadályozza meg, hogy az utóbbiak is a közösség tagjai közé kerüljenek, hiszen Isten országába minden ember meghívást kap. Sajnos nem mindenki él Isten kegyelmével és nem mindenki méltó arra, hogy a közösség tagja legyen. Ennek megítélése azonban nem az ember feladata, hanem Istené. Az ítélet, az emberi cselekedetek megítélésének joga egyedül Istené, aki mindig igazságosan, ugyanakkor irgalmasan ítéli meg életünket. Törekednünk kell arra, hogy Isten országa általunk is növekedjen a világban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!