Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29


Elmélkedés:

Szent Tamás apostolt ünnepeljük a mai napon, aki az evangélium szerint hitetlenkedve, kételkedve fogadta apostoltársai szavait arról, hogy távollétében megjelent nekik az Úr. Tamás ezt mondta: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Ha már egyszer is kételkedtünk valamiben, vagy ha egyszer is megingott bennünk a hit, akkor megértjük Tamás szavait. Ő bizonyosságot szeretne. Nem csak mások vallomása alapján szeretne hinni, hanem a személyes találkozásra szeretné alapozni hitét.
Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el kételyeit s jut el a hitre. Mi történt valójában Tamással? Mi eredményezte benne ezt a gyökeres változást? Mitől lett e hitetlenkedő ember egyszer csak hívővé? Apostoltársainak tanúságtétele egyáltalán nem volt meggyőző számára. A nyolc napig tartó gondolkodás, értelmi tűnődés szintén nem hozott eredményt, hanem talán csak növelte hitetlenkedését. Az esemény leírásából világosan kitűnik, hogy egyedül a feltámadt Krisztus személyes jelenléte, a vele való közvetlen találkozás rombolja le Tamásban a hitetlenséget. A találkozás pillanatában Tamás ezt mondja: „Én Uram, én Istenem.” Ez az ő hitvallása. Egy olyan embernek a hitvallása, aki korábban kételkedett. Egy olyan ember hitvallása, aki a hitetlenségből eljutott a hitre.
A hit útján járunk. Néha nekiiramodunk lelkesen, néha csak bukdácsolunk. Mindennapi imáinkban érdemes Jézushoz fordulnunk, hogy erősítse hitünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!