Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken. Jaj nektek! Olyanok vagytok, mint azok a sírok, amelyeket kívülről nem lehet észrevenni. Az emberek fölöttük járnak – anélkül, hogy tudnák.” Erre egy törvénytudó méltatlankodni kezdett: „Mester, ha ilyeneket mondasz, minket is gyalázol.” Ő azonban így folytatta: „Jaj nektek is, törvénytudók! Elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, ti magatok azonban még egy ujjal sem segítetek azokat a terheket hordozni.”
Lk 11,42-46


Elmélkedés:

A mai evangéliumi rész a tegnapinak a folytatása. A jelenet helyszíne annak a farizeusnak a háza, aki vendégül látja Jézust. A beszélgetés egyáltalán nem nevezhető barátinak. A farizeusok számon kérik Jézustól a törvények megtartását, s ezzel ők kezdeményezik a vitát. Erre válaszként Jézus is számon kéri tőlük a törvények megtartását. Tudja jól, hogy a farizeusok a törvények betű szerinti megtartására törekednek, és még a legjelentéktelenebb fűszernövények után is megfizetik a tizedet. A tized megfizetésével kapcsolatban a mózesi törvény úgy rendelkezik, hogy mindabból, amit megterem valakinek a földje, minden esztendőben vegyen le egy tizednyi részt, és azt áldozatul ajánlja fel Istennek (vö. MTörv 14,22-23). A farizeusok szigorúan odafigyeltek ezen előírások pontos megtartására, de eközben nem teljesítettek olyan alapvető kötelezettségeket, amelyeket a törvény szintén tartalmazott, mint például az Isten iránti szeretetet és az emberek iránti igazságosságot.
Bár Jézus vendég ezen az étkezésen és talán udvariasságból hallgathatna is, de ő mégsem ezt teszi, mert kötelességének érzi, hogy figyelmeztesse a jelenlévőket saját bűneikre. Nem elnéző tehát a bűnösökkel szemben, hanem nyíltan rámutat hamis vallásosságukra, s ezzel akarja őket ösztönözni bűneik megbánására, illetve arra, hogy Isten szándékára figyeljenek a törvényekben.
Ha felfedezem Isten parancsai mögött az üdvözítő szándékát, akkor örömmel fogom teljesíteni a törvényeit.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te hívásodra vállalkozunk az igehirdetés és a tanúságtétel feladatára, amelyet mindenkor a te nevedben szeretnénk végezni. Bátoríts bennünket, hogy akkor is folytassuk szolgálatunkat, ha az eredmény csekély. Ha hűséggel teljesítjük kötelességünket, nincs okunk félelemre, mert isteni közreműködésed eredményt hoz, gyümölcsöt fakaszt. Légy velünk és kísérjen minket áldásod, hogy az evangélium igazságának hirdetése által növekedjék az Isten országa! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!