2020. június 1. – Hétfő

Jézus a szenvedését megelőző napokban példabeszédekben kezdett szólni a főpapokhoz és a nép elöljáróihoz: Egy ember szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel; pincét is ásott, meg őrtornyot is épített benne. Aztán bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott messze földre.
Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőmunkásokhoz egyik szolgáját, hogy beszedje a szőlő terméséből neki járó részt. Ezek azonban nekiestek, megverték, és üres kézzel elkergették. Ekkor másik szolgát küldött oda hozzájuk: annak betörték a fejét, és gyalázatosan elbántak vele. Küldött egy harmadikat is: azt megölték. Küldött aztán még többet: közülük egyeseket megvertek, másokat pedig megöltek. Ezután már csak az egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Végül őt küldte hozzájuk, mert így gondolkodott: „A fiamat csak becsülni fogják.” A szőlőmunkások azonban így biztatták egymást: „Itt az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!” Nekiestek tehát, megölték, és kidobták a szőlőből. Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura: Elmegy, elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást?
A kő, amelyet az építők félredobtak, szegletkővé lett.
Az Úr tette azzá; csodálatos dolog ez a mi szemünkben.
Erre el akarták fogni Jézust, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták tehát, és eltávoztak.
Mk 12,1-12


Elmélkedés:

Jézus példabeszédei általában örömteliek, pozitív példát adnak, a hallgatóság könnyen felismeri, hogy mit kell tennie. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázat, amit a mai evangéliumban olvasunk, egészen más kicsengésű. Ebben a történetben Jézus nem egy bizonyos cselekvésmódra szeretne ösztönözni, hanem egy leírást ad benne Isten és a választott nép kapcsolatáról. A hasonlat mélyebb értelmét keresve pedig azt is észrevesszük, hogy Jézus saját származásáról, küldetéséről és sorsáról is beszél.
A tanítás most nem a néphez vagy a tanítványokhoz szól, hanem a vallási vezetőkhöz és a főpapokhoz. Az ő számukra egészen világos, hogy mit akar Jézus mondani, hiszen jól ismerik azokat a prófétai jövendöléseket és más szent iratokat, amelyek Isten és az ő választott népének kapcsolatát a szőlősgazda és a szőlőskertje képével mutatják be. Elsősorban Izajás próféta könyvének 5. fejezetével és a 80. zsoltár szövegével mutat nagy hasonlóságot a történet.
Jézus tanításában a szőlőskert bérlői egyre erőszakosabban lépnek fel a gazda küldötteivel szemben, amely kép a próféták elutasítását szemlélteti. A cselekmény akkor éri el csúcspontját, amikor a gazda egyetlen fiát küldi el hozzájuk, de a gonosz munkások őt is megölik. Jézus itt burkoltan arról beszél, hogy ő a mennyei Atya egyetlen Fia, akit a gonoszok megölnek. Tudjuk, hogy jövendölése az ő kereszthalálával teljesedik be.
Elutasítom vagy üdvözítőmnek tartom-e Jézust?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.