Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz:
„Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.”
Lk 7,31-35


Elmélkedés:

Az evangéliumi történetek szerint Jézus számos alkalommal figyelmeztette hallgatóit, hogy aki komolyan gondolja az ő követését, annak hallgatnia kell tanítását és a mindennapi életben meg is kell azt valósítania. Jó példa erre a homokra, illetve a sziklára építő emberekről szóló példabeszéd. A mai evangéliumban szintén ezzel kapcsolatban mond egy példázatot a furulyázó gyermekekről, akiknek a játékára nem figyelnek fel az emberek. A mi Urunk szavait azonban nem engedhetjük el egyszerűen a fülünk mellett, hiszen ez a tanítás az életünket akarja Istennek tetszővé alakítani.
Vannak olyan emberek, akik mindig a saját fejük után mennek, állandóan a maguk elképzeléseit akarják megvalósítani, s nem törődnek mások véleményével vagy figyelmeztetésével. Ők azok, akik senkire sem hallgatnak. Talán még Jézusra sem. Sokan szívesen mennek hozzá, akár távoli vidékekről is, hogy hallgassák tanítását, de nem mindenki készséges erre. Érdekes, hogy Jézus ugyan szóvá teszi ezt, mégsem bosszankodik miatta. Nem lesz indulatos és nem akarja erőszakkal megtéríteni őket. Meghagyja szabad akaratukat és döntésüket. Jól tudja, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet sokat kezdeni, mert ők nem magukban keresik a hibát, hanem a nekik szóló tanításban vagy tanítóban. Tudja, hogy igazat tanít, s szavait cselekedetei igazolják.
Hallgatok-e nekem szóló szavára?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Földi küldetésedet befejezvén visszatértél a mennybe, az Atya közösségébe, s ezzel megmutattad, hogy hová vársz bennünket. Megígérted, hogy elküldöd a Szentlelket, aki megerősít minket a tanúságtételben. Várjuk Szentlelked eljövetelét, aki megtanít bennünket arra, hogy az Egyház tagjaiként az evangélium örömhírét terjesszük a világban. E küldetésünk teljesítése közben sem feledkezünk el végső célunkról, azaz arról, hogy a mennybe jussunk.