Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.”
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.”
Mt 8,5-11


Elmélkedés:

A mai evangéliumban egy nem zsidó, azaz pogány ember, a római hadsereg katonatisztje találkozik Jézussal. A korabeli zsidóság számára ellenszenves volt a rómaiak jelenléte, különösen is a katonáké, akik keményen, olykor egészen kegyetlenül érvényesítették a megszálló hatalom akaratát. Emiatt alakult ki az a várakozás, hogy az eljövendő Messiás majd megszabadítja a népet az idegen elnyomástól. A római századost nem a vallás iránti érdeklődés vagy az Isten utáni vágyakozás vezeti Jézushoz, hanem egy szükséghelyzet, szolgájának betegsége. Jézus nem utasítja el, hanem meghallgatja a százados kérését, s kifejezi készségét, hogy rögtön indul és segíteni fog.
Jézus válasza, az azonnali készség meglepi a századost, mert ez a felelet felülmúlja várakozását. Nem számított arra, hogy Jézus elmegy a házába, meglátogatja a beteg szolgát, s méltatlannak is érzi magát erre. Szavai arra utalnak, hogy jól ismeri a zsidó törvényeket, miszerint zsidó ember nem léphet be pogány emberek házába. Tiszteletben tartja tehát a zsidókra vonatkozó előírást és nem is kéri Jézustól annak megsértését, számára elegendő volna az, ha Jézus akár a távolból is tudna segíteni szolgáján. Tapasztalatát a katonai életből meríti: ha egy tiszt parancsot ad, akkor a beosztottja engedelmeskedik neki. Ugyanígy, ha Jézus mond valamit, akkor az meg fog történni. Ezen a ponton mutatkozik meg tehát a százados hite, hiszi, hogy az Úr képes szavával gyógyítani, s ez a hit váltja ki Jézus elismerését.
Milyen személyes tapasztalat vezet ahhoz, hogy higgyek Jézusban?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Örökkévaló Istenünk! Elindulunk adventi utunkon, megkezdődik számunkra a karácsonyi előkészület. Szeretnénk megérteni a régmúlt idők eseményeit, a te titkaidat az üdvtörténet során. Aztán megértjük, hogy tovább kell lépnünk a múltról való merengésnél és tovább kell lépnünk a jelen valóságánál és a jövőbe kell tekintenünk. A jövő felé kell fordulnunk, hogy ki tudjunk lépni a jelen sötétségéből és reménytelenségéből. Mert Jézus Krisztus újbóli megszületése világosságot támaszt körülöttünk és reményt ébreszt bennünk. Segíts minket, hogy helyesen értékeljük a múltat! Adj erőt a jelen mindennapi küzdelmeihez és új értelmet jövőnknek!