Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Lk 3,1-6


Elmélkedés:

Készítsétek az Úr útját!
Az ember ösztönösen elutasít mindent, ami veszélyezteti vagy tönkreteszi boldogságát, így például a szenvedést és fájdalmat is sokan ilyennek tekintik. Azt választjuk, ami tetszik nekünk, ami jólétet és beteljesülést ad nekünk mind rövid, mind hosszabb távon életünk során. De a tapasztalat azt tanítja, hogy nem könnyű megtalálni, amire vágyunk, s ami valóban tökéletes boldogsággal tölt el minket. Természetesen találunk örömöt, de gyakran nem tart sokáig vagy nem igazán teljes. Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, minden emberi törekvésünk és valamennyi cselekedetünk kapcsolatban van a teljes igazság, a végtelen boldogság, azaz Isten keresésével. Emberségünk, emberi lényünk mélyén vágyunk arra, hogy egyre tudatosabban keressük, s közben meg vagyunk róla győződve, hogy keresésünk eredménnyel fog járni. Jogos ez a meggyőződés, mert keresésünk nem más, mint válasz az ő kezdeményezésére. Nem keresnénk Istent, ha ő előbb nem keresne minket, embereket és nem akarna velünk kapcsolatba lépni. Azt szeretné, hogy megtaláljuk őt.
Az adventi időszakban felerősödik bennünk az Isten utáni vágy és különösen is aktív a keresésünk. Képesek vagyunk akár „hegyeket is megmozgatni” annak érdekében, hogy vágyunk beteljesedjen és találkozzunk Istenünkkel. Nem rettenünk vissza attól, amit az evangéliumban hallunk, még ha nem is szó szerint kell ezt megvalósítanunk: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el.” Keresztelő János útkészítésről beszél. De a nagyságrendet tekintve nem egyszerű útról van itt szó, hanem szinte egy autópálya építésről. Magyarországon ugyan nem jellemző, de más helyeken, ahol magas hegyek és mély völgyek között visz az autópálya, bizony szükség van a völgyek feltöltésére, a hegyek lefaragására vagy éppen alagutak építésére. Persze a pusztában, ahol Keresztelő János élt, nincs szükség ekkora építkezésekre. És ha egy ember számára kell utat építeni, akkor sem kell ilyen nagymértékű munka.
Amiről János beszél az egy lelki út. Az üdvösség útja számunkra. Az isteni kinyilatkoztatás egyik leglényegesebb eleme, hogy Isten üdvözíti az embereket, és „azért küldte el Fiát a világba, hogy üdvözítse a világot” (Jn 3,17). Jézus az üdvösség evangéliumát hirdette, csodás gyógyításaival pedig láthatóvá tette, hogy ő az Üdvözítő. A Szentírás szerint az üdvösség feltétele az Úr Jézusba vetett hit, hiszen „nincs üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). Az üdvösség ideje pedig most, az adventi időben érkezett el. Ezért nyissuk meg szívünket, hogy mi is azok között legyünk, akik számára felragyog az üdvösség napja.
Keresztelő János felszólítása mellé oda kell tennünk az adventi időben Jézus felhívását is: „Térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa!” (Mt 3,2). Ez a megtérés, ez az életmód változtatás a feltétele annak, hogy megérinthessen bennünket annak a mennyei Atyának a végtelen szeretete, aki saját Fiát sem kímélte az emberek érdekében, a mi érdekünkben. Istennek ez a cselekedete a mi üdvösségünket szolgálja. Az Üdvözítő, Jézus Krisztus azért jön el, hogy megtisztítson bennünket a bűntől. Azért érkezik el a világba, hogy az isteni megváltás művét beteljesítse, s megmutassa, hogy Isten irgalma nagyobb a mi bűneinknél. Krisztusban felismerhetjük Megváltónkat és Szabadítónkat. Az üdvösségtörténetben láthatjuk, hogy Isten nem adja fel. Elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék a választott népet, s ha nem hallgattak rájuk, újakat küldött, akik ugyanazt hirdették. Az idők teljességében pedig saját Fiát küldte hozzánk, aki szintén ugyanazt hirdette, de őrá sem hallgatott mindenki.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró emberekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.